„Orgona (hangszer)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Templomban: 1 link kékítés |
a clean up AWB |
||
14. sor:
| szöveg1 =
}}
Az '''orgona''' összetett aerofon hangszer, hangját [[Ajaksíp (orgona)|ajaksípok]] és [[Nyelvsíp (orgona)|nyelvsípok]] adják. A sípok egy vagy több, kézzel működtethető klaviatúrával – azaz manuállal – és legtöbbször egyetlen pedálsorral szólaltathatók meg. A sípok levegőellátásáról mechanikus szerkezet gondoskodik.
== Az orgona szerkezete ==
20. sor:
=== Orgonaszekrény ===
Ez az orgona feltűnő, jól látható felépítménye, ebben található a hangszer hangot adó része, vagyis az [[#Orgonasípok|orgonasípok]], valamint az ezeket működtető ''szélládák'' és szeleprendszerek. Általában jól elkülöníthető egységekre, művekre ''(Werke)'' tagolódik. Ezek tulajdonképpen önálló, egy-egy billentyűsorról külön működtethető kisebb orgonák. Ezek az akusztikai térben való elhelyezkedésükben, illetve a bennük szereplő sípsorok hangzásában különböznek egymástól.
A legtöbb orgonán előforduló művek:
33. sor:
=== Játszóasztal ===
[[Kép:Pipe.organ.console.arp.jpg|right|300px|bélyegkép|<center>A Redcliffe-i (Bristol) Mária-plébániatemplom orgonájának játszóasztala (64 regiszter, 23 kopula, épült: 1912-ben)]]
Itt foglal helyet a zenész, az ''orgonista,'' innen kezeli a billentyűzeteket. Minden billentyűzet egy-egy ''művet'' szólaltat meg. A kézzel játszható billentyűsorokat ''manuál''oknak nevezzük, ezek egymás fölött lépcsőzetesen helyezkednek el, a lábbal működtetettet ''pedál''nak, ez nagyobb méretű, hézagosan elhelyezett rudak sorozata. A manuálok száma egytől akár kilencig terjedhet, de a legjellemzőbb a négy. Egy manuálnak általában 56-61 billentyűje van, a pedálnak 30-32.
Itt találhatóak még az egyes billentyűsorokhoz tartozó ''regiszterkapcsolók,'' melyek segítségével az orgonista kiválasztja, mely sípsorokat, ezek milyen kombinációit akarja megszólaltatni. A ''kopulák'' fizikai kapcsolatot létesítenek a különböző manuálok, illetve a manuál és a pedál megfelelő hangjai között: a kiválasztott mű sípsorai ezáltal egy másik művön is megszólalnak.
54. sor:
Az orgona előfutárai a [[pánsíp]]ok és a tömlővel ellátott [[Duda (hangszer)|dudák]]. Kínában és a Távol-Keleten létezik a fúvós hangszereknek egy sajátos fajtája, melyet [[Szájorgona|szájorgonának]] neveznek. Lényegük, hogy a sípoknak közös légkamrájuk van, melybe a játékos a levegőt fújja, és a sípokon lévő nyílás befogásakor megszólal az adott síp, akár több is egy időben, polifon játékot is lehetővé téve.
A legrégibb, valóban orgonának nevezhető hangszer az ókori [[víziorgona]], a hidraulisz. A [[4. század]]tól a víziorgona hidraulikus nyomáskiegyenlítő szerkezete helyett egyre inkább a tisztán pneumatikus rendszer került előtérbe. A [[9. század]]ban kezdték az orgonát az egyházi zene céljaira használni, a [[10. század]]ban készültek az első nagyobb, szekrény alakú orgonák. Az orgona méreteinek növekedésével a játék egyre nagyobb fizikai erőkifejtést igényelt, a billentyűzet sok esetben vaskos, nehezen mozdítható emeltyűk sora volt.
A pedálsort a [[14. század]]ban alkalmazták először. A szélláda, a fújtató és a traktúra tökéletesítésével vált az orgona a szó valódi értelmében hangszerré, első fénykorát a [[barokk]]ban élte. Ebben nagy szerepe volt a páratlan orgonista, [[Johann Sebastian Bach]] és a kiváló orgonaépítő, [[Gottfried Silbermann]] (1683–1753) együttműködésének.
A pneumatikus traktúra a [[19. század]] elején, az elektromos a század végén terjedt el. Ezek a technikai megoldások lehetővé tették hatalmas méretű orgonák építését, melyeket a zene romantikus korszaka igényelt.
72. sor:
Szintén a 15. században, de annak az első fele táján az orgonaépítő szerzetesek felnyalábolták a szentélyorgonát, sípanyagát és orgonaszekrényét beépítették a kórus mellvédjébe, billentyűzetét a ''Blockwerk'' orgona klaviatúrája alá szerelték, s a mechanikát a padló alatt vezették el a klaviatúra alá. Tették mindezt annak érdekében, hogy az orgonistát megkíméljék a misék közbeni orgonától orgonáig tartó vándorlástól. Így tulajdonképpen megszületett a többmanuálos orgona, amely aztán a reneszánszon keresztül a barokk korig iránymutató lett az orgonaépítészetben.
Az „Orgonaszekrény” című fejezetben elsősorban a német barokk orgona jellemzői vannak leírva. Az olasz barokk orgona némileg kisebb volt az észak-német orgonától, s nem alkalmazott többsoros mixtúrát. Viszont általában véve több volt a fuvola és a födött regiszter. Az olaszok a többsoros mixtúrákat és cimbeleket soronként szétbontották, s úgy építették orgonáikba. Éppen ezért nem ritkák az 1/2' - 1/3' - 1/4' magas regiszterek. Pedáljaik javarészt függesztettek voltak, vagy ha kaptak is regisztert, azok egy-két 16' vagy 8' magas regiszter volt; s maga a pedáljáték is csak orgonapontok tartására volt használatos.
A délnémet barokk orgonák valahol félúton vannak az észak-német és az olasz orgonák között. Sok közös vonásuk van; így a fuvolák és a födött regiszterek viszonylagosan nagyobb száma a principálokhoz képest, valamint a szétbontott mixtúrák.
A francia barokk orgona sokban hasonlított az észak-német orgonákhoz, csak sokkal több nyelvregiszterrel. A 15. és a 17. század között általában kétmanuálosak voltak a francia orgonák. Az I.manuálon teljesen kiépített principálkar volt elhelyezve, valamint a bőméretű fuvolakar is itt volt. A II.manuál karcsúbb hangzással rendelkezett, de itt is megtalálható hiánytalanul a principálkar. A pedál kevés 8' magas regiszterrel volt csak ellátva. Ezen felül minden műre erős, érces hangú nyelvregisztereket helyeztek. 1750 tájára kialakult a négymanuálos orgona is. A négymanuálos orgonák esetében a főmű és a pozitívmű a sok principállal, mixtúrával és nyelvregiszterrel egymás ellenpontjai voltak; valamint a ''Récit''-hez tartozott egy trombita és egy kornett; az ''Echowerk''-hez pedig olyan regiszterek tartoztak, melyek szólódallamok játszására tették alkalmassá.
A spanyol barokk orgonaépítészet hasonlít a franciához, ami a monumentalitást illeti. A spanyolok a 17. század második felétől kezdik alkalmazni a vízszintes trombitákat tekintettel arra, hogy azok a szűkös orgonaházakban már nem fértek el.
| |||