Wikipédia

„Eagles” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a Szám és névelő egyeztetése AWB
Nincs szerkesztési összefoglaló
2. sor:
|együttes neve =Eagles
|kép = Eagles.jpg
|képaláírás = <center>Az ''Eagles'' (balról jobbra): Glenn Frey, Don Henley, Joe Walsh és Timothy B. Schmit a ''Long Road out of Eden Tour'' során</center>
|Ország = [[Amerikai Egyesült Államok]]
|aktív évek = [[1971]]-[[1980]] között és [[1994]]-től jelenleg is.
19. sor:
=== Kezdetek ===
====1971-73====
Az Eagles 1971-ben alakult, amikor John Boylan zenei producer és menedzser, [[:en:Glenn Frey|Glenn Frey]] és [[Don Henley]] helyi zenészeket toborozta Linda Ronstadt kísérő zenekarába. Henley Texasból költözött Los Angelesbe a ''Shiloh'' nevű zenekarával, hogy készítsenek egy nagylemezt [[:en:Kenny Rogers|Kenny Rogers]] producersége alatt, míg Frey Michigan-ből érkezett és [[:en:J. D. Souther|J. D. Souther]]-rel megalakította a ''Longbranch Pennywhistle'' együttest. Ők már korábban találkoztak, 1970-ben a The Troubadour nevű éjszakai mulatóhelyen, ahol az Amos Records közös lemezkiadójukon keresztül összeismerkedtek. [[:en:Randy Meisner|Randy Meisner]] aki [[Ricky Nelson]]nal valamint a Stone Canyon Band együttessel dolgozott és [[:en:Bernie Leadon|Bernie Leadon]] a [[the Flying Burrito Brothers]] együttes veteránja szintén csatlakozott Ronstadt turnéjához ami a [[Silk Purse]] albumját volt hivatott népszerűsíteni.
A turné alatt határozta el magát Frey és Henley, hogy együttest alakítanak és szándékukról beszámoltak Ronstadtnak. Később Frey Ronstadt javára írta, hogy Leadont ajánlotta a bandába és elintézte azt is, hogy összejöjjenek vele. Meisnert is sikerült megnyerniük a tervüknek illetve az együttesnek. Ők négyen, élőben csak egyszer kísérték az énekesnőt, a júliusi koncerten [[Disneyland (Kalifornia)|Disneyland]]ben, de mind a négyen közreműködtek Linda Ronstadt azonos című albumjának felvételein. A többiek ajánlották J. D. Southert az együttesbe, de Meisner megvétózta. A négytagú zenekar 1971 szeptemberében az [[Asylum Records]] lemezkiadóhoz szerződött, amelyet az a [[David Geffen]] alapított, akit [[:en:Jackson Browne|Jackson Browne]] mutatott be Freynek. Geffen kiváltotta Frey és Henley szerződését az Amos Recordtól és elküldte négyüket [[Aspen]]be, hogy összeforrjanak mint együttes.
Mivel még nem választottak nevet, az első fellépésükön, 1972 októberében az aspeni Galériában, a ''Teen King and the Emergencies'' néven szerepeltek. Don Felder Leadonnak tulajdonítja az Eagles nevet, egy meszkalin és tequila hatása alatti kirándulásukon a [[Mojave-sivatag]]ban, jutott eszébe a hopi indiánok sas tisztelete. J. D. Souther szerint az ötlet Freytől származik amikor sasokat látott a magasban, felkiáltott ''Eagles''. Egy harmadik változat szerint [[Steve Martin]], aki baráti társaságukhoz tartozott a kezdeti években, ajánlotta a "the Eagles" nevet, de Frey ragaszkodott a névelő nélküli "Eagles" változathoz. Az elején Geffen és partnere Elliot Roberts menedzselte is őket, de később amikor már a harmadik nagylemezüket készítették, Irvin Azoff vette át a menedzseri feladatot.
Az együttes azonos nevű bemutatkozó albumját 1972. februárban Angliában vették fel [[Glyn Johns]] producer irányítása alatt. Johnst lenyűgözte az együttes ének stílusa, és neki tulajdonítják az együttesre jellemző "magasan szárnyaló" country-rock harmónia kialakítását.
 
Az 1972. június 1-én kiadott nagylemezük, az '''Eagles''' jelentette az első sikerüket. Három számát adták ki kislemezen, amelyek bekerültek a ''Top 40'' listára. Az első kislemez a ''Take It Easy'' volt , amit Frey írt akkori szomszédjával és country-folk rockzenésszel Jackson Browne-nal. Browne írta az első versszakot de a másodiknál megakadt az ''I'm standing on a corner in [[Winslow, Arizona]]'' sor után. Frey egészítette ki a verset az ''It's a girl, my Lord, in a flatbed Ford, slowin' down to take a look at me'' résszel, ami után Browne be tudta fejezni a számot. A dal 12. helyet ért el a [[Billboard Hot 100|''Billboard'' Hot 100]] listán és ezzel már hírnévre tettek szert. A következő két kislemez a blues-os ''Witchy Woman'' és a ''Peaceful Easy Feeling'' country rock ballada volt, amelyek a 9. illetve 22. helyre jutottak a listán.
 
A második nagylemezüknek a '''Desperado'''-nak a [[vadnyugat]] a témája, összehasonlítva az akkori törvényen kívüliek (outlaws) és a mai rocksztárok életstílusát. Ez az album volt amelyik megmutatta a tehetségüket a képzelt témájú zeneszerzéshez. Ennek a lemeznek a felvétele alatt kezdődött Henley és Frey közös zeneszerzése. Ők írtak nyolcat az album tizenegy számából, köztük a [[Tequila Sunrise (song)|Tequila Sunrise]]" és ''[[Desperado (song)|Desperado]]'' dalokat, mindkettő az együttes legnépszerűbb dalai közül. A ''Twenty-One'', ''Doolin–Dalton'' és ''Saturday Night'' számokban, Bernie Leadon kiváló gitár, bendzsó és mandolin játékáról győződhettünk meg. A téma a hírhedt vadnyugati [[Dalton Gang|Doolin-Dalton]] banda, mint ahogy a ''Doolin-Dalton'', ''Desperado'', ''Certain Kind of Fool'', ''Outlaw Man'' és a ''Bitter Creek'' dalok mutatják.
Az album, első nagylemezüknél kevésbé sikeres volt sikeres, az amerikai [[Billboard 200|''Billboard '' 200]] lista 41. helyére jutott csak, míg két kislemez, a "Tequila Sunrise" és az "Outlaw Man"a 61. illetve 59. helyet érte el a [[Billboard Hot 100|'' Billboard '' Hot 100]] listán.▼
A téma a hírhedt vadnyugati [[Dalton Gang|Doolin-Dalton]] banda, mint ahogy a ''Doolin-Dalton'', ''Desperado'', ''Certain Kind of Fool'', ''Outlaw Man'' és a ''Bitter Creek'' dalok mutatják.
Henley és Frey lévén a társszerzője az album nagy részének - a minta, amely majd évekig jelemzijellemzi a zenéjüket - jelentős változást hozott a zenekar életébe. Ők ketten lesznek a vezér alakok, a korábbi feltételezéssel ellentétben, hogy a tapasztaltabb zenészeknek tartott Leadon és Meisner nagyobb befolyással lenne a zenekarra.▼
▲Az album, első nagylemezüknél kevésbé sikeres volt, az amerikai [[Billboard 200|''Billboard '' 200]] lista 41. helyére jutott csak, míg két kislemez, a "Tequila Sunrise" és az "Outlaw Man"a 61. illetve 59. helyet érte el a [[Billboard Hot 100|'' Billboard '' Hot 100]] listán.
▲Henley és Frey lévén a társszerzője az album nagy részének - a minta amely majd évekig jelemzi a zenéjüket - jelentős változást hozott a zenekar életébe. Ők ketten lesznek a vezér alakok, a korábbi feltételezéssel ellentétben, hogy a tapasztaltabb zenészeknek tartott Leadon és Meisner nagyobb befolyással lenne a zenekarra.
 
====1973-75====
36 ⟶ 35 sor:
1974 januárban Frey megkérte Feldert, hogy a ''Good Day in Hell'' dalban tegyen hozzá [[slide gitár]] hangot. A játéka annyira lenyűgözte őket, hogy másnap meghívták csatlakozzon az együtteshez mint az ötödik Eagle. A gyors ritmusú kezdőszámban, az ''Already Gone''-ban is szerepel az albumon, ahol Frey-jel gitár duettet játszanak. ''Already Gone'' az első kislemez az albumról, a 32. helyre jutott a listákon. Az album egy másik dala, a ''Best of My Love'', a [[Billboard]] listavezetője lett 1975 március 1-jén. Ez volt az Eagles első listavezető dala az öt közül. Az album tartalmaz egy [[Tom Waits]] dal feldolgozást (cover verzió) az ''[[Ol’&nbsp;’55]]'', valamint a [[James Dean (dal)|''James Dean'']] kislemezük dalát, amely 77. helyet érte el a listákon.
 
A zenekar fellépett 1974. április 6-án a [[California Jam]] fesztiválon, OntariobanOntarióban, Kaliforniában, több mint 300.000 rajongó előtt. A fesztivált a nyugati part [[Woodstocki fesztivál|Woodstockjának]] nevezték, és olyan híres együttesek léptek fel mint a [[Black Sabbath ]], [[Emerson, Lake & Palmer]], [[Deep Purple]], [[Earth, Wind & Fire]], [[Seals & Crofts]], [[Black Oak Arkansas]], és a [[Rare Earth]]. A koncertet részben közvetítette az Egyesült Államokban az [[American Broadcasting Company|ABC]] televíziós társaság, s így ismerté téve az Eaglest a szélesebb közönség számára. Felder nem vett részt a fellépésen mivel elhívták, hogy jelen legyen a fia születésénél. Helyette Jackson Browne ugrott be és játszott zongorán és akusztikus gitáron.
 
Az Eagles 1975. június 10-én kiadta a negyedik stúdióalbumát, '''One of These Nights''' címmel. Ez volt az együttes igazi áttörése, ekkor váltak nemzetközi szupersztárokká, és ez volt az első a sorban, a négy egymást követő a listavezető albumuk közül. A meghatározó dalszerzői partnerség Henley és Frey között folytatódott ezen az albumon is. Az első kislemez a címadó szám volt, ami a második egymást követő listavezető daluk lett. Frey azt mondta, hogy ez a szám az ő minden idők kedvenc Eagles dala. A második kislemez a ''[[Lyin 'Eyes]]'' volt, amely a 2. helyet érte el a listákon és meghozta a banda első [[Grammy-díj]]át, a [[Grammy-díj a legjobb vokális popduó vagy -együttes teljesítményért|legjobb vokális popduó vagy -együttes teljesítményért]]. Az harmadik kislemez, a ''[[Take It to the Limit]]'', Meisner, Henley és Frey szerzeménye, és ez az egyetlen Eagles szám amelyet Meisner énekel. A dal 4. helyre jutott a listákon. Az album népszerűsítésére a zenekar egy hatalmas, világméretű turnénraturnéra indult és az albumot jelölték [[Grammy-díj az év albumáért|Grammy-díjra az év albumáért]].
Ez az albumuk volt az utolsó amelyen az együttes egyik alapító tagja Bernie Leadon szerepel. Leadon írta vagy társszerzője volt az album három dalának, köztük az "I Wish You peace", amit közösen írt barátnőjével [[Patti Davis]]-szel (kaliforniai kormányzó és [[az Amerikai Egyesült Államok elnöke]] [[Ronald Reagan]] és [[Nancy Reagan]] leánya) és a hangszeres ''Journey of the Sorcerer'', amely később a [[Galaxis útikalauz stopposoknak]], a [[BBC]] rádiós és televíziós sorozatának zenéje lett.
Leadon kiábrándult abból, hogy a zenekar milyen irányba halad és hogy ő elvesztette a kreatív befolyását, mivel az általa óhajtott country hangzás egyre jobban átadta a helyét a rock and rollnak. Elégedetlensége, elsősorban Frey-jel, tetőzött egy éjszaka, amikor az élénken ecsetelte milyen irányba kell haladniuk, és ekkor Leadon sört öntött Frey fejére mondván: „Lazítanod kell, ember!”. 1975 december 20-án több hónapos cáfolás után, bejelentették, hogy Leadon elhagyta a zenekart.
48 ⟶ 47 sor:
Az album megszilárdította az Eagles státuszát, mint az évtized legsikeresebb amerikai együttese.
 
A következő albumuk, a '''[[Hotel California]]''', 1976. december 8-án jelent meg, ez volt a zenekar ötödik stúdióalbuma, és az első Walsh szereplésével. Az album elkészítése másfél évbe telt ami a turnézással együtt teljesen kikészítette a zenekart. Az album első kislemeze, a ''New Kid in Town'' lett az Eagles harmadik listavezetője.
 
A második kislemez az album címadó dala volt, amely 1977 májusában vezette a slágerlistákat és kétségkívül az Eagles legismertebb dala lett. Henley énekli a számot, Felder és Walsh pedig egy csodálatos gitár duettet játszik benne. A dalt Felder, Henley és Frey írta, a zenéje teljes egészében Felder szerzeménye. A titokzatos szöveget sokféleképpen értelmezték, melyek közül néhány vitatható. Pletykák is terjengtek bizonyos körökben, hogy a dal a sátánizmusról szól. A híreszteléseket a zenekar megcáfolta és később Henley is a ''History of the Eagles'' dokumentumfilmben. Henley a [[60 Minutes]] amerikai hírmagazinban mondta 2007-ben, hogy „ez voltaképpen egy dal [[az amerikai álom]] árnyoldaláról és a túlzásokról Amerikában, dolgok amikről eddig is tudtunk.”
54 ⟶ 53 sor:
Hard rock hangzásával, ''Life in the Fast Lane'' is nagy sikert aratott, ami megszilárdította Walsh pozícióját a bandában. A harmadik és egyben utolsó kislemezként a 11. helyet érte el a listákon. A ''Wasted Time'' ballada zárja az album első oldalát, míg ennek a zenekari változata nyitja a második oldalt. Az album a ''[[The Last Resort]]'' című dallal zárul, egy dal amit Frey egyszer „Henley mesterművének” nevezte, de amit Henley úgy jellemzett mint „meglehetősen egyhangú” és „soha nem teljesedett ki teljes mértékben, zeneileg szólva”.
 
A második oldalon, a kifutási barázda részbe a „V.O.L. Is Five-Piece Live” van gravírozva, ami azt jelenti, hogy az instrumentális dal, a ''Victim of Love'' eredeti stúdiófelvétel, ami nem utólagos keveréssel készült. Henley megerősíti ezt a ''The Very Best Of'' album borítóján lévő jegyzetben. Mindazonáltal, a dal komoly vita tárgya volt Don Felder és a zenekar többi tagja között. A 2013-ban készített dokumentumfilmben Felder azt állította, hogy a ''Victim of Love'' vokálja neki volt ígérve, mivel a zenéjének oroszlánrészét ő írta. Több sikertelen kísérlet után, hogy Felder énekét rögzítsék, Irving Azoff menedzsert bízták meg, hogy menjen el Felderrel ebédelni, így távolítva őt el a keverőasztaltól, míg a hangját Don Henley utólag felvett énekével helyettesítették. Joe Walsh azt mondta, hogy a Felder sohasem bocsátotta meg nekik ezt a turpisságot. (A könyvében Felder tagadott bármilyen sértődöttséget.) A ''Hotel California'' több listán is szerepelt mint minden idők legjobb albuma, és az együttes legkelendőbb albuma lett, több mint 16 millió eladott példánnyal az USA-ban és több mint 32 millió példánnyal világszerte.
 
Az album elnyerte [[Grammy-díj az év felvételéért|„Az év felvétele”]] Grammy-díjat (Hotel California) és a „Best Vocal Arrangement for Two or More Voices” (Legjobb vokál-hangszerelés két vagy több hangra) díjat (New Kid in Town). A ''Hotel California'' vezette a slágerlistákat és az 1978-as [[Grammy-díj az év albumáért|„Az év albuma”]] Grammy-díjra jelölték, de a győztes [[Fleetwood Mac]] [[Rumours (album )|„Rumours”]] albuma lett. A hatalmas világméretű turné az album népszerűsítésére, tovább rontotta a zenekar tagjai közötti már amúgy is feszült személyes és kreatív kapcsolatokat.
64 ⟶ 63 sor:
=== Hanyatlás és feloszlás (1977-80) ===
 
Az Eagles 1977-ben stúdióba vonult és megkezdte a következő album, a '''The Long Run''' felvételeit. A lemez elkészítése két évig tartott. Eredetileg dupla albumnak tervezték, de a zenekar tagjai nem tudtak elég dalt írni hozzá. ''The Long Run'' 1979. szeptember 24-én került a lemezboltokba. Annak ellenére, hogy egyes kritikusok szerint csalódást okozott, mert nem tudott felnőni ''Hotel California'' szintjére, a lemez hatalmas kereskedelmi sikernek bizonyult. Az album a slágerlisták élére került és hétmillió példányban kelt el. Ezen túlmenően, a lemez tartalmazott három Top 10 kislemez dalt. A ''Heartache Tonight'' volt az utolsó számuk amelyik a [[Billboard Hot 100]] listavezetője lett, 1979. november 10-én. A címadó dal és az ''I Can't Tell You Why'' is 8. helyre került a listákon. Az együttes megnyerte a negyedik Grammy-díját Heartache Tonight számmal. Walsh szerzeménye az ''In The City'' és a ''The Sad Cafe'' az élő előadások fontos elemévé vált. A zenekar rögzített két karácsonyi dalt is, a ''Funky New Year'' és a ''Please Come Home For Christmas'', amelyeket egy kislemezen adtak ki 1978-ban és ami elérte a 18. helyet a listákon.
 
Frey, Henley és Schmit közreműködött mint háttérvokál a [[Boz Scaggs]] kislemezén, a ''Look What You've Done to Me'' számában. Egy szám másik változata, női háttérvokállal, hallható az ''[[Urban Cowboy]]'' (Városi cowboy) című filmben, az Eagles 1975-ös slágerével ''(Lyin' Eyes)'' együtt.
74 ⟶ 73 sor:
=== Szóló karrierek ===
 
Miután az Eagles felbomlott, a korábbi tagok egyéni karrierjüket egyengették. Elektra, amely régóta a zenekar lemezkiadója volt, tulajdonjoggal rendelkezett az tagok által létrehozott szólóalbumok felett is (bár többen közülük különböző kiadókhoz szerződtek következő években). Walsh már dolgozott szólóban 1970 előtt és az Eagles ideje alatt is, de a többiek számára ismeretlen vizek voltak. Walsh kiadott egy sikeres albumot 1981-ben, '''There Goes the Neighborhood''', de a későbbi albumokat az 1980-as években, mint például a '''Got Any Gum?''' kevésbé pozitívan fogadták. Ebben az időszakban Walsh session zenészként is dolgozott többek között [[Dan Fogelberg]], [[Steve Winwood]], [[John Entwistle]], [[Richard Marx]] és [[Emerson, Lake & Palmer]] lemezfelvételein, és mint producer és társszerző [[Ringo Starr]] ''Old Wave'' albumán.
 
Henley érte el vitathatatlanul a legnagyobb kereskedelmi sikert, minden korábbi Eagle tag közül. 1981-ben duettben énekelte [[Stevie Nicks]]-szel a [[Fleetwood Mac]] hírességével ''Leather and Lace'' című számot. 1982-ben adták ki a '''[[:en:I Can't Stand Still|I Can't Stand Still]]''' nagylemezét, többek között a ''Dirty Laundry'' slágerrel." Ez az album elhalványul a következő lemezéhez képest, amelyik 1984-ben jelent meg '''[[:en:Building the Perfect Beast|Building the Perfect Beast]]''' címmel. Ez a lemez tartalmazza a klasszikus rock-rádió slágert ''The Boys of Summer'' (a ''Billboard'' lista 5. helyén)," az ''All She Wants to Do Is Dance'' (9. hely), a ''Not Enough Love in the World'' (34. hely) és a ''Sunset Grill'' "(22. hely). Henley következő albuma, az '''[[:en:The End of the Innocence (album)|The End of the Innocence]]''' (1989), szintén nagy sikert aratott. Ez a lemez tartalmazza a ''The End of the Innocence'', ''The Last Worthless Evening'' és ''A Heart of the Matter'' dalokat. Szólókarrierje lerövidült szerződési viták miatt a lemezkiadóval, amelyek megoldódtak 1994-ben amikor az Eagles újra összeállt.
 
Frey is ért el egyéni sikert az 1980-as években. 1982-ben adták ki első albumát, '''[[:en: No Fun Aloud|No Fun Aloud]]''', amelyből a listák 15. helyére került a ''The One You Love'' című dala. Következő nagylemeze a '''[[:en:The Allnighter (album)|The Allnighter]]''' 1984-ben jelent meg, rajta egy 20. helyezéses ''Sexy Girl'' című számmal. A [[Beverly Hills-i zsaru]] filmzenéje, a ''[[:en:The Heat Is On|The Heat Is On]]'' a 2. helyre került a listákon. Volt még egy 2. helyezéses száma 1985-ben a ''You Belong to the City'', a [[Miami Vice]] filmzenéje, melyben egy másik Frey dal is elhangzik a ''Smuggler's Blues''. Az utóbbi dallal azonos című epizódban szerepelt mint ''Jimmy'' és a [[riff]]eket ő játszotta a rész zenéjéhez. Szintén ő szerezte a [[Szellemirtók 2.]] filmzenéjében a ''Flip City'' című dalt és a [[:en:Thelma & Louise|Thelma és Louise]] filmben a ''Part of Me, Part of You'' címűt.
84 ⟶ 83 sor:
Felder kiadott egy szólóalbumot és két számmal is hozzájárult a ''[[:en:Heavy Metal (film)|Heavy Metal]] animációs film zenéjéhez'': ''Heavy Metal (Takin' a Ride)'' (Henley és Schmit szolgáltatta a szám énekhangját) és ''All of You''. Volt még egy kisebb sikere az ''Bad Girls'' dallal az '''[[:en:Airborne (Don Felder album)|Airborne]]''' albumáról.
 
Schmit termékeny szólókarrierbe kezdett a zenekar felbomlása után. Volt egy slágere a „Változó világ” filmzenéjében, a ''So Much in Love''. Közreműködött [[:en:Crosby, Stills, Nash & Young|Crosby, Stills & Nash]] [[:en:Daylight Again|Daylight Again]] albumának, a ''Southern Cross'' és a ''Wasted on the Way'' számaiban, amikor az együttesnek szüksége volt egy extra énekesre [[David Crosby]] túlzott kábítószer fogyasztása miatt. Schmit háttérvokált énekelt a [[:en:Toto (band)|Toto]] együttes [[:en:Toto IV|Toto IV]] albumán, beleértve az ''I Will not Hold You Back'' dalt és szerepelt a zenekar 1982-es európai turnéján. Három évig (1983-1985) [[:en:Jimmy Buffett|Jimmy Buffett]] „Coral Reefer band” együttes tagja volt és megalkotta a "Parrotheads" elnevezést az Buffett rajongókra. Volt egy top-40 slágere 1987-ben a ''Boys' Night Out'' dallal és egy top-30 sikere a "Don't Give Up", mindkettő a '''Timothy B.''' albumjáról. Schmit, Meisner és Walsh közreműködtek [[Richard Marx]] ''Don't Mean Nothing'' debütáló kislemezén. 1992-ben Schmit és Walsh, Ringo Starr [[:en:Ringo Starr & His All-Starr Band|All-Starr Band]] tagjaként turnézott és láthatók a [[Montreux-i Jazz Fesztivál]] live videóján. Schmit két szólóalbumot jelentetett meg, a ''Playin' It Cool'' 1984-ben és a ''Tell Me the Truth'' 1990-ben. Ő az egyetlen Eagles tag aki közreműködött 1993-ban az Eagles tiszteletére készült [[:en:Common Thread: The Songs of the Eagles|Common Thread: The Songs of the Eagles]] albumon, háttérvokálként a [[:en:Vince Gill|Vince Gill]] által előadott ''I Can't Tell You Why'' Eagle számban.
 
Meisner ''Hearts on Fire'' című dala a 19. helyre jutott a listákon 1981-ben.
95 ⟶ 94 sor:
„Csak a jegyzőkönyv kedvéért, az Eagles soha nem oszlott fel, csak egy 14 éves szünetet tartott“, jelentette ki Frey már az első élő előadáson 1994 áprilisában. Az ezt követő turnén született koncertalbum címe '''Hell Freezes Over''' lett, utalva Henley visszatérő nyilatkozatára, hogy a csoport akkor áll újra össze „A pokol befagy“. A lemez rögtön az első helyre került a ''Billboard'' listáján és a már ismert számokon kívül, tartalmaz a négy új stúdió dalt, köztük a ''Get Over It'' és ''Love Will Keep Us Alive'' amelyek bekerültek a Top 40 listára. Az album ugyanolyan sikeresnek bizonyult mint a turné és hatmillió példányban adták el az USA-ban. A turné 1994 szeptemberében megszakadt Frey vastagbél diverticulosisának kiújulása miatt, újraindult 1995-ben és folytatódott 1996-ban. 1998-ban az Eagles bekerült a [[Rock and Roll Hall of Fame]] listára. A beválasztási ceremónián, az Eagles mind a hét tagja (Frey, Henley, Felder, Walsh, Schmit Leadon és Meisner) együtt játszott el két dalt, a ''Take It Easy'' és a ''Hotel California'' címűt. Ezt számos közös turné követte (Leadon és Meisner nélkül), amelyek a rekorddrága jegyárairól lettek nevezetesek.
 
Az Eagles 1999. december 28-án és 29-én fellépett a [[Las Vegas]]-völgyi [[Mandalay Bay Events Center]]-ben, majd december 31-én koncertet adott a [[Los Angeles]]-i [[Staples Center]]-ben. Ez volt az utolsó alkalom amikor Felder a zenekarban játszott, és ezek a fellépések (beleértve a tervezett videó kiadását) képezik később a per részét amit Felder indít az egykori tagok ellen. A koncertfelvételeket kiadták egy díszdobozos, négy lemezes CD részeként, '''Selected Works: 1972-1999''', 2000 novemberében. A koncertfelvételek mellett, a kollekció tartalmazza a zenekar listavezető slágereit és részleteket a ''The Long Run'' album felvételéről. A ''Selected Works'' 2002-ben platina lemez lett (egymillió példány feletti eladás) a [[Amerikai Hanglemezgyártók Szövetsége]] (RIAA) osztályozása szerint. Az együttes 2001-ben folytatta turnézást Frey, Henley, Walsh és Schmit felállásban, kiegészítve [[Steuart Smith]] (gitár, mandolin, billentyűs hangszerek, vokál; lényegében átveszi Felder szerepét), Michael Thompson (billentyűs, harsona), Will Hollis (billentyűs, háttérének), [[Scott F. Crago|Scott Crago]] (dobok, ütőhangszerek), Bill Armstrong (Horns), Al Garth (szaxofon, hegedű), Christian Mostert (szaxofon) és Greg Smith (szaxofon, ütőhangszerek) zenészekkel.
 
==== 2001–07: Don Felder perel, megszakítás ====
2001. február 6-án, Don Feldert kirúgták az Eagles-ből. Ő erre azzal válaszolt, hogy pert indított az "Eagles, Ltd.", Don Henley és Glenn Frey ellen, jogellenes felmondás, szerződés megsértése és bizalmi kötelezettséggel való visszaélés címén, és állítólag 50 millió dollár kártérítést követelt. Felder azt állította, hogy az 1994-es ''Hell Freezes Over'' turnétól kezdve Henley és Frey„... ragaszkodott hozzá, hogy nagyobb százalékban részesüljenek az együttes nyereségéből ...“", míg a pénzt korábban öt egyenlő részre osztották. Felder azzal is vádolta őket, hogy nyomást gyakorolnak rá egy olyan megállapodás aláírására, amelynek értelmében Henley és Frey háromszor annyit kapna a ''Selected Works: 1972-1999'' bevételéből.
 
Az ügyfelei, Henley és Frey, nevében az ügyvéd [[Daniel M. Petrocelli]] azt mondta:
:„Henley és Frey úgy érezte, hogy a kreatívitás, a személyes kapcsolatok és a teljesítmény alapján, ő már nem lehet tagja a zenekarnak... Eltávolították és erre minden joguk megvolt. Ilyen történik rock 'n' roll zenekarokkal a kezdettől fogva.“
 
Henley és Frey erre ellenpert indított szerződésszegés vádjával, mivel Felder írt egy „mindent kitálaló“ könyvet, ''[[:en:Heaven and Hell: My Life in the Eagles (1974-2001)|MenyországMennyország és pokol: Életem az Eagles-ben (1974-2001)]]'' címmel. A könyv eredeti megjelenését felfüggesztették mivel a kiadó [[Hyperion Books]] kihátrált 2001 szeptemberében, amikor a kiadás teljes példányszámát vissza kellett vonni, újabb törlések és a változtatások elvégzésére. Az amerikai kiadás a [[:en:John Wiley & Sons|John Wiley & Sons]] gondozásában 2008. április 28-án jelent meg, amelynek reklámkampányában Felder teljes erővel részt vett. A könyv az [[Egyesült Királyság]]ban 2007 november 1-jén jelent meg.
 
2002. január 23-án a Los Angeles-i megyei bíróság összevonta a két pert és a tárgyalás időpontját 2006 szeptemberére tűzte ki. Ezt a tárgyalást felfüggesztették mivel a felek, egy meg nem nevezett összeg fejében, kiegyeztek.
109 ⟶ 108 sor:
2003-ban az Eagles kiadott egy válogatás albumot, '''[[:en:The Very Best Of (Eagles album)|The Very Best Of]]''', ami dupla-lemezes összeállítás volt. Az első lemez magában foglalta a teljes karrierjüket az ''Eagles'' albumtól a ''Hell Freezes Over''-ig. Az album a Billboard lista 3. helyén debütált és végül tripla platina státuszt nyert. Az album tartalmazott egy új számot is, ''[[:en:Hole in the World|Hole in the World]]'', amelynek a témája a [[2001. szeptember 11-ei terrortámadások]] volt. Szintén 2003-ban, [[:en:Warren Zevon|Warren Zevon]], az Eagles régi barátja, elkezdett dolgozni az utolsó albumán, (''The Wind'' <ref>ami halála előtt egy hónappal jelent meg</ref>) Henley, Walsh és Schmit közreműködésével.
 
2005. június 14-én az Eagles kiadott egy új 2-lemezes DVD-t, '''[[:en:Farewell 1 Tour-Live Melbourne|Farewell 1 Tour-Live Melbourne]]''', melyen két új szám volt, Frey ''No More Cloudy Days'' című és Walsh ''One Day at a Time'' című dala. Egy speciális kiadása, 2006-os kiadvány, ami kizárólag a [[Walmart]] és a kapcsolt üzlethálózatnak készült, tartalmaz egy bónusz audio CD-t három új dallal, a ''No More Cloudy Days'', ''Fast Company'', és ''Do Something'' stúdió változatait.
 
==== 2007–13: Long Road Out of Eden világkörüli turné ====
142 ⟶ 141 sor:
Az évek folyamán a csoport hangzását már jellemezték mint, [[country rock]], [[soft rock]] és [[folk-rock]], sőt a későbbi években mint [[AOR|album rock]] és [[arena rock]].
 
A csoport első két albuma (Eagles és Desperado) kombinálta rock, country, hagyományos rock and roll és népzenei stílust, amelyik egy olyan hangzást eredményezett ami az együttest az 1970-es évek country-rock és folk-rock mozgalom élére vitte. A harmadik albumon (On the Border) a zenekar kibővítette a stílusát egy erőteljes hard rock hangzással, amilyet éppen csak érintett korábban. A következő albumon (One of These Nights) a csoport egy lágyabb hangzással próbálkozott, ami különösen a ''Take It to the Limit'' és a ''Lyin' Eyes'' kislemezeken érzékelhető, és amely egyesítették a rock, pop, country és folk stílusokat. A zenekar 2007-es Long Road Out of Eden comeback albumán visszatértek a kezdeti country rock hangzáshoz. Az Eagles is kísérletezett különböző műfajokkal a dalaikban, beleértve a [[blues-rock]], [[rhythm and blues]], [[funk]], [[pop-rock]], [[diszkó]] és [[:en:bluegrass|bluegrass]] stílusokat.
 
== Az együttes tagjai ==
'''Alapító tagok''':
* [[Glenn Frey]], * [[1948]]. [[november 6.]] [[Detroit]], [[Michigan]] - † 2016. Januárjanuár 18. New York: [[éneklés|ének]], [[gitár]], [[billentyűs hangszerek]], [[szájharmonika]]
* [[Don Henley]], * [[1947]]. [[július 22.]] [[Gilmer]], [[Texas]]: ének, [[dob (hangszer)|dobok, ütős hangszerek]], gitár
* [[Bernie Leadon]], * 1947. [[július 19.]] [[Minneapolis]], [[Minnesota]]: ének, gitár, [[bendzsó]], [[mandolin]], [[pedal steel gitár]]
152 ⟶ 151 sor:
 
'''Tagcserék''':
* [[Don Felder]], * 1947. [[szeptember 21.]] [[Gainesville]], [[Florida]]: ének, gitár, pedal steel gitár; [[1974]]. januárban lépett be az együttesbe. 2001-ben kidobták a zenekarból, mivel Frey-jal és Henley-vel összeveszett a dalok szerzői jogai miatt.
* [[Joe Walsh]], * 1947. [[november 20.]] [[Wichita]], [[Kansas]]: ének, gitár, billentyűs hangszerek; [[1975]] decemberében Bernie Leadon helyett lép az együttesbe
* [[Timothy Bruce Schmit]], * 1947. [[október 30.]] [[Oakland]], [[Kalifornia]]: ének, basszusgitár, [[akusztikus gitár]]; [[1977]]-ben Randy Meisner helyett lépett az együttesbe
238 ⟶ 237 sor:
== Diszkográfia ==
{|{{széptáblázat}}
|----- bgcolor="#E4E4E4"
! width="35" | Év
! width="300" | Cím
! width="200" | Kiadó
! width="300" | Megjegyzés
|-----
| [[1972]] || [[Eagles (album)|Eagles]] || Asylum || stúdióalbum
|-----
| [[1973]] || Desperado || Asylum || stúdióalbum
|-----
| [[1974]] || On The Border || Asylum || stúdióalbum
|-----
| [[1975]] || One Of These Nights || Asylum || stúdióalbum
|-----
| [[1976]] || Their Greatest Hits 1971-1975 || Asylum || válogatásalbum
|-----
| [[1976]] || [[Hotel California]] || Asylum || stúdióalbum
|-----
| [[1979]] || The Long Run || Asylum || stúdióalbum
|-----
| [[1980]] || Eagles Live || Asylum || koncertalbum
|-----
| [[1982]] || Eagles Greatest Hits Volume 2 || Asylum || válogatásalbum
|-----
| [[1994]] || Hell Freezes Over || Geffen || koncertalbum
|-----
| [[2000]] || 1972-1999 Selected Works || Elektra Entertainment || válogatásalbum
|-----
277 ⟶ 276 sor:
{| {{széptáblázat}}
|-
! width="35" | Év
! width="200" | Díj
! width="400" | Kategória
! width="200" | Cím
|-----
| 1976 || [[Grammy-díj]] || [[Legjobb vokális popduó vagy -együttes teljesítményért]] || ''Lyin’ Eyes''
302 ⟶ 301 sor:
| 2007 || Grammy-díj || Best Country Performance by a Duo or Group || ''How Long''
|-----
| 2008 || Grammy-díj || [[Grammy Award for Best Pop Instrumental Performance|Best Pop Instrumental Performance]] || ''I Dreamed There Was No War''
|-----
| 2015 || [[:en:Kennedy Center Honors|Kennedy Center Honors díj]] || 39. Kennedy Center Honors díj ||
312 ⟶ 311 sor:
 
== További információk ==
[http://eaglesband.com/# Eagles Official Site ]
 
== Fordítás ==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Eagles”