„Árpád-kor” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
11. sor:
 
A kereszténység felvételekor az alapvető kérdés az volt, hogy az ország a nyugati vagy a keleti kereszténységhez csatlakozzon. A magyarság már [[Levédia|Levédiában]] és [[Etelköz]]ben találkozott a keleti kereszténységgel, aminek egyik bizonyítéka az, hogy sok, a kereszténységgel összefüggő alapvető szavunk van ([[bűn]], [[Gyónás|gyón]], érdem, [[erkölcs]], bocsánat, búcsú, koporsó, ünnep, egyház, gyász), amiket a Kuvrat vezette keresztény török néptől vettek át őseink. Ugyanakkor magát a keresztény vallást akkor még nem vették át. Géza fejedelem idejében a magyar előkelők egy része [[Bizánci Birodalom|Bizáncban]] megkeresztelkedett. A végső választást az aktuális külpolitikai helyzet határozta meg. A korábban keleti irányba vezetett kalandozó hadjáratok miatt ugyanis rossz volt a kapcsolat Bizánccal. Emiatt a nyugat felé fordulás jelentette a legjobb megoldást, a magyar fejedelemségnek szüksége volt a német segítségre. [[I. Ottó német-római császár|I. Ottó]] is felismerte, hogy a magyar kereszténység ügyének felkarolása a saját befolyását erősíti ebben a térségben. Géza fejedelem és egész családja [[972]]-ben keresztelkedett meg, fia a keresztségben az István nevet kapta. Keresztelő papja a szentgalleni Prunwart (a későbbi [[Querfurti Brúnó|Szent Brúnó]]) volt. Géza ugyanebben az évben került hatalomra, és megalapította azt a két várost, melyek az ország központjai lettek: [[Esztergom]]ot (fejedelmi székhelyként ez töltötte be a fontosabb szerepet Géza életében) és [[Székesfehérvár]]t (István ezt a várost tette meg királyi székhelynek).
: ''A későbbi, első királyok idején a Magyar Királyságnak több székhelye (fővárosa) volt. Az uralkodó hol az egyik, hol a másik várban tartózkodott. Az ellátásukat végző szolgákat pedig a környékbeli falvakban telepítették le.'' <ref>Horváth Péter: Történelem 5., Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó, 2013</ref>
 
A kereszténység felvétele fontos esemény volt és nagy változásokat hozott a magyar nép életében. A kalandozások ugyanis gazdag zsákmányok forrásai voltak, de ezután a korábban rablott javakat belső forrásból kellett előteremteni. Ezért az előkelők különféle szolgálatokat követeltek a korábban katonáskodó közemberektől. Bevezették az adózást, mégpedig kötelező ajándék- vagy terménybeszolgáltatás formájában. A begyűjtött termények egy része külföldre került, aminek bevételéből olyan árukat vásároltak, amit nem tudtak helyben előállítani. A fejedelmi lakóhelyek környékén elszaporodtak a köznép falvai. Korábbi függetlenségét csak nagyon kevés fegyveres csoport tudta megőrizni.