„Erdélyi Múzeum-Egyesület” változatai közötti eltérés

 

Az 1841–43-as erdélyi országgyűlés napirendjére tűzte a magyar nyelv hivatalossá tételét, az erdélyi magyar nemzeti színház, akadémia, politechnikum és nemzeti múzeum alapítását. 1842. június 21-én [[Kemény József]] és [[Kemény Sámuel|Sámuel]] grófok felajánlották könyv- és ásványgyűjteményüket a nemzeti múzeum létesítésének céljára.<ref>Egyed 2007: 154–155. oldal.</ref> 1843. január 16-án beterjesztették az Erdélyi Múzeum megalapításának terveit az uralkodónak, ám az [[erdélyi szászok|erdélyi szász]] rendek különvéleményüket fejezték ki. A jóváhagyás elmaradt, és a kérdés két évig nem is került napirendre. 1845 októberében a bécsi udvar a múzeummal kapcsolatos anyagok beküldését kérte az erdélyi főkormányszéktől, de előrelépés ezúttal sem történt. Az 1847-es országgyűlés ismét az uralkodóhoz fordult a múzeum ügyében, de nem kapott választ.<ref>Szinnyei 1902; Egyed 2007: 157–159. oldal.</ref>

A bécsi kormány halogatása miatt a múzeum alapítására csak az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848-49-es szabadságharc]] után, [[1859]]-ben került sor. Fő szervezője és támogatója [[Mikó Imre (politikus)|Mikó Imre]] volt, aki megszerezte a kormány hozzájárulását és a múzeumnak adományozta kolozsvári nyári kastélyát a [[Mikó-kert|hozzá tartozó kerttel]]. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület alapszabálya kimondta, hogy az egyesület a múzeumi gyűjtésre, a gyűjtött tárgyak megőrzésére, az anyag feldolgozására és általában a tudományok magyar nyelven való művelésére alakult. Alapításakor a múzeum anyaga 15&nbsp;439 könyvből, 1083 oklevélből, 128 arany-, 2841 ezüst-, 1738 bronz[[érem]]ből, valamint 10&nbsp;092 darab régészeti tárgyból, természeti ritkaságból, ásványból, kövületből, állatból és növényből állott. A múzeum első őre [[Brassai Sámuel]], az első könyvtáros [[Szabó Károly (történész)|Szabó Károly]] volt.<ref>Szabó T. 1942: 28. oldal; Sebestyén, 1996</ref>