„MiG–21” változatai közötti eltérés

Az átalakítások során új fegyvereket integráltak az altípus rendszereibe: [[R–77|RVV–AE]], R–27–R1, R–27–T1, R–73E levegő–levegő rakéták, valamint [[KAB–500Kr]] irányított bombát és [[SZ–8]] nemirányított levegő–föld rakétát, az eredeti fegyverek alkalmazhatósága mellett. Beépített fegyverzete egy GS–23L gépágyú 200 db-os lőszerjavadalmazással. Új tűzvezető rendszert építettek be a Fazotron gyártmányú ''Kopje'' többüzemmódú radarral együtt, amely nyolc légicél követésére és ebből kettő egyidejű támadására képes, továbbá a térképező üzemmód. A francia Sextant Avionique (ma már Thales) cég Topflight avionikai rendszereit építették be, amely hivatott összekötni többek közt a fegyvermenedzselő fedélzeti számítógépet, az izraeli El-Op gyártotta [[HUD]]-odot, a 2 db többfunkciós folyadékkristályos kijelzőt (MFD), a digitális térképeket, a HOTAS-rendszerű kezelőszerveket (botkormány, gázkar), a Thales gyártmányú Topsight sisakra szerelhető célmegjelölő rendszert, az új – [[lézer]][[giroszkóp]]os [[Repülési alapfogalmak#Műszeres navigáció|inerciális]] – navigációs rendszert (INS). Új izraeli rádiót és kódoló-dekódolót, új – szintén izraeli fejlesztésű – radar-besugárzásjelző berendezést (RWR) és elektronikai ellentevékenységre (ECM) képes rendszert kapott infracsapda- és dipólszóró berendezésekkel, valamint új, ''Karat'' nevű fedélzeti adatrögzítő rendszert (fekete dobozt) is beépítettek. Felújították az energiaellátó berendezéseit és légkondicionáló berendezéseket szereltek be. Az eredeti hajtómű, az R–25–300 megmaradt, de teljesítményét leszabályozták (mára már sokadrangú funkcióvá vált a Mach 2-vel való repülés), így érték el üzemidejének meghosszabbítását. A modernizálás keretében a sárkányszerkezet „nulla idejűvé” vált, azaz teljes struktúrálisstrukturális javításon és megerősítéseken esett át. Új, nagyobb kabintetőt és osztás nélküli szélvédőt kaptak a gépek. A korszerűsítési csomag lehetővé tette az üzemállapot szerinti, naplózott karbantartási szolgáltatást is. Mivel a rendszer nyitott lett, későbbi összetettebb fejújítás és nem orosz fegyverek alkalmazásának lehetősége is lehetővé vált. Eme modernizálással a típus belépett a [[negyedik generációs vadászrepülőgép|negyedik generációs típusok]] közé. A repülőgép felszálló tömege (normál/max.) 9200/10&nbsp;400&nbsp;kg, maximális fegyverterhelése 1300&nbsp;kg. Az Ufai Gépgyár által gyártott Tumanszkij R–25–300 gázturbinás sugárhajtómű tolóereje normál üzemmódban 69,60&nbsp;kN, utánégetővel 97,10&nbsp;kN. Maximális túlterhelhetősége 8,5 g, legnagyobb sebessége nagy magasságban 2175&nbsp;km/h, földközelben 1300&nbsp;km/h, hatótávolsága [[tüzelőanyag-póttartály|tüzelőanyag-póttartállyal]] 2100&nbsp;km, póttartály nélkül 1210&nbsp;km, szolgálati csúcsmagassága 17&nbsp;300 m.<ref>[http://www.migavia.ru/eng/military_e/MiG_21_93_e.htm Az RSZK MiG honlapján.]</ref><ref>

A program keretében több izraeli és brit műszert is beépítettek a gépekbe, a három változat felszereltsége többségében azonos. Mindhárom változatba központi számítógépeket építettek, integrálták a MIL–STD–1553B nagysebességű multiplex adatbusz rendszert, többfunkciós folyadékkristályos kijelzőket (MFD) építettek be a műszerfalba, új [[HUD]]-ot kaptak, valamint [[HOTAS]]-rendszerűek lettek a fő kezelőszervek (botkormány és gázkar). Integrálták még a DASH ''(Display And Sight Helmet)'' [[sisakkijelző]]t is, amellyel – az izraeli [[F–15]]-öket és [[F–16]]-okat leszámítva – megelőztek minden [[negyedik generációs vadászrepülőgép]]et. NATO-kompatibilis kommunikációs és navigációs rendszereket (TACAN/GPS/ILS és Litton Systems gyártmányú INS-t), [[CCD]] kamerát, kétcsatornás videofelvevőt, számítógépes feladattervező rendszert, digitális adatátviteli rendszert (DTS) és az SZARP helyére – PCMCIA-n keresztül kommunikáló – adatrögzítő berendezést építettek, melyek meggyorsítják a repülés utáni kiértékelést. Új kétszeresen biztosított rádiót, IMI gyártmányú SAMP 60 típusú infracsapda- és dipólszóró berendezéseket (mindkét oldalon a pótvezérsík felett lettek elhelyezve), IAI-ELTA Systems EL/L–8222R típusú ECM-rendszert és Elisra SPS–20 típusú radar-besugárzásjelzőt (RWR) integráltak a rendszerbe (a szenzorok láthatóan a farok tetején és a kabin alatt). Mind a 114 db gépbe függesztménymenedzselő rendszer (SMS) került. Az eredeti orosz fegyverek mellett megkapták az R–73-at, valamint az izraeli Python 3 és francia Magic II infravörös légiharc-rakétákat is lehet alkalmazni, továbbá a Rafael által fejlesztett [[Litening]] [[célmegjelölő konténer]] integrálásával lehetővé tették az IAI Lizard lézer és az Elbit Opher infravörös önirányítású bombák bevethetőségét is. Ezen túlmenően az Elbit és az Aerostar közösen kifejlesztett egy nagyméretű, ARP típusú felderítőkonténert is a LanceR-ek számára. A 114 db gép teljes struktúrálisstrukturális vizsgálatot és megerősítést kapott, a program befejeztével a MiG–21UPG-hez hasonlóan ezek is „null-idősnek” minősülnek. Ebben a programban is tervezték lecserélni a szélvédőket egyrészesre, de végül meghagyták az eredetiket.