„Római katolikus egyház” változatai közötti eltérés

Az egyház hivatalos neve: Katolikus Egyház, viszont a köznyelvben gyakran ''római katolikus egyház''ként, vagy ''római egyház''ként utalnak rá. Ez a kifejezés azonban kétértelmű is lehet, ugyanis lehet alatta a teljes katolikus egyházat is érteni, beleértve a [[keleti katolikus egyházak]]at is; de néhol ez csak a római, azaz a [[latin rítusú katolikus egyház]]ra vonatkozik, megkülönböztetve azt a katolikus egyház keleti részegyházaitól, sőt, akár jelentheti csak a római egyházmegyét vagy [[Róma]] városának egyházközösségét is. Az első esetben a „római” jelző Róma püspökére, a [[pápa (egyházfő)|pápára]] utal, hogy kifejezze az egész katolikus egyház közösségét és egységének alapját vele. A jelző a [[reformáció]] korától vált a köznyelv, sőt a [[teológia]]i nyelv részévé,<ref>Például [[XII. Piusz pápa]] is többször használja ezt a kifejezést [[enciklika|enciklikáiban]].</ref> amikor a Rómától elszakadt, de magukat „[[Protestantizmus|protestáns]] katolikusoknak" nevező közösségek, mint például az [[Anglikán Közösség|anglikán egyház]] (angol katolikus egyház) így különböztette meg magát a „római katolikusoktól”. Ezt később a katolikusok is elkezdték használni – elsősorban [[apologetika|apologetikus]] céllal - önmaguk megnevezésére, majd több helyen a polgári meghatározás is ezt vette át.<ref>Vö. Thurston, H. (1912). [http://www.newadvent.org/cathen/13121a.htm ''Roman Catholic''. In ''The Catholic Encyclopedia''.] New York: Robert Appleton Company. Ellenőrizve: 2008. november 10.</ref> A második esetben a „római” kifejezés csak a latin rítusú egyházmegyékre vonatkozik, hogy így tegyenek különbséget a keleti katolikus rítusúaktól. Ez az értelem elsősorban ott jellemző, ahol együtt élnek a különböző rítusú katolikusok – például [[Magyar katolikus egyház|Magyarországon]] is. A magyar köznyelvben tehát mindkét értelem szerint találkozhatunk a jelzővel, viszont a keleti egyházak tagjai sértőnek találhatják az olyan kifejezést, mint például „görög rítusú római katolikus”.

 

[[Fájl:Gesupietrochiave.jpg|bélyegkép|270px|A [[Sixtus-kápolna]] egyik freskórészlete ([[Pietro Perugino]], 1481–1482): [[Jézus]] átadja a mennyek országának kulcsait Szent Péternek]]

A katolikus egyház eredetét [[Jézus]]ig és a tizenkét [[apostol]]ig vezeti vissza. Az egyház [[püspök]]eit az apostolok utódainak tekinti, akik Krisztus nevében és hatalmával tanítanak, megszentelnek és kormányoznak,<ref>vö. KEK 873.</ref> Róma püspöke, a [[pápa (egyházfő)|pápa]] pedig Péternek, az apostolok vezetőjének az utódja, aki egyedül kapta meg a Mennyország kulcsait, s akit Jézus az egész nyáj pásztorává tett.<ref>Vö. Mt 16,18-19; Jn 21,15-17; KEK 881</ref> Így a pápa „örök és látható princípiuma és alapja mind a püspökök, mind a hívők sokasága egységének”,<ref>[[Második vatikáni zsinat|II. vatikáni zsinat]]: [[Lumen Gentium]] dogmatikus konstitúció, 23.</ref> akire mint sziklára az Egyház egész építménye épül. A katolikusok ennek alátámasztására Jézus szavait idézik [[Máté evangéliuma|Máté evangéliumából]]: ''„Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat… Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.”''<ref>Mt 16,18-19; A szakasz apologetikus magyarázatát lásd: Pozsonyi Gábor Attila: [http://www.depositum.hu/szikla.html Péter az a szikla...]; ill. [http://www.depositum.hu/szikla.doc „... erre a sziklára építem egyházamat"] (Ellenőrizve: 2008. november 10.)</ref>

A nem katolikus történészek közül többen is alátámasztják, hogy a Katolikus Egyház alapjai és intézményei Jézus Krisztusra vezethetőek vissza,<ref>[[Adolf Harnack]], német protestáns történész 1924-ben, egyháztörténeti munkáinak a befejezésekor megállapította: „a katolicizmus legfontosabb elemei az apostoli korig nyúlnak vissza.” Idézi: Henri Daniel-Rops: ''Az apostolok és vértanúk egyháza I-II.'', Ecclesia, Budapest, 1989. I. kötet 260. o.</ref><ref>Edward Norman: „Az Egyházat maga Jézus alapította meg földi élete során… Az apostoliságot Rómában alapították meg, a világ fővárosában, amikor az egyház lépett hivatalba; azért ott, hogy a keresztény tanítás egyetemességét legnyilvánvalóbban annak központi irányítója tartsa kézben – ő volt Róma püspöke, aki már a kezdetek kezdetén kéréseket kapott más püspököktől, hogy a vitatott kérdésekben ő mondjon ítéletet.” ''The Roman Catholic Church, An Illustrated History.'' University of California Press, 2007. ISBN 978-0-520-25251-6 11. 14. o.</ref><ref>Duncan Derret: „Jézus és Tarszoszi Pál tevékenysége nem érthető meg anélkül a jellegzetes világnak az ismerete nélkül, amelyben működtek. Néhányan úgy vélik, hogy a kereszténységet nem a Krisztusnak nevezett Jézus alapította, hanem sokkal inkább Péter azokkal a társaival, akik apostolok voltak Jézus meggyógyulása után, amit rendszerint „feltámadásnak” neveznek. Péter hite és Pál későbbi hite lett az a szikla, amelyre a korai egyházakat megalapították… Mások, e szerzőt is beleértve, Jézust az egyház sugalmazó erejének tartják.” In: "[https://books.google.com/books?id=kNPV4P5h1qgC&pg=PA480&dq=The+church+was+founded+by+jesus&lr=&sig=ACfU3U1lmU6VawAuGMAmaC9rwF-HU74CFw Law and Society in Jesus's World]". Aufstieg und Niedergang der römischen Welt (Religion). Ed. Hildegard Temporini and Wolfgang Haase. Walter de Gruyter. 1982. ISBN 3-11-008700-6</ref> és már az első két században különböző esetekben sokan „Rómához mint a legfelsőbb apostoli tekintélyhez folyamodtak”.<ref>Paul Johnson: 85. o.</ref> „Róma püspökei kezdettől fogva kitüntetett helyet foglaltak el az egyház szervezetében. Ebben nyilván szerepet játszott az a tény, hogy Róma első püspökeit maga Szent Péter nevezte ki. [[Pál apostol|Szent Pál]], az ősegyház másik meghatározó egyénisége szintén Rómában halt vértanúhalált, ilyenképpen tehát az ő tekintélye is a római püspököt erősítette.”.<ref>Szunyogh Szabolcs: 128. o.</ref><ref>Adolf Harnack: „Elfogadott és a hívek gondolkodásába belegyökerezett tény volt, hogy a római Egyháznak megvan a különleges joga, miszerint ő határozza meg a hit lényeges kérdéseiben a közös egység feltételeit… Viktor … mint Róma püspöke… rendelkezett már akkor annak elismerésével, hogy ő az Egyház egységének őrzésével különleges módon megbízott személy”. In: ''History of Dogma,'' angol fordítás: N. Buchanan (2. kiadás, London: Williams and Norgatem 1896) II. kötet 161. o.</ref> [[Henry Chadwick]] [[I. Kelemen pápa]] korintusiakhoz írt levelét bizonyítékául látja annak, hogy a Rómában elnöklő egyházi személynek tekintélye volt más egyházak felett, és a hiteles hagyomány megőrzésében és magyarázatában döntő szerepe volt.<ref>Henry Chadwick: „Az első század utóbbi része felé, a Rómában elnöklő klerikus, akit Kelemennek hívtak, azért írt az egyháza nevében, hogy kifogást emeljen a korinthusi keresztények ellen… Kelemen nem a közbeavatkozás miatt mentegetőzött, hanem azért, mert későn tette ezt. Ezenkívül a második évszázad alatt a római közösség vezetése kétségtelenül nagylelkű adományokat is adott a szegényebb egyházaknak. 165 körül felállították a vértanú apostolaiknak az emlékművét… Római püspökei már tudatában voltak annak, hogy ők a hiteles hagyomány őrei és az apostoli írások igazi magyarázói. A gnoszticizmussal való konfliktusban Róma döntő szerepet játszott, és hasonlóan a kis-ázsiai mély megosztottságban is, amelyet a montanista próféták állításai okoztak, miszerint ők a Szentlélek közvetlen megnyilatkozásának a szócsövei.” In: ''The Early Christian Community.'' The Oxford Illustrated History of Christianity. Ed. John McManners. Oxford University Press. 1990. ISBN 0-19-822928-3. 361. o.</ref> Más történészek ellentmondanak ezeknek a magyarázatoknak. Eamon Duffy például elismeri egy római keresztény közösség létezését, valamint, hogy Péter és Pál apostol Rómában „éltek, prédikáltak és haltak meg”, azonban nem lát bizonyosságot afelől, hogy az [[1. század]] folyamán kormányzó püspöke lett volna Rómának, valamint az apostoli utódlás fogalmát is kétségbe vonja.<ref>Eamon Duffy: „Mindezen okok miatt a legtöbb tudós elfogadja azt a korai keresztény hagyományt, hogy Péter és Pál Rómában haltak meg. De azért, mert bár Rómában éltek, prédikáltak és haltak meg, még nem szigorúan véve egyházat alapítottak. Pál Rómaiakhoz írt levelét még az előtt írta meg, hogy ő vagy Péter betették volna lábukat Rómába, és ekkor már létezett ott egy keresztény közösség.” In: ''Saints and Sinners, a History of the Popes.'' Yale University Press. 1997. ISBN 0-300-07332-1. 6-7. o.</ref> [[Gergely Jenő (történész)|Gergely Jenő]] hasonlóképpen gondolkodik, szerinte a püspöki intézmény, az episzkopális egyház csak a [[2. század]] közepétől jött létre, ezért római püspökökről is csak ettől kezdve beszélhetünk, és csak ezután alakult ki a „többi püspök fölé emelkedő központi hatalom, az intézményesült, monarchikus pápaság”.<ref>Vö. Gergely Jenő: ''A pápaság története.'' Kossuth Kiadó, Budapest, 1999. ISBN 963-09-4105-8 9-21. o.</ref>

{{Bővebben|Római pápák listája}}

 

== Egyházszervezet és közösség ==