„III. Richárd (dráma)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
infobox |
|||
26. sor:
Arról, hogy a [[rózsák háborúja|Rózsák háborúját]] követően nem a [[York-ház|Yorkok]] lettek Anglia felvirágoztatói, [[III. Richárd angol király|III. Richárd]], a gátlástalan, [[Niccolò Machiavelli|machiavellista]] király tehet. A ''VI. Henrik'' ismerete elengedhetetlenül szükséges az [[1592]] körül keletkezett ''III. Richárd'' megértéséhez – a dráma kezdő sorainál azt vesszük észre, hogy egy előadás utolsó harmadára érkeztünk – tudjuk, kinek udvarol a koporsónál a púpos, ki fekszik a koporsóban, kit vezetnek a [[Londoni Tower|Towerbe]], miért átkozódik egy eszelős öregasszony, aki hajdan állítólag királyné volt. Az ítélet sommás. „Bőrükön a rokonvér. Egyikükért sem kár.”<ref>Cs. Szabó László: Shakespeare. Esszék. Gondolat Kiadó, Budapest, 1987. 157. o.</ref> A történetben mindenkinek igényei és elszámolnivalói vannak, mindenki bosszúért liheg – ebből az erkölcsi csődtömegből profitál Richárd, aki már nem középkori király, hanem machiavellista reneszánsz fejedelem.
A dráma a korai, nyersebb Shakespeare-darabok közül való, a ''Titus Andronicus'' és a ''[[Rómeó és Júlia (színmű)|Rómeó és Júlia]]'' közvetlen rokona. A darab egy kezdő, tapogatózó, szertelen drámaíró műve, amelyben még sok a retorikai nehézkesség, és amelyben dominálnak a középkori moralitás-játékok sablonos elemei. Shakespeare Richárdja azért hozott újat, mert bonyolultabb és elevenebb figura volt, mint előtte az angol színpadok bármelyik hőse.
Egy Richárd-figura megjelent már a ''VI. Henrik''ben is, itt azonban egy új Richárd lép színre: a mitológiai alak, akit alapvetően kétféleképpen értelmezhetünk. [[allegória|Allegorikus]] értelmezésben ő az Isten büntetését torz mivoltában megtestesítő démon. A metaforikus megközelítés szerint ő a sorserőként megnyilvánuló, gátlástalan emberi nagyratörés Machiavelli-típusú megszemélyesítője. Richárd, annyi bizonyos, nem volt akármilyen ember. „Háborúban, melyhez inkább illett lelkülete, mint a békéhez, nem volt rossz vezér. Sok győzelmet nyert, néha vereséget is szenvedett, de soha sem saját hibájából, vagy mintha bátorsága és okossága hiányzott volna. […] Alattomos volt és hallgatag, mély képmutató, mozdulataiban alázatos, szívében kevély, külsőleg bizalmas, hol bensőleg gyűlölt, mindig kész megcsókolni azt, kit megölni szándékozott; kíméletlen és kegyetlen, nem mindig rossz akaratból, hanem gyakran becsvágyból, céljának elérése végett; barát és ellenség egyforma volt rá nézve, hol hasznáról volt szó, és nem kímélte életét egy embernek sem, aki útjában állt” – írta róla a [[Holinshed krónika]].
62. sor:
* Londoni Lord Mayor
* Wiltshire sheriffje
* [[Woodville Erzsébet angol királyné|Erzsébet]] királyné, IV. Edwárd király felesége
* [[Anjou Margit angol királyné|Margit]], [[VI. Henrik angol király|VI. Henrik]] király özvegye
| |||