„Tadeusz Kościuszko” változatai közötti eltérés

Körútján mindenhol lelkesedéssel fogadták az egyszerű emberek. Nemcsak a lengyel nemzeti hőst látták benne, de a szabadságért harcoló nagy hadvezért is. Barátságot kötött az akkor még csak alelnök [[Thomas Jefferson]]nal, akit megbízott azzal, hogy halála után hajtsa végre a végrendeletét. Ebben úgy határozott, hogy amerikai vagyonát négerek felszabadítására és oktatására fordítsák. Jefferson nem hajtotta végre az akaratát, amiért napjainkig bírálják. Mivel a föderalisták nem rokonszenveztek vele, ezért néhány hónapos út után visszatért Európába. Döntéséhez az is hozzájárult, hogy a [[napóleoni háborúk]] keretében [[Jan Henryk Dąbrowski]] vezetésével lengyel katonák harcoltak [[Napóleon]] zászlaja alatt Francia- és [[Olaszország|Olaszországban]], illetve hogy hírt kapott arról, [[Talleyrand]] francia politikus az erkölcsi és állami vezetői támogatását keresi porosz ellenes harcához.

 

 

1799. október 17-én és november 6-án találkozott Napóleonnal. Az akkor még tábornok „bolondnak” tartotta, aki „túlbecsüli lengyelországi befolyását”. Kościuszko ugyanakkor bizalmatlan volt vele szemben és nem vállalta a [[Lengyel légió|lengyel légiók]] vezetését. Úgy gondolta, hogy Napóleon Lengyelországgal kapcsolatos tervei – így pl. a [[Varsói Hercegség]] létrehozása – nem a lengyel függetlenséget és szabadságot, hanem a francia nagyhatalmi érdekeket és saját diktatórikus céljait szolgálják.