Wikipédia

„Rabszolgaság” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 178.48.255.84 (vita) szerkesztéséről Radírpók szerkesztésére
a format
23. sor:
A fogságba esés volt azonban a rabszolgává válás legáltalánosabb és legősibb formája. Az ellenséges állam polgára maga is ellenségnek minősült, így a rómaiaknak lehetőségük volt őt mind háborúban, mind békében fogságba ejteni és így rabszolgává tenni. Ennek megfelelően az idegen származású akkor is fogságba ejthető volt, ha békeidőben, civilként lépett Róma területére. A rabszolgává válásnak ezen kívül több más módja is létezett, leginkább büntetésből. A civiljog korában ezek: kifizetetlen adósság, aki kivonta magát a polgárok névjegyzékébe (census) való felírás alól, aki [[dezertálás|dezertált]], akit lopáson a sértett tetten ért. A későbbi praetori és császári jog idején az okok kibővültek. Így rabszolgává vált az, aki önként eladta magát annak, hogy az eladóval összejátszva elosszák vételárát, akiket bányamunkára vagy állatviadalra ítéltek. A ''senatus consultum Claudianum'' alapján szintén szolgasorba süllyedt az a nő, aki egy rabszolgával élt együtt, és ezzel nem hagyott fel a gazdája határozott felszólítására ellenére sem. A rabszolgák gyermekei maguk is rabszolgává váltak születésük után. Kivételt jelentett az, ha az anya a [[terhesség]] ideje alatt bármilyen rövid ideig szabad volt, ekkor a gyerek maga is szabaddá vált.<ref>Földi András-Hamza Gábor: A római jog története és institúciói, p. 214.</ref>
 
A Római Királyság és Köztársaság korában még a patriarchális rabszolgaság volt a jellemző, ahol a szolgák jogköre nem különbözött semmiben az őt birtokló családétól. Ez leginkább a családfő (''pater familias'') korlátlan család feletti hatalmának volt köszönhető, másrészt a rabszolgákat ekkoriban mintegy családtagnak tekintették. A helyzet a hódító hadjáratokkal változott meg, amikor nagy mennyiségű rabszolga áramlott be Rómába. A rabszolgák egy része uruktól kapott joggal kereskedelmi tevékenységbe kezdett, ám többségükre embertelen nagyüzemi [[ingyenmunka|kényszermunka]] várt, nagyon rossz körülmények közepette. Róma hanyatlásával együtt a rabszolgák száma is fogyni kezdett, így külön törvények születtek védelmükre, amik tiltották a rabszolgák megölését, valamint a velük való kegyetlenkedéseket.<ref>Földi András-Hamza Gábor: A római jog története és institúciói, p. 213.</ref> Azonban ezt megelőzően a rabszolgákkal való önkényes és kegyetlen bánásmód többször is rabszolgafelkelésekhezrabszolga-felkelésekhez és három rabszolgaháborúhoz vezetett. Különösen a [[Spartacus (gladiátor)|Spartacus]]-féle felkelés (Kr. e. 73 - 71. között) öltött Róma számára veszélyes méreteket.
 
A rabszolgaság megszűnésére kezdetben csupán felszabadítással ''(manumissio)'' kerülhetett sor. Ez kezdetben egy színleges pert (''(manumissio vindicata)'') jelentett, ahol a felszabadítani szándékozót egy barátja vagy rokona beperelte és a praetor előtt kijelentette, hogy a rabszolga szabad. Ura ekkor ezt elismerte, így a praetor hivatalosan is szabadnak ismerte el őt. A felszabadulásnak több más módja is létezett ezen kívül:
* valakinek a végakarata folytán ''(manumissio testamentum)''
* azzal, hogy a gazdája felíratta a szabad polgárok névjegyzékébe ''(manumissio censum)''
* vagy egyszerű akaratnyilvánítással: barátok színe előtt (''(inter amicos''),'' szabadságlevél küldésével ''(per epistulam),'', az úr asztalához ültetéssel (''(per mensam''),'' szabadságot jelképező kalap feltételével (''(per pileum'').'' Utóbbiakat a civiljog nem ismerte el, ám a praetor esetükben nem engedélyezte, hogy a szabadságot ismét megvonják tőlük és a perekben nem nyújtott jogsegélyt.<ref name="felszab">Földi András-Hamza Gábor: A római jog története és institúciói, p. 215.</ref>
 
Ellentétben a görög városállamok többségével, Rómában a felszabadult rabszolgáknak volt polgárjoguk, ám ezt megkülönböztették a születéssel polgárjogot szerzőktől és azokat több szempontból is korlátozták, és gyakran különféle kötelezettségeket is magával hozott.<ref name="felszab" />
 
A korai [[római császárkor|császárkorban]] a felszabadítások száma annyira megnövekedett, hogy [[CaiusAugustus Octavianusrómai Caesar Augustuscsászár|Augustus]] császár]] Kr. u. 4-ben korlátozásokat vezetett be. Így például csak 20 évnél idősebb rabszolgáját lehetett felszabadítani és 30 évnél fiatalabb szolga csak nyomós indokkal volt felszabadítható. Amennyiben ezek nem álltak fent, úgy vagy érvénytelen volt a felszabadítás (ha 20 évnél fiatalabb volt a felszabadító) vagy a felszabadított rabszolga jogköre csökken (polgárjogát elveszítve latinjogúvá vált). Augustus törvényei ezen kívül semmisnek ítélték a hitelezők megkárosítása miatti rabszolga-felszabadítást is.<ref name="felszab" />
 
A [[kereszténység]] államvallássá emelkedésével a rabszolgaság bizonyos mértében enyhült. Ekkor került be a jogba a keresztény templomban való felszabadítás (''(manumissio in sacrosanctis ecclesiis)'') is, amelynek eredményeképp a személy római polgárrá vált.<ref name="felszab" /> A birodalommal együtt a rabszolgaság is hanyatlásnak indult. A rabszolgák munkája elégtelenné vált, így bár a rendszer maradványai nyomokban még hosszú ideig megmaradtak, a rabszolgatartás helyét átvette a [[feudalizmus]], a rabszolgák pedig jobbágyokká váltak.<ref>Egyetemes Jogtörténet I., p. 98–99.</ref>
 
=== Középkor ===
47. sor:
=== Újkor ===
==== Gyarmatok ====
Az amerikai kontinens [[gyarmat (terület)|gyarmatosításával]] megújult az olcsó munkaerő iránti igény. A bennszülött lakosság nem volt erre képes, mert az európaiak által behurcolt betegségekre (például [[kanyaró]] és [[fekete himlő|himlő]]) nagyon fogékonyak voltak. Másrészt az addigi életmódjuk sem tette őket alkalmassá a [[feudalizmus|feudális]] termelési rendszerbe való hatékony beilleszkedésre. [[Kuba|Kubában]] a bennszülött lakosságot teljesen kiirtották (''lásd még:'' [[Bartolomé de las Casas]]). [[1512]]-ben [[II. Ferdinánd aragóniai király|V. Ferdinánd kasztíliai király]] (''II. Ferdinánd'' néven Aragónia királya) betiltotta az indián rabszolgaságot. [[1526]]-ban az első afrikai rabszolgaszállítmányok elérték Kuba szigetét. A [[16. század|16]]-[[17. század]]ban több mint 600&nbsp;000 {{szám|600000|afrikai}} rabszolga élve került az amerikai [[spanyolok|spanyol]] gyarmatokra. A fogságba ejtett és a szállítás során meghalt rabszolgák száma ennél lényegesen magasabb volt, mivel a rabszolgavadászok kiválogatták és megölték a gyengének ítélt embereket, és sokan elhunytak a nyomorúságos úton a partig, illetve a rabszolgahajókon.
{{lásd|Rabszolgapart}}
 
53. sor:
 
[[Fájl:Rabszolgabélyeg.jpg|thumb|260px|Rabszolga megbélyegzése]]
Miután betiltották a rabszolgák további behozatalát Kubába, következett a "tenyésztési„tenyésztési program"program”, aminek az lett volna a célja, hogy a rabszolgagyermekek helyettesítsék a hiányzó afrikai utánpótlást. A rabszolganők az [[Terhességmegszakítás|abortusz]] különböző módszereivel próbálták megakadályozni, hogy gyermekük szülessen, aki szintén rabszolgasorsra jut. Gyakori volt a rabszolgák [[öngyilkosság]]a is.
 
A kubai rabszolgák tömegesen csatlakoztak a kubai függetlenségi mozgalomhoz, amely ugyan későn, de felvette a rabszolgák felszabadítását a programjába. Amikor [[1898]]-ban az [[Spanyol–amerikai háború|elvesztett háború]] után a spanyolok kivonultak Kubából, az egykori rabszolgákból bérmunkások lettek, anélkül, hogy a társadalmi helyzetük lényegesen javult volna. Míg azelőtt "igavonó„igavonó állatként"állatként” a cukorgyártás szünetelése alatt is életben tartották őket, most a munkanélküliség elbocsátáshoz és éhezéshez vezetett.
 
A kubai rabszolgaságot törvényileg még a spanyolok törölték el [[1880]]-ban.
66. sor:
A rabszolgaság leginkább az [[Amerikai Egyesült Államok|USA]] déli államaiból ismert, mivel ezek az államok nagy számban importáltak Afrikából embereket mezőgazdasági munkaerő céljára. Ez több százezer afrikai életébe került. A rabszolgasággal együtt kialakult a fehérek [[rasszizmus]]a a fekete rabszolgákkal szemben. A gyapotkereskedelem ugrásszerű fejlődése a [[19. század]] közepén szintén hozzájárult ehhez. Többek között a rabszolgaságról vallott eltérő nézetek vezettek az [[amerikai polgárháború]] kitöréséhez. Az USA-ban komoly [[abolicionizmus|abolicionista mozgalom]] bontakozott ki a [[19. század]]ban, amelynek tagjai voltak például [[John Brown (politikus, 1800–1859)|John Brown]], [[Allan Pinkerton]], [[Harriet Beecher Stowe]], [[Harriet Tubman]].
 
[[1865]]. [[december 6.|december 6-án]] az Egyesült Államok alkotmányának 13. kiegészítésének ("amendment"„amendment”) elfogadásával a rabszolgaságot az [[Amerikai Egyesült Államok|USA]]-ban törvényen kívülre helyezték.
 
===Ázsia===
74. sor:
{{csonk-szakasz}}
 
A globalizációt elemző írók, pl. [[Naomi Klein]] kvázi-rabszolgasorban dolgozó munkásokról ír, akik különböző távol-keleti, közép-amerikai országokban igen nehéz munkakörülmények között dolgoznak, pl. ellenőrzik a nők mensesét, és annak elmaradása esetén egyből kirúgják őket, ha valaki betegszabadságra menne, kirúgják, a munkaidőt naponta csak pár percre lehet megszakítani, a szakszervezeteket nem engedélyezik, betiltják, stb.<ref>[http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/2528847 Naomi Klein: No logo : márkák, multik, monstrumok] a kötet adatai az OSZK katalógusában</ref>
 
== Rabszolgaság a művészetekben ==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Rabszolgaság”