Idaho államban, Hagerman mellett, Elmer Cook tehenész a birtokán felfedezett néhány fosszilis csontot. 1928-ban a farmer megmutatta a kövületeket Dr. H.T. Stearnsnek aki az United States Geological Survey-nak dolgozott. Ő tovább adta a maradványokat a [[Smithsonian Institution|Smithsonian Intézetnek]] dolgozó James W. Gidley őslénykutatónak. Mivel Gidley rájött, hogy a kövületek egy lóféléhez tartoznak a lelőhelyet elnevezték The Hagerman Horse Quarrynak (A hagermani ló lelőhelyének). Ezen a lelőhelyen 3 tonna kövületet ástak ki, ezeket a [[Washington (főváros)|washington]]i Smithsonianba küldték.
Az E. simplicidens maradványainak kiásása az 1930-as évek elejéig folytatódott. A hagermani lelőhely alja 460 négyzetméteres és 14 méter mély. Itt majdnem 5 teljes csontvázat, több mint 100 koponyát, 48 alsó állkapcsot és számos más csontot találtak. Az őslénykutatók szerint azért van itt annyi lelet, mivel valamikor ezen a helyen egy természetes itatóhely volt. Az egykori itatóhelynél az állatok sebesülés, öregség, betegség vagy fulladás által pusztultak el. Sok tudós szerint azért van annyi kortárs állat maradványa egymás mellett, mivel a csorda át akart kelni a vízen, de jött egy áradást és elsodorta őket. Csak ez, eltakarta az elpusztult állatokat finom homokkal így az E. simplicidensek megmaradtak a mai világ számára.
