Wikipédia

„Vörös Hadsereg Frakció” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a kis
aprók
8. sor:
Kezdetben, az [[1970-es évek]] elején a német fiatalok jelentős része szimpatizált a mozgalommal, az elveivel egyetértett, később azonban az egyre durvuló módszerek miatt támogatásuk egyre csökkent. A RAF-ot külföldről is támogatták, elsősorban a [[Állambiztonsági Minisztérium (NDK)|keletnémet titkosszolgálat]] és [[Arabok|palesztin]] szélsőségesek.{{refhely|Britannica}}
 
Célpontjaik általában az államapparátus emberei voltak ügyészek, gyáriparosok és bankvezetők. Módszereik egyre könyörtelenebbek lettek, a kinézett célpontok testőreit és a rendőröket habozás nélkül gyilkolták meg. Mivel szerintük a [[Vietnami háború|vietnami amerikai bombázások]] az imperializmus lényegét testesítették meg, előszeretettel támadtak németországbanNémetországban diszlokáló amerikai katonai létesítményeket.{{refhely|Hartford}}{{refhely|Academia}}
 
1972-ben a rendőrség sikerrel lépett fel ellenük és letartóztatott vezetőinek pere 1975-ben kezdődött meg. Eközben megszerveződött a terrorszervezet második generációja, amely véres akciókkal sikertelenül próbálta meg elérni fogvatartott vezetőinek szabadon bocsátását. Miután balul sült el az ehhez csatlakozó palesztin gépeltérítési kísérlet, a börtönben lévő vezetők öngyilkosságot követtek el 1977. október 18-án.{{refhely|Hartford}}{{refhely|Academia}}
20. sor:
[[Gretchen Dutschke-Klotz]], a baloldali diákszövetség ''(Sozialistische Deutsche Studentenbund)'' karizmatikus vezetője, [[Rudi Dutschke]] felesége így emlékezett vissza erre az időszakra később: ''„A kezdetekkor a hangulat euforikus volt. Egyre több ember csatlakozott a mozgalomhoz, és emiatt úgy éreztük, hogy valóban tudunk változtatni a dolgokon.”'' A kezdeti sikerek azonban nem vezettek áttöréshez: a mozgalmak nem tudták megszólítani a németek többségét, és kevéssé érintették meg a baloldal hagyományos bázisát, a munkásokat és a szakszervezeteket.{{refhely|Britannica}}
 
Erőteljes lökést adott viszont a diákmozgalmaknak, hogy 1966-ban a [[Kereszténydemokrata Unió|kereszténydemokraták]] és a legnagyobb baloldali párt, az [[Német Szocialista Egységpárt|SPD]] nagykoalíciót kötött. A radikális baloldalt felháborította, hogy a [[spanyol polgárháború]] veteránja, [[Willy Brandt]] olyanokkal fogott össze, akiknek nemzetszocialistanemzetiszocialista múltjuk volt.{{refhely|Konok}} Rudi Dutschke azonnal meghirdette a parlamenten kívüli baloldali ellenzéki összefogást. A kezdeményezés lényege az volt, hogy a kormányzattal szembeni ellenzékiséget az „[[Utca|utcának]]” kell képviselnie a [[parlament]] helyett, ráadásul nemcsak szavakban, hanem irányított akciókkal is.{{refhely|ICC}} A baloldali diákokat felháborította, hogy a [[Nemzetiszocialista Német Munkáspárt]] korábbi tagjai továbbra is fontos pozíciókat töltenek be a társadalomban, demokratikus változásokat követeltek, és elutasították a [[Burzsoázia|burzsoá]] társadalmat. Ekkor lettek fontos elemei a politikai vitáknak a nők és a gyerekek jogai, vagy a szexuális liberalizáció.{{refhely|DW}}
 
A jobboldali sajtó, elsősorban az Axel Springer-csoport lapjai egyre ellenségesebben írtak a diákokról, Rudi Dutschkét például az állam ellenségének nevezték. Megerősödtek a diákokat elutasító antikommunista mozgalmak, különösen [[Nyugat-Berlin]]ben. 1967. június 2-án itt történt a demonstrációk történetének első erőszakos halálesete, a [[Benno Ohnesorg-gyilkosság]], amikor a [[Reza Pahlavi iráni sah]] látogatása ellen tüntetők összecsaptak az uralkodó támogatóival és a rendőrökkel. Ez óriási lökést adott a baloldali radikalizmusnak.{{refhely|Konok}} Gudrun Ensslin a Szocialista Diákszövetségben már aznap éjjel kijelentette: ''„Ez Auschwitz nemzedéke, ezek ellen nem lehet érvelni! Erőszakra csak erőszakkal lehet válaszolni.”''{{refhely|Schauschitz}}
60. sor:
1977. január 4-én a szervezet támadást intézett egy amerikai tüzérségi bázis ellen [[Gießen]]ben. Több terrorista meghalt. Február 8-án szabadlábra került [[Brigitte Mohnhaupt]], aki átvette a RAF irányítását. 1977. április 7-én a terroristák [[Siegfried Buback meggyilkolása|meggyilkolták]] a vádat képviselő [[Siegfried Buback]] szövetségi főügyészt, mivel őt tartották felelősnek Holger Meins 1974. november 9-ei haláláért. Szintén felelősnek tartották az egyik stockholmi támadó, Siegfried Hausner haláláért, aki szerintük nem kapott megfelelő kórházi kezelést a nagykövetség ostroma után.{{refhely|Hartford}}
 
A terrorszervezet korábbi támadásaitól eltérő új irányvonal Jürgen Ponto, a [[Dresdner Bank]] vezetőjének frankfurti megölésévelmeggyilkolásával folytatódott július 30-án. A RAF célpontjai az államapparátus és a gazdasági szektor kulcsfigurái lettek. Szeptember 3-án bombát robbantottak a szövetségi ügyész hivatalában, hogy elérjék a börtönben tartott RAF-tagok izolálásának megszüntetését. Szeptember 5-én [[Hanns-Martin Schleyer elrablása és meggyilkolása|elrabolták]] Hanns-Martin Schleyert, a gyáriparosok szövetségének elnökét, a kíséretében lévő rendőröket pedig agyonlőtték. Schleyer szabadon bocsátásáért a bebörtönzött RAF-terroristák elengedését követelték. A rendőrség soha korábban nem látott erőkkel kereste a gyárost, de nem sikerült a nyomára bukkannia.{{refhely|Hartford}}
 
Október 13-án palesztin radikálisok eltérítették a [[Mallorca|Mallorcából]] Frankfurtba tartó Lufthansa-gépet [[Róma|Rómába]]. Azt követelték, hogy a hatóságok engedjenek szabadon tizenegy német és két palesztin terroristát. Utóbbiakat [[Isztambul]]ban tartották fogva. A RAF közleményben támogatta az akciót. A gép később [[Ciprus (sziget)|Ciprusra]], [[Bahrein]]be és [[Dubaj]]ba, majd [[Mogadishu]]ba repült a német túszokkal. Utolsó állomásukon a terroristák agyonlőtték a gép kapitányát. Miközben a repülőgép újabb és újabb helyekre repült, [[Hans-Jürgen Wischnewski]] külügyminiszter több országot ([[Algéria]], [[Jemen]], [[Líbia]] és [[Irak]]) is megpróbált meggyőzni arról, hogy fogadják be a szabadon engedni tervezett terroristákat. Mogadishuban a német terrorelhárítók megrohanták a gépet, és megöltek három géprablót, a negyediket pedig súlyosan megsebesítették.{{refhely|BBC}}
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Vörös_Hadsereg_Frakció”