Amikor a beteg Henrik hírét vette Becket legutolsó intézkedéseinek, tehetetlenségében hangosan kifakadt - az eredeti mondatnak számos változata ismert, mint pl.:
* "Hát„Hát nincs senki, aki megszabadítana ettől a kellemetlen paptól?"” ("Will no one rid me of this troublesome priest?")
* Milyen„Milyen nyomorúságos semmittevőket és árulókat támogattam és fogadtam be udvaromba, akik eltűrik, hogy urukat szégyenteljesen megalázza egy közönséges pap?"” ("''What miserable drones and traitors have I nourished and brought up in my household, who let their Lord be treated with such shameful contempt by a low-born cleric?''")<ref name="autogenerated1">Simon Schama's A History of Britain, Episode 3, "Dynasty"</ref>
A tényleges szóhasználatnál fontosabb, hogy a jelenlevők közül négyen királyi parancsnak fogták fel a kifakadást és Reginald Fitzurse, Hugh de Moreville, William de Tracy, valamint Richard le Breton lovagok 1170. december 29-én a canterbury[[canterburyi katedrálisbankatedrális]]ban meggyilkolták Becketet. Bár a király megbüntette a tetteseket, de a gyilkosság beárnyékolta hátralévő 20 évét, hiszen korábban Henrik és Tamás jó barátok voltak.<ref name="Harvey p.45">John Harvey, ''The Plantagenets'', p.45</ref>
1173-ban a pápa szentté avattáavatta a mártírként tisztelt Tamást és emlékét az egyházi ügyekbe való világi beavatkozás elleni küzdelemnek szentelte. Bár Tamás szinte maga kereste mártíromságát a királlyal való szembenállása során, de Henriknek mégis visszakoznia kellett és nagymértékben csökkent befolyása az egyházi ügyek felett.<ref name="Harvey p.45"/>
