Wikipédia

„Württembergi Királyság” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
TurkászBot (vitalap | szerkesztései)
botok
653 560 szerkesztés
a CheckWiki error (64) javítása
Nincs szerkesztési összefoglaló
21. sor:
| főváros = [[Stuttgart]]
| terület = 19.508
| népesség = 2.437.574 (1910)
| pénznem = württembergi forint (1806–1873)<br>német aranymárka (1873–1914)<br>birodalmi márka (1914–1918)
| nemzeti ünnep =
64. sor:
[[1813]]-ban a [[hirschlatt]]i<ref>Hirschblatt ma Friedrichshafen város része.</ref> Hohenzollern-birtok megszerzésével Württemberg elérte történelmének legnagyobb kiterjedését. Az eredetileg {{szám|9500|km2}} területű, {{szám|650000|főnyi}} lakosságú hercegség ekkor {{szám|19508|km2}}-t birtokolt, {{szám|1380000|alattvalóval}}.<ref name="Boelcke">Willi A. Boelcke: ''Sozialgeschichte Baden-Württembergs 1800–1989,'' Stuttgart, 1989. 16. old.</ref>
 
[[1812]]-ben Frigyes király {{szám|15800|főnyi}} württembergi kontingenssel részt vett Napóleon [[oroszországi hadjárat (1812)|oroszországi hadjáratában]]. A sereg elpusztult, csak néhány százan vergődtek haza. Napóleon [[lipcsei csata|lipcsei veresége]] (1813. október) után Frigyes egyezkedni kezdett a [[hatodik koalíciós háború|hatodik koalíció]]val. Miután Ausztria a [[fuldai szerződés]]ben garantálta Frigyes trónon tartását és a Württembergi Királyság integritását, a király átállt a porosz–osztrák–orosz vezetésű szövetség oldalára.<ref>[http://www.retrobibliothek.de/retrobib/seite.html?werk=Brockhaus&id=136688&imageview=true Württemberg (Geschichte), in: Brockhaus Konversations-Lexikon 1894–1896, 16. kötet, 866–872. old. (retrobibliothek.de)]</ref>
 
A [[napóleoni háborúk]] éveiben Frigyes király szabad kezet kapott belpolitikájának alakításában. Következetesen modernizálta országát, egységesítette a sokféle hagyományú országrészek közigazgatását és jogrendszerét. Keményen központosította az államirányítást, leépítette a középkori kiváltságokat, szétválasztotta az igazságszolgáltatást és államigazgatást, megszüntette a belső vámokat. Új közigazgatási egységekre osztotta országát, egyenjogúságot biztosított az újonnan szerzett területek katolikus lakosságának a korábban tisztán evangélikus Württembergben. Intézkedéseinek végrehajtását szigorú rendőri fellépéssel kényszerítette ki. Francia mintára rendőrminisztériumot és titkosrendőrséget szervezett.
76. sor:
[[Fájl:1781 Wilhelm-02.jpg|bélyegkép|[[I. Vilmos württembergi király]] ([[Joseph Karl Stieler]] festménye nyomán, 1822)]]
 
[[Frigyes württembergi király|Frigyes király]] és fia, [[I. Vilmos württembergi király|Vilmos herceg]] (a későbbi I.&nbsp;Vilmos király) viszonya nem volt felhőtlen. 1805-ben Vilmos Párizsba utazott, és megpróbálta rávenni a császárt, buktassa meg apját, a királyt, [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]] azonban visszautasította. 1807-ben apa és fia kibékültek, de politikai nézetkülönbségeik fennmaradtak. 1816. október 30-án a kemény abszolutista politikát követő, gyűlölt Frigyes király elhunyt. A hagyomány szerint Württemberg lakossága örömünnepeket rendezett, ezt még katonaság bevetésével sem mindenütt tudták megfékezni.<ref>Paul Sauer: ''Der schwäbische Zar. Friedrich, Württembergs erster König.'' Stuttgart 1984, ISBN 3-421-06179-3, 452. old.</ref> Utódja, Vilmos király első intézkedéseivel enyhítette a közterheket, és igyekezett javítani az elszegényedett tömegek helyzetét. Fiatal felesége, [[Katalin württembergi királyné|Jekatyerina Pavlovna orosz nagyhercegnő]], [[I. Pál orosz cár]] leánya személyesen is részt vállalt a szociális gondozásban. Alapítványt létesített, kórházakat, leányiskolákat, takarékpénztárat alapított, kezdeményezte a Hohenheim Egyetem alapítását. 1819-ben 30 évesen meghalt. Württembergben számos közintézmény őrzi a nevét.
 
Vilmos király [[amnesztia|amnesztiát]] hirdetett, modern alkotmányt fogadtatott el (1819. szeptember 25.), ennek alapján átfogó közigazgatási reformot hirdetett. Apjának abszolutisztikus diktatúrája helyett azonban nem az ősi württembergi jogot hozta, ahol király és a rendi gyűlés tárgyalt egymással, hanem a [[konstitucionalizmus]] elveire épülő államrendszert vezetett be, ahol az uralkodó az alkotmányban szabályozott jogokkal rendelkező, megválasztott képviselőkkel osztozik a hatalomban. A rendi ellenállás széthullott, helyét a [[liberalizmus|liberális]] polgári ellenzéke foglalta el. Újjászervezték a helyi önkormányzatok rendszertét, szigorú szabályok szerint szervezett hivatali rendszert állítottak fel. A királynak és az államnak felelős hivatalnokok ''(Beamten)'' hivatásrenddé szerveződtek, a kormányzat támogatásával.<ref>Bernd Wunder: ''Privilegierung und Disziplinierung. Die Entstehung des Berufsbeamtentums in Bayern und Württemberg (1780–1825),'' München, Wien, 1978.</ref>
97. sor:
1846–1847-ben a rossz termés miatt éhínség alakult ki, tömegessé nőtt a kivándorlás. A liberálisok és a demokraták meglovagolták a növekvő elégedetlenséget. 1848 januárjában [[Stuttgart]]ban tömegtüntetésen követelték a teljes német parlament összehívását, és a polgári szabadságjogok (sajtó-, egyesülési és gyülekezési szabadság) megadását, esküdtbíráskodás bevezetését, nemzetőrség felállítását. Az [[1848. februári forradalom|1848. februári francia forradalom]] márciusra átterjedt a német államokra is. Vilmos engedményekkel igyekezett megelőzni a felkelést országában. Ismét hatályba léptette az 1817. január 30-i liberális sajtótörvényt,<ref>[http://www.verfassungen.de/de/bw/wuerttemberg/wuertt-pressegesetz17.htm A törvény teljes szövege]</ref> és március 9-én a liberális [[Friedrich Römer]]t nevezte ki a ''„márcziusi ministerium”'' kormányfőjévé. A forradalom éveiben Württembergben nem történtek nagyobb katonai összecsapások.
 
1849 áprilisában a kormány és az országgyűlés<ref name="Landtag"/> elfogadta a Frankfurti Birodalmi Alkotmányt ''(Frankfurter Reichsverfassung),'' melyet a frankfurti [[Szent Pál-templom (Frankfurt)|Szent Pál-templom]]ban ülésező Nemzetgyűlés fogadott el 1849. március 28-án. Ez a „kisnémet” megoldást mondta ki, egy össznémet nemzetállamot, de Ausztria nélkül, demokratikus alkotmánnyal, megválasztott uralkodóval. A határozatot 29 német fejedelem is aláírta, de a királyok közül egyedüliként csak Vilmos fogadta el. Poroszország, Bajorország, Szászország, Hannover királyai, és [[V. Ferdinánd magyar király|I. Ferdinánd osztrák császár]] mind elutasították.
 
[[Fájl:Rumpfparlament.jpg|bélyegkép|A stuttgarti „csonka parlament” szétkergetése (Könyvillusztráció, 1893)]]
111. sor:
Fájl:Stuttgart-cannstatt-daimler-kutsche-1886.jpg|Daimler gépkocsi, 1886
Fájl:Buergerrechtsverzicht Wuerttemberg 1869.jpg|Kivándorlók állampolgárságról lemondó nyilatkozata, 1869
Fájl:Stuttgart.jpg|bélyegkép|Stuttgart a 19-20. század fordulóján
Fájl:Stiftskirche stuttgart.jpg|bélyegkép|Stuttgart, ''Stiftskirche,'' 1900
Fájl:Ellwangen Kirche 3795-2.jpg|bélyegkép|Szent Vitus-bazilika, [[Ellwangen]], 1849
120. sor:
=== Württemberg a Német Császárságban ===
[[Fájl:Louis Braun Württembergische Dragoner.jpg|bélyegkép|Württembergi dragonyos]]
Apjával ellentétben Károly király az össznémet nemzetállam híve volt. Az [[1866]]-os [[Porosz–osztrák–olasz háború|Porosz–osztrákporosz–osztrák háború]]ban Bajorország, Württemberg és Baden az Osztrák Császárságot támogatták. A württembergi hadsereg 1866. július 24-én, három héttel a döntő [[königgrätzi csata]] után, a fő hadszíntértől távol, a badeni [[Tauberbischofsheim]]nél szenvedett megsemmisítő vereséget a poroszoktól. Augusztus 1-jén Württemberg fegyverszünetet kötött. Az augusztus 23-án megkötött [[prágai béke (1866)|prágai béke]]szerződés értelmében Württembergnek is el kellett fogadnia a porosz vezetésű [[Északnémet Szövetség]]et, és háborús jóvátétel fizetésére is kötelezték. Területi integritásának megőrzéséért cserébe, Bajorországhoz és Badenhez hasonlóan, Württembergnek is (kezdetben titkos) „Véd-és dacszövetséget” kellett Poroszországgal, amely háborús helyzetben porosz parancsnokság alá vonta a királyi haderőket.
 
A háború után Württembergben [[Julius Hoelder|Julius Hölder]] vezetésével megalakult a nemzeti liberális Német Párt ''(Deutsche Partei),'' unter Führung von gegründet, deren Ziel der Beitritt Württembergs zum Norddeutschen Bund war. Vele szemben állt [[Karl Mayer]] Demokratikus Néppártja, amely 1864-ben a liberális pártból vált ki. Mayer szövetségre lépett a konzervatívokkal és a katolikus egyházi körökkel, és küzdött a porosz vezetésű nemzetállam terve ellen. A [[porosz–francia háború]]ban a württembergi hadsereget az 1866-os szerződés értelmében a poroszok alá rendelték. [[1870]]. [[november 25.|november 25-én]], még a háború alatt Württemberg az [[Északnémet Szövetség]]be, majd 1871. januárjában csatlakozott a megalakuló [[Német Birodalom|Német Császárság]]hoz.
 
Az [[1871]]. [[április 16.|április 16-án]] [[Otto von Bismarck|Bismarck]] által kibocsátott birodalmi alkotmány szerint Württemberg 4 helyet kapott az 58&nbsp; fős Szövetségi Tanácsban ''(Bundesrat).'' A Birodalmi Gyűlés ''(Reichstag)'' 397&nbsp;képviselőjéből 17-et küldhetett Württemberg. Az állam hatáskörében maradt a vasút, a posta és távíróhivatal, a sörből és az égetett szeszes italokból befolyó adóbevétel. A württembergi hadügyminisztérium porosz parancsnokság alá került.
 
[[Fájl:Wilhelm-II.jpg|bélyegkép|II. Vilmos király szobra Stuttgartban ([[Hermann-Christian Zimmerle]] műve)]]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Württembergi_Királyság”