„Rabszolgaság” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a format |
egy kevésbé számon tartott epizód a rabszolgaság történetéből |
||
46. sor:
=== Újkor ===
==== Európa ====
A [[Földközi-tenger]] térségében az [[Oszmán Birodalom]] és az európai keresztény államok között zajló 16. századi háborúk során nagy szerep jutott a rabszolgatartásnak. Ennek egyik oka a megfélemlítés politikája volt. A szultáni flottával és az azzal szövetséges kalózokkal egyetlen keresztény állam tengeri ereje sem tudta felvenni a versenyt, így tökélyre fejleszthették a part menti települések váratlan lerohanását, és a lakosság elhurcolását, esetenként mélyen a szárazföld belsejéig is üldözve a menekülőket. A rabszolgák összegyűjtésének másik fő oka az volt, hogy a korszakban használt gályák rengeteg evezőst, az erődítmények építése pedig rengeteg kényszermunkást igényelt mindkét oldalon.
Az oszmán csapatok rendszeresen lerohanták Dél-Európa tengerparti területeit és egész települések lakosságát rabolták el. A törökök egy-egy hadjárat során akár több ezer embert is magukkal hurcolhattak. Így például a [[Nápolyi-öböl]]ből 1544-ben 7000, 1551-ben [[Gozo]] szigetéről 5000, 1554-ben [[Calabria|Calabriából]] 6000, 1566-ban [[Granada|Granadából]] 4000 embert raboltak el.{{refhely|Crowley, 2014.|104. old.}} (Esetenként előfordult, hogy olyan sok foglyot ejtettek, hogy a túlterhelt hajókról a gyengébbeket a tengerbe ölték.{{refhely|Crowley, 2014.|103. old.}}) Kisebb mértékben de ugyanígy jártak el az európaiak is: a harcok, vagy kalóztámadások során foglyul ejtett muzulmánok sokszor rabszolgaként végezték életüket. Ilyen muzulmán rabszolgák szolgáltak a gályákon, de az emberrablásban és rabszolgatartásban jeleskedő [[Máltai lovagrend|johannita lovagrend]] [[ródosz]]i, [[málta]]i erődítményeinek kiépítésén is. Szintén előfordult, hogy az európai vallási gyűlölködések során a foglyul ejtett protestánsokat egyszerűen eladták rabszolgának.
A rabszolgák a muzulmán vagy keresztény világ rabszolgapiacain találtak gazdára. Ilyen piac működött a 16. században [[Livorno|Livornóban]] vagy [[Nápoly]]ban, {{refhely|Crowley, 2014.|108. old.}}, a másik oldalon pedig a Birodalom nagyobb városaiban, [[Isztambul]]ban, [[Tripoli (Líbia)|Tripoli]]ban vagy [[Algír]]ban.{{refhely|Crowley, 2014.}}
==== Gyarmatok ====
Az amerikai kontinens [[gyarmat (terület)|gyarmatosításával]] megújult az olcsó munkaerő iránti igény. A bennszülött lakosság nem volt erre képes, mert az európaiak által behurcolt betegségekre (például [[kanyaró]] és [[fekete himlő|himlő]]) nagyon fogékonyak voltak. Másrészt az addigi életmódjuk sem tette őket alkalmassá a [[feudalizmus|feudális]] termelési rendszerbe való hatékony beilleszkedésre. [[Kuba|Kubában]] a bennszülött lakosságot teljesen kiirtották (''lásd még:'' [[Bartolomé de las Casas]]). [[1512]]-ben [[II. Ferdinánd aragóniai király|V. Ferdinánd kasztíliai király]] (''II. Ferdinánd'' néven Aragónia királya) betiltotta az indián rabszolgaságot. [[1526]]-ban az első afrikai rabszolgaszállítmányok elérték Kuba szigetét. A [[16. század|16]]-[[17. század]]ban több mint {{szám|600000|afrikai}} rabszolga élve került az amerikai [[spanyolok|spanyol]] gyarmatokra. A fogságba ejtett és a szállítás során meghalt rabszolgák száma ennél lényegesen magasabb volt, mivel a rabszolgavadászok kiválogatták és megölték a gyengének ítélt embereket, és sokan elhunytak a nyomorúságos úton a partig, illetve a rabszolgahajókon.
99 ⟶ 106 sor:
* Földi András-Hamza Gábor: ''A római jog története és institúciói'', Nemzeti Tankönyvkiadó, 2005, ISBN 963-19-5723-3
* Dr. Gönczi Katalin, Dr. Horváth Pál, Dr. Révész, Dr. Stipta István, Dr. Zlinszky János: ''Egyetemes Jogtörténet I.'', Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2009, ISBN 978-963-19-4572-0
*{{hely|Crowley, 2014.}}{{cite book |last=Crowley |first=Roger |title=Tengeri birodalmak | origdate =2008 |year=2014 |publisher=Park Könyvkiadó |location=Budapest |accessdate=2017-02-15 |id=ISBN 9789633550441 |pages = 97–113}}
=== Fordítás ===
| |||