„Zrínyi Péter” változatai közötti eltérés

[[1649]]-ben hősiesen harcolt a törökök ellen [[Szluin]]nál, [[Légrád]]nál, Kanizsánál, majd Horvátország déli részein, de a török elleni hadakozástól eltiltották, amit nem tartott be. Sok panasz merült fel ellene. [[1654]]-ben engedély nélkül harcolt Dalmáciában a törökök ellen, és Cattaro körül elfogott egy török hadihajót, amit átadott a zárai parancsnoknak. A töröktől megszabadult cattaróiak egy drága karddal ajándékozták meg. Ezért a grazi haditanács igazolásra szólította fel, de ő nem ment el, hanem azt válaszolta, hogy nem mehet, mert sereggel a török ellen, Szluin alá kell vonulnia. Ezért [[1654]] [[augusztus]]ában minden tisztségétől megfosztották, pedig ő volt ekkor a könnyűlovasság generálisa, a karlováci, szluini, velomoricskai, jamnicskai várak és az összes [[uszkókok]] (szerb menekültek) főkapitánya. Egyben szigorúan eltiltották a török pasákkal való levelezéstől, s a Velencével való alkudozástól.

 

 

Alig ért [[Bécs]]be, újból visszahelyezték méltóságaiba és sürgősen [[Horvátország]]ba küldték, mert híre jött annak, hogy a törökök ismét kezdenek beözönleni a határokon. Zrínyi [[1658]] novemberében megverte a törököt Berlognál és Perusicánál, [[1659]]-ben pedig Zenggnél. [[1661]]-ben megfosztották a fontos zenggi kapitányságtól és ogulini és primorjei generális lett. Bátyja, [[Zrínyi Miklós (költő)|Zrínyi Miklós]] halála után, [[1665]] januárjában bánná nevezték ki. Nagy buzgalommal hozzáfogott sokoldalú kötelességeinek teljesítéséhez, de emellett időt talált arra is, hogy Zrínyi Miklós eposzát, a ''„[[Szigeti veszedelem|Szigeti veszedelmet]]”'' lefordítsa [[horvát nyelv]]re. Munkája azonban tulajdonképpen nem fordítás, hanem körülíró átdolgozás. A munkát kétszer tette át: először [[1660]]-ban, másodszor [[1666]]-ban, de bármelyiket tekintjük, szembetűnik, hogy nem művészi célok vezették, mert költői tehetsége kevés volt, hanem bántotta az, hogy Zrínyi Miklós nem horvátul írta meg.