„Berillium” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Izotópjai és nukleoszintézise: link |
a linkjavítás AWB |
||
1. sor:
{{Berillium/Táblázat}}
A '''berillium''' a [[Kémiai elemek periódusos rendszere|periódusos rendszer]] egy [[kémiai elem]]e. Vegyjele '''Be''', [[Rendszám (kémia)|rendszáma]] 4. A II. főcsoportba, az [[alkáliföldfémek]] közé tartozik. Mivel a csillagokban [[Nukleoszintézis|szintetizálódó]] berillium rövid életű, ezért az univerzumban, és a földkéregben is ritka elem. Két vegyértékű elem, a természetben csak ásványokban, más elemekkel vegyülve fordul elő. A jelentősebb berilliumtartalmú drágakövek a [[berill]] ([[Akvamarin (drágakő)|akvamarin]] és [[smaragd]]), illetve a [[krizoberill]]. Elemi állapotában szürkés színű, kis fajsúlyú, igen kemény, rideg [[Fémek|fém]].
[[Alumínium]]mal, [[kobalt]]tal, [[réz]]zel, [[vas]]sal és [[nikkel]]lel [[Ötvözet|ötvözve]] növeli azok keménységét, és [[korrózió]]állóságát.<ref name=deGruyter>{{cite book
79. sor:
== Kémiai jellemzői ==
A berillium kémiai viselkedése jellemzően a kis [[atomsugár|atom]]- és ionsugár következménye. Emiatt nagyon nagy ionizációs potenciállal bír; illetve a Be<sup>2+</sup> ionnak annyira erős a polarizáló hatása, hogy még a legnehezebben polarizálható [[anion]]ok elektronfelhőit is deformálja, [[kovalens kötés]]t létesítve velük.<ref name=deGruyter/> A berillium az egyetlen elem a II. főcsoportban, amely nem képez [[ion]]os kötést; minden vegyületében kovalens kötéseket képez. Kémiailag leginkább az alumíniumra hasonlít, semmint a [[Kémiai elemek periódusos rendszere|periódusos rendszer]]beli szomszédjaira; ennek oka a hasonló töltés/sugár arány.<ref name=deGruyter/> A felületén igen vékony védő oxidréteg alakul ki, amely megakadályoz minden további levegővel való reakciót, hacsak nem hevül {{szám|1000|C}} fölé.<ref name=deGruyter/><ref name="Greenwood">{{cite book|last=Greenwood |first=N.N.|coauthor=Earnshaw, A.|year=1999|title=Az elemek kémiája|edition=1.|location=Budapest|publisher=Nemzeti Tankönyvkiadó|isbn=963-18-9144-5}}</ref> Ha már meggyulladt, a berillium ragyogó fénnyel ég, miközben [[berillium-oxid]] és [[berillium-nitrid]] elegye keletkezik.<ref name="Greenwood"/> A berillium jól oldódik nem-oxidáló savakban, mint például [[sósav]]ban és híg [[kénsav]]ban; ezzel szemben nem oldódik [[salétromsav]]ban és [[víz]]ben: ez utóbbival oxidot képez.<ref name=deGruyter/> Ez a fajta viselkedése hasonló az alumíniuméhoz. A berilliumot az alkálilúgok {{forrás|melegben}} oldják.<ref name=deGruyter/>
A berilliumatom elektronszerkezete a következő: [He] 2s<sup>2</sup>. A két vegyértékelektron lehetővé teszi, hogy a berillium [[oxidációs szám]]a +2 legyen; és ezáltal két [[kovalens kötés]]t alakíthasson ki. Az egyetlen bizonyíték arra, hogy a berillium alacsonyabb vegyértékű is lehet az, hogy a fém oldódik [[berillium-klorid|BeCl<sub>2</sub>]]-ban.<ref name="Wiberg&Holleman">{{Cite book|author=Wiberg, Egon; Holleman, Arnold Frederick|year=2001|title=Inorganic Chemistry|publisher=Elsevier|isbn=0-12-352651-5}}</ref> Az [[oktett-szabály]] értelmében az atomok minden esetben a 8 elektronos [[nemesgázok|nemesgázszerkezet]] elérésére törekednek. A berillium a 4-es [[koordinációs szám]] elérésére törekszik, mert a két kovalens kötés ennek az oktettnek a felét teszi ki.<ref name=deGruyter/> Ez egyben azt is lehetővé teszi a berillium-vegyületek számára, hogy [[polimer]]eket alkossanak; mint például a -fluorid vagy a -klorid esetében.
| |||