1672-ben Poroszország–Brandenburg az uralkodó vezetésével szövetségre lépett [[Hollandia|Hollandiával]] a [[Franciaország|franciák]] ellen. A [[francia–holland háború]]ban Brandenburg Hollandia szövetségeseként lépett be, emiatt [[1674]]-ben [[XIV. Lajos francia király|XIV. Lajos]] szövetségese, [[XI. Károly svéd király]] megtámadta Brandenburgot. Kitört a [[északi háború (1674–1679)|svéd–brandenburgi háború]], amelybe Dánia is bekapcsolódott ([[Északi háború (1674–1679)#Skånei és a balti-tengeri hadszíntér|skånei háború]]). A svédek támadását Frigyes Vilmos hadserege több sikeres ütközetben (pl. az 1675-ös [[fehrbellini csata|fehrbellini csatában]]) visszaverte, és kiűzte őket [[Svéd-Pomeránia|Svéd-Pomerániából]]. 1678-ban azonban szövetségesei, a legyőzött Hollandia és a protestáns Brandenburgra féltékeny [[I. Lipót magyar király|I. Lipót császár]] akülönbékét kötöttek Franciaországgal. A [[nijmegeni béke]]szerződés aláírásával magára hagyták Brandenburgot, szemben a francia–svéd szövetséggel. 1679 elejére Frigyes Vilmos 1678-ban így is kiűztevisszaszerezte egész [[Pomeránia|Pomerániát]], és 1678-79 telén gyors ellenoffenzívával visszaverte a támadókat[[Kelet-Poroszország]] országábólfelől támadó svéd hadakat is, ésvisszaűzve visszafoglaltaőket egészkiindulási állásaikba, [[PomerániaRiga|PomerániátRigába]]. isXIV. Lajos A– megvert svéd szövetségesének érdekeit képviselve – minden elfoglalt terület visszaadására szólította fel Frigyes Vilmost, aki visszautasította a zsarolást és minden diplomáciai eszközzel igyekezett megőrizni országa integritását. 1679 májusában azonban a francia hadsereg támadásamegtorló nyomántámadást azonbanindított 1679-benBrandenburg nyugati tartományai ellen, ennek nyomán júniusban Frigyes Vilmos kénytelen volt aláírni a [[saint-germaini béke (1679)|saint-germaini békeszerződést]], amelynek értelmében ismét vissza kellett adnia a svédeknek a tőlük karddal visszaszerzett nyugat-pomerániai tartományokattartományt.
EnnekA hatásáracsászárban csalódott Frigyes Vilmos előbbezért Franciaországgal kötött katonai szövetséget, és az [[1683]]-ban kitört [[Francia–spanyol háború (1683–1684)|francia–spanyol háborúban]] XIV. Lajost támogatta. Később ismét megromlott a viszonya Franciaországgal. 1685-ben XIV. Lajos visszavonta a [[nantes-i ediktum]]ot és protestáns-üldözésbe fogott. Ennek hatására francia [[hugenották|hugenotta]] menekültek özönlöttek Poroszországba (a menekültek száma kb. félmillióra tehető, ebből 15 ezren Poroszországban[[Brandenburg-Poroszország]]ban telepedtek le). A [[nantes-i ediktum]] visszavonására válaszul Brandenburg-Poroszország uralkodója 1685-ben kiadta a [[potsdami ediktum]]ot, ennek szellemében letelepedést és vallásszabadságot biztosított a hugenotta menekülteknek. Az ediktum a vallási tolerancia egyik jelképévé vált. A francia hugenotta kereskedők és iparosok beköltözése jelentősen hozzájárult Brandenburg és a Poroszország gazdaságának fejlődéséhez.
