Főmenü megnyitása

Módosítások

a
Ezüst Szalag díj helyesírása (WP:BÜ), apróbb javítások AWB
 
== Háttér ==
Antonionit [[1985]]-ben szélütés érte, amelynek következményeként jobb oldalára lebénult, s elveszítette a beszédkészségét.<ref>{{cite book|last=Chatman|first=Seymour|title=Michelangelo Antonioni – The Investigation 1912–2007|year=2008|publisher=Taschen Verlag|location=[[Köln]]|isbn=978-3-8228-3030-7|pages=82|editor=Paul Duncan|language=angol}}</ref><ref name="fv1">{{cite journal|last=Wenders|first=Wim|authorlink=Wim Wenders|title=Időm Antonionival|coauthor=Nádori Lívia fordítása|journal=[[Filmvilág]]|volume=XXXIX|issue=09|pages=13-18|issn=1428-3872|year=1996|quotes=no|month=szeptember|language=magyar}}</ref> Betegsége ellenére sem hagyott fel a filmezéssel: több dokumentumfilmet is készített:''Ritorno a Lisca Bianca'' (1983); ''Kumbha Mela'' (1989); ''12 registi per 12 città'' (1989); ''Noto, Mandorli, Vulcano, Stromboli, Carnevale'' (1993). A ''Túl a felhőkön'' szélütése óta az első játékfilmje.<ref>{{cite web|url=http://hungarian.imdb.com/name/nm0000774/|title=Filmography|work=Michelangelo Antonioni|publisher=[[Internet Movie Database]]|language=angol|accessdate=2010-05-27}}</ref>
 
A cselekmény alapjául a ''Quel bowling sul Tever'' című kötetben<ref>Magyarországon ''Egy sosemvolt szerelem krónikája: Egy filmrendező elbeszélései'' címmel 1990-ben az [[Európa Könyvkiadó|Európa Kiadó]] ''Modern Könyvtár'' sorozatában jelent meg.</ref> [[1983]]-ban kiadott novellái szolgáltak, melyek közül Antonioni négyet választott ki: ''Egy sosemvolt szerelem története, Ez a tisztátalan test, A lány és a bűntett, Két távirat''.<ref name="fv1"/> A történetek a filmben különálló epizódokként szerepelnek. A forgatókönyv megírásában ''[[Az éjszaka]]'' (1961) óta állandó alkotótársa [[Tonino Guerra]] segédkezett.<ref name="fv"/>
 
A producerek javaslatára Antonioni társrendezőnek [[Wim Wenders]]t kérte fel, aki az egyes epizódokat összefűző jeleneteket, valamint a prológust és az epilógust készítette. Antonioni kezdetben vonakodott attól, hogy a rendezői feladatokat megossza valakivel, de a producerek csak ezzel a feltétellel támogatták a filmet. Az elképzelés, hogy Wenders legyen Antonioni társrendezője, nem volt váratlan: Antonioni és Wenders az [[1982-es cannes-i filmfesztivál]]on ismerkedett meg. Már a nyolcvanas években felmerült egy Wendersszel közösen készülő film tervének gondolata, de a film végül nem valósult meg.<ref name="fv1"/> Antonioni bizalmatlan volt Wendersszel szemben, ami érthető, hiszen a nagy tekintélyű rendező számára korábban elképzelhetetlen volt, hogy valaki más is befolyással legyen filmjére. Wenders társrendező státusza is kompromisszumokkal járt, kevesebb alkotói szabadsága volt a forgatáson korábbi filmjeihez képest.<ref name="fv1"/>
 
A forgatás [[1994 a filmművészetben|1994]]. novemberétől 1995. tavaszáig tartott,<ref name="fv1"/> a felvételei többek között [[Ferrara|Ferrarában]], [[Portofino]]ban, [[Aix-en-Provence]]-ban és [[Párizs]]ban készültek.<ref name="wenders"/> Antonioni állapota megnehezítette a forgatást, csak pár olasz szóval, gesztusokkal és rajzokkal tudott kommunikálni, melyben felesége, Enirca volt a segítségére. Az idős rendező minimális instrukciói egyszerre jelentettek kihívást és szabadságot a színészek számára. A két rendező munkamódszere és filmes látásmódja közötti különbségek nem egyszer kiütköztek a forgatás során, melyek olykor feszültséghez is vezettek.<ref name="fv1"/>
 
Wenders csak azután láthatott munkához, hogy Antonioni leforgatta a maga négy történetét. Az elkészült felvételeket végül Antonioni vágta össze, kihagyva Wenders munkájának nagy részét.<ref name="fv">{{cite journal|last=Kövesdy|first=Gábor|title=Az elveszett bizonytalanság|journal=[[Filmvilág]]|volume=XXXIX|issue=09|pages=10-12|issn=1428-3872|year=1996|month=szeptember|language=magyar|url=http://www.filmvilag.hu/xista_frame.php?cikk_id=364|quotes=no}}</ref> Wenders értetlenül és csalódottan fogadta Antonioni végső változatát, melyben még elképzeléseihez képest is kevesebb szerep jutott az általa forgatott kerettörténetnek. Úgy véli, hogy Antonioni epizódjainak érvényesüléséhez nem érezte szükségét az átkötő jeleneteknek. ''„Az amit szavakkal soha nem tudott elmondani, értésemre adta a vágás útján.”'' – írta Wenders a közös forgatásról vezetett naplójában.<ref name="fv1"/><ref>Wim Wenders: ''My Time With Antonioni: The Diary of an Extraordinary Experience'' (2000), Faber & Faber, ISBN 978-0571200764</ref> Enrica a forgatásról készített dokumentumfilmet ''Fare un film per me è vivere'' (1996) címmel.<ref>{{cite web|title=Fare un film per me è vivere|url=http://hungarian.imdb.com/title/tt0113011/|publisher=[[Internet Movie Database]]|accessdate=2011-1-18|language=angol}}</ref>
*'''[[David di Donatello-díj]] (1996)'''
**díj: Alfio Contini (legjobb operatőr)
*'''Ezüst Szalag- díj (1996)'''
 
*'''Ezüst Szalag-díj (1996)'''
**díj: Lucio Dalla (legjobb filmzene)
 
*'''Valladolid International Film Festival (1995)'''
**jelölés: Michelangelo Antonioni, Wim Wenders (Golden Spike)
 
*'''[[Velencei Nemzetközi Filmfesztivál]] (1995)'''
**díj: Michelangelo Antonioni, Wim Wenders ([[FIPRESCI|FIPRESCI-díj]])
35 062

szerkesztés