„Roberto Rossellini” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
portál és értelmező jelzős szerkezet |
port.hu sablonnal |
||
41. sor:
Rossellini filmjei, csakúgy, mint a neorealizmus más alkotásai, szociálisan érzékenyek, olyan problémákat járnak körül, amelyek ismerősek voltak a kor embereinek. Alkotásait áthatotta a [[humanizmus]], szeretett volna pozitív példát mutatni az egyén és a társadalom közötti egyensúly megtalálására. Így beszélt hitvallásáról: ''"mielőtt valaki rendező, festő vagy bármi más lehetne, az egyetlen valódi mesterséget, az emberséget kell elsajátítania"''.<ref>88 és ½ híres film, 101. oldal ISBN 963-1173-21-6</ref>
A háború után készült első filmjeinek középpontjában az emberi szenvedés állt. Igaz ez a Róma, nyílt város utáni első filmjére, a ''Paisá''ra is ([[1946]]), amely hat dokumentarista epizódon keresztül követi a szövetséges csapatok előrenyomulását [[Szicília]] felől [[Nápoly]]on és Rómán át a [[Pó]] deltájáig. A rendező elsősorban az olasz emberek és az amerikaiak katonák, a különböző világszemléletek és kultúrák találkozásának akart emléket állítani. Rossellini hőse ebben a filmben is a mindennapi ember, legyen az partraszálló amerikai katona vagy római kurtizán.
A Paisá forgatásán [[Federico Fellini]] is dolgozott. Így emlékezett vissza Rossellinire: ''"Tiszta szemmel hagyatkozott rá a valóság ellentmondásaira, természetes módon kapta el a távolságtartó közöny és a félszeg odaadás közti nehezen kitapintható és könnyen összetéveszthető pontot, s ez tette lehetővé, hogy a valóságot a maga teljességében fogja meg és rögzítse, egyszerre lásson kívülről és belülről, fényképezze a levegőt a dolgok körül, fedje fel az élet megragadhatatlan, titkos, mágikus lényegét".''<ref>Federico Fellini, Mesterségem a film ISBN 963-2820-59-2</ref>
50. sor:
== Az egyén ábrázolása ==
A neorealizmus az 1950-es évekre kimerült. A nézők inkább a szórakoztató amerikai filmekre voltak kíváncsiak, mint a valóságról szóló lehangoló alkotásokra, a politika pedig az általuk közvetített Olaszország-kép miatt támadta őket. Maga Rossellini nem tartozott egyetlen politikai vagy művészeti csoporthoz sem, emiatt a második világháború után az erősen polarizálódott olasz értelmiség részéről számos támadás érte. [[antifasizmus|Antifasiszta]] volt, de nem kommunista. Mussolini hosszú uralma és a háború borzalmai miatt Olaszország erőteljesen balra tolódott, emiatt a katolikus, a kereszténydemokratákkal szimpatizáló rendező elszigetelődött. Ráadásul amikor [[Anna Magnani]]t, a Róma, nyílt város főszereplőjét elhagyta [[Ingrid Bergman]]ért, a katolikusok is elfordultak tőle.<ref name="ReferenceA"/>
Roberto Rossellini [[1949]]-ben szakad el az irányzattól, amikor elkészítette első olyan filmjét, a ''Stromboli''t, amelyben leendő felesége játszotta a főszerepet. Az Ingrid Bergman svéd színésznővel forgatott négy filmjében (''Stromboli'', ''Itáliai utazás'', ''Európa '51'', ''Nem hiszek már a szerelemben'') már nem a külső valóságot, hanem az annál jóval nehezebb megragadható belső valóságot, a lélek rezdüléseit vetíti a vászonra. Rossellini és Bergman házassága rosszul sikerült, a svéd színésznő nem tudott beilleszkedni Olaszországban, a férje pedig sok tekintetben nem fogadta el őt. Az előbb említett négy film mintha ennek a helyzetnek a kivetülése volna: a főhős az idegen környezetben magányosan, zárkózottan, érzelmeit magába fojtva élő nő és rideg férje.<ref>Bikácsy Gergely, {{cite web | url = http://www.filmvilag.hu/cikk.php?cikk_id=136 | title = Vulkán, jégcsap, könnyek| accessdate = 2010-11-29}}</ref> Kiemelkedő alkotása még ennek a korszakának a ''Ferenc, Isten lantosa'', amely egy idealisztikus világ látomása.
89. sor:
* Thompson-Bordwell, A film története ISBN 978-9639-651-45-6
* [https://www.youtube.com/watch?v=NV6_Q0jQ7_o Részlet a Paisàból]
* {{PORT.hu-person|9339}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
| |||