|
|képaláírás=Zecca, a Velencei Köztársaság pénzverdéje
}}
A '''Zecca''' egy [[16. század]]i palota az [[olaszország]]i [[Velence (Olaszország)|Velencében]], amelyben a [[Velencei Köztársaság]] pénzverdéje működött. A városvezetés [[1535]]-ben döntött arról, hogy újjáépítik a pénzverdét és a köz- illetve magánletétek őrzőhelyét. Az épület tervezésével [[Jacopo Sansovino|Jacopo Sansovinót]] bízták meg, akinek ez volt az első komoly megrendelése a városban. A palota eredeti, kétszintes formájában tömör, biztonságos kincsesládára emlékeztetett, szilárdságot és bevehetetlenséget sugárzott. Az egész épület a velencei valutának a zecchinónak, és rajta keresztül az államnak a szimbóluma volt. Sansovino úgy tervezte az épületet, hogy a lehetőségekhez képest tűzbiztos legyen, jól szervezett és ellenálljon a rablási kísérleteknek. Az építkezést az állam finanszírozta, eztez azt jelentette, hogy az anyagi források bőségesek voltak, viszont komoly bizonytalansági tényezőt jelentett a tisztségviselők folyamatos cserélődése. A szükséges pénzösszeget úgy teremtették elő, hogy a város [[Ciprus (sziget)|Cipruson]] elő rabszolgái fejenként ötven dukátért megválthatták szabadságukat. [[1539]]-ben az építtetők egyezségre jutottak a szalámi- és sajtárusok céhével, akik boltokat üzemeltettek a lagúna felőli oldalon, és egy sor üzletet beépítettek a készülő pénzverdébe, így a második szinten nagyobb helyiségeket tudtak kialakítani. Az árkádos földszint fölött a [[piano nobile]] szintjét [[Oszloprend|dór]] oszlopokkal díszítették. Az [[ezüst]]pénzeket a földszinten az [[arany]]pénzeket a nagyobb biztonság érdekében az első emeleten készítették. A homlokzat tervezésekor a legnagyobb problémát az okozta, hogy az épületnek biztonságosnak kellett lennie, egyúttal nagyméretű ablakokat kellett kialakítani a kemencék megfelelő szellőztetéséhez. A Zecca építése [[1548]]-ban fejeződött be, de a [[Tízek Tanácsa]] már tíz év múlva, [[1558]]-ban döntött arról, hogy a palotát egy harmadik emelettel bővítik ki. Erre azért volt szükség, hogy nagyobb helyet biztosítsanak a kemencék és a tető között, mert amikor a tetőt napfény érte a kemencék mellett elviselhetetlen volt a forróság. Ez a szint [[1566]]-ra készült el, homlokzatán [[Oszloprend|jón]] stílusú oszlopok kaptak helyet. Nem tudjuk, hogy a harmadik emelet kinek a műve elképzelhető, hogy nem Sansovino alkotása, és a forrásokból az sem derül ki, hogy építésekor kikérték-e a véleményét. Az épület előcsarnokában két óriás szobrát helyezték el, a jobb oldali [[Girolamo Campagna]], a bal oldali [[Tiziano Aspetti]] alkotása.
==Források==
|
