„Tadeusz Kościuszko” változatai közötti eltérés

[[Fájl:Smuglewicz Kosciuszko 2.jpg|thumb|200px|Kościuszko eskütétele Krakkóban]]

 

 

 

 

 

[[1765]]-ben [[II. Szaniszló Ágost lengyel király|II. Szaniszló Ágost]] (''Stanisław August Poniatowski'') lengyel király kezdeményezésére [[Kadétiskola (Varsó)|Kadétiskola]] (''Szkoła Rycerska'') alakult [[Varsó|Varsóban]] abból a célból, hogy felvilágosult, haladó szellemű tiszteket és polgárokat neveljen. A [[Czartoryski család]] támogatásával 1765. december 18-án felvételt nyert a kadétiskolába, ahol hamarosan újra kitűnt tehetségével. Lengyel és egyetemes történelmet, [[Filozófia|filozófiát]], latint, lengyelt, franciát és németet, továbbá [[Jog|jogot]], [[Közgazdaságtan|közgazdaságtant]], számtant, geometriát és [[Földmérés|földmérést]] tanult. [[1766]]-ban kitüntetéssel vizsgázott. Ezt követően részt vett egy kurzuson, amit a legkiválóbb műszaki hallgatóknak tartottak. Ennek elvégzése után a kadétiskola oktatója lett. [[1768]]-ban a [[Bari konföderáció|bari konföderáció]] oroszellenes fegyveres felkelésben nem vett részt, végül [[Kapitány|kapitányi]] rangban hagyta el az iskolát.

[[1775]] nyarán visszatért Lengyelországba. Ez három évvel az ország [[Lengyelország három felosztása|első felosztása]] ([[1772]]) után történt, amikor a lengyel állam területének és népességének harmadát az [[Orosz Birodalom]], a [[Habsburg Birodalom]] és a [[Porosz Királyság]] magához csatolta. Mivel a felosztás után a köztársasági hadsereg (''Wojsko I Rzeczypospolitej'') létszámát 10 000 főre csökkentették, nem sikerült katonai pályára kerülnie. A családi birtokon testvére látta vendégül, ő pedig [[Józef Sylwester Sosnowski]] litván [[hetman]], a lengyel-litván hadsereg egyik vezetőjének lányai mellett házi tanítóskodott. Az egyik lányt, Ludwikat feleségül szerette volna venni, de az apa nem járult hozzá az esküvőhöz alacsony származása és rangja miatt. Tervbe vette, hogy megszökteti a lányt, végül menekülnie kellett az apa haragja elől.

 

 

[[1775]] őszén [[Drezda|Drezdába]] utazott, a [[Szászok|szász]] [[választófejedelem]] szolgálatába akart állni. Mivel nem találta meg a szerencséjét, ezért továbbutazott Párizsba. Itt értesült az amerikai függetlenségi háborúról, amelyet lelkes francia segítséggel folytattak [[gyarmat (terület)|gyarmati]] telepesek [[Anglia]] ellen. Párizsban találkozott a híres íróval, [[Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais]]-val, aki a függetlenedés szószólója volt.

A király ekkor váratlanul csatlakozott a targowicai konföderációhoz és minden oroszellenes tevékenység beszüntetésére adott parancsot. A háború az oroszok javára eldőlt.

 

 

Számos lengyel hazafi az ország elhagyására készült. [[Szászország|Szászországba]], ezen belül [[Lipcse (Németország)|Lipcsébe]] és Drezdába igyekeztek eljutni, ahol szívesen fogadták a targowicai konföderáció száműzetésbe kényszerült ellenfeleit. Kościuszko 1792 októberében levélben tájékoztatta [[Izabela Czartoryska]] hercegnőt, hogy ő is Lipcsébe akar utazni. Ekkor már a városban tartózkodott [[Ignacy Potocki]] és Kołłątaj, akik felkelést szerveztek a targowicai összeesküvők és az őket támogató orosz megszállók ellen. [[1793]] tavaszán Lengyelországban újabb titkos központ alakult, ami több kisebb, korábbi szerveződést fogott össze. Ennek élén [[Ignacy Działyński]], [[Karol Prozor]] és mások álltak, szoros kapcsolatot tartva a külföldi emigrációs központtal.

Október 10-én Varsó védelmében, a [[maciejowicei csata|maciejowicei csatában]] Kościuszko megsebesült és fogságba esett. Az oroszok Szentpétervárra, a [[Péter-Pál erőd]] börtönébe szállították, és a felkelés hamarosan elbukott.

 

 

[[I. Pál orosz cár|I. Pál]] orosz cár [[1796]]. november 26-án szabadon engedte azt követően, hogy hűségesküt tett neki. A cár – aki gyűlölte Nagy Katalint és új politikát hirdetett a lengyelekkel kapcsolatban – ezt az árat követelte azért, hogy a börtönökben fogvatartott vagy [[Szibéria|Szibériába]] száműzött mintegy 20 000 lengyel visszanyerje a szabadságát. Egyidejűleg 12 000 rubel utalt ki neki, amit Kościuszko esküje visszavonásakor, [[1798]]-ban igyekezett visszafizetni .

 

 

 

[[1798]]. június 28-án érkezett meg Franciaországba, de Talleyrand-nak ekkorra már megváltoztak a vele kapcsolatos tervei. [[1799]]-ben csatlakozott a [[Lengyel Republikánusok Szövetsége|Lengyel Republikánusok Szövetségéhez]] (''Towarzystwa Republikanów Polskich'').

Több ország nemzeti hőseként számtalan helyet neveztek el róla. Ezek közül kiemelkedik [[Ausztrália (kontinens)|Ausztrália]] legmagasabb, 2228 méteres csúcsa, a [[Mount Kosciuszko]], amelyet [[Paweł Edmund Strzelecki]] lengyel felfedező nevezett el róla [[1840]]-ben. A csúcs körül hozták létre a [[Kościuszko Nemzeti Park]]ot.

 

 

== Jegyzetek ==