„Téli háború” változatai közötti eltérés

A szovjet közkatonák bátornak, szívósnak és igénytelennek bizonyultak, de képtelennek bármilyen önálló kezdeményezésre. Az egyszerű katonák a borzalmakat egyfajta fatalista alázattal fogadták. [[Karácsony]] felé előfordult, hogy sűrű sorokban, sőt egymás kezét fogva és énekelve masíroztak a finn aknamezők, állások felé, nem törődve a robbanásokkal és a védők célzott lövéseivel.<ref>Gustav von Mannerheim: A téli háború (1939–1940). Püski Kiadó, 1997., 75. old.</ref> Nehézkesen mozgott a szovjet gyalogság az erdőkben: sokan estek áldozatul a sítalpon támadó, hószínű ruhát viselő finn katonáknak, mint '''[[Simo Häyhä]], az egyedülállóan eredményes mesterlövész, akit a megszálló hadsereg''' „Fehér Halál” névvel emlegetett. A szovjet katonák nem tudtak síelni, és fehér ruhájuk sem volt. Sok, még megmenthető szovjet sebesült halt fagyhalált az elégtelen egészségügyi ellátás és a szokatlan hideg miatt (a [[hőmérséklet]] elérte a –40&nbsp;°C-ot is).