„Magyar Dolgozók Pártja” változatai közötti eltérés

Politikai ellenfelei (sőt alkalmi szövetségesei) megosztásával – a ''[[szalámitaktika]]'' néven elhíresült módszerrel –, a kommunistákkal nem szimpatizáló politikusok perbefogásával, elhurcolásával és elüldözésével az évtized végére egyeduralkodó pozícióba került. Az egyetlen megmaradt számottevő még részlegesen független politikai erő az [[Magyarországi Szociáldemokrata Párt|SZDP]] lett. Ennek nem együttműködő politikusaival szemben a kommunisták ugyanazokat a módszereket alkalmazták, mint azokkal szemben, akiket ellenségeiknek tekintettek, a pártnak látszatra egyenlő felek közti pártegyesülést (valójában bekebelezést) ajánlottak. A hiteles szociáldemokrata politikusok ([[Peyer Károly]], [[Kéthly Anna]], [[Szélig Imre]], [[Szeder Ferenc (politikus)|Szeder Ferenc]], [[Valentiny Ágoston]], Győrki[[Györki Imre]] stb.) pártvezetésből való kiszorítása után a megalkuvó szociáldemokrata vezetők számára csak a behódolás és (legalább ideiglenes) kommunista pártkarrier, vagy egzisztenciájuk (életük) veszélyeztetése maradt, mint választási lehetőség.