„Niki Lauda” változatai közötti eltérés

Mégsem kapott elég pénzt, de [[Luca Cordero di Montezemolo]], a [[Scuderia Ferrari|Ferrari]] fiatal csapatfőnöke ajánlatát elfogadva megkezdte a válságban szenvedő olasz csapat felvirágoztatását. Lauda mind autóversenyzői, mind pedig műszaki téren is nagy hasznára vált a csapatnak, logikát és fegyelmet vitt az autók tervezésébe, önálló javaslatokat tett a fejlesztésekre és a tesztelésre, valamint nagyon ügyesen dolgozta ki a versenyekre a taktikátversenytaktikát. Első Ferraris versenyén, az [[1974-es Formula–1 argentin nagydíj|argentin nagydíjon]] a második helyen végzett. Három futammal később, a [[1974-es Formula–1 spanyol nagydíj|spanyol nagydíjon]] megszerezte pályafutása első győzelmét, ami egyben az olasz csapat első gőzelme is volt [[1972]] óta. A [[Circuito Permanente del Jarama|Jaramában]] rendezett futamon [[pole-pozíció]]ból indult és a verseny leggyorsabb körét futva, több mint fél perccel végzett csapattársa, [[Clay Regazzoni]] előtt. A Ferrarinál töltött első évében ugyan kilencszer szerezte meg az első rajtkockát, de az autó megbízhatatlansága és saját rutintalansága miatt már csak egy futamon tudott nyerni Hollandiában. A bajnokságban 38 ponttal a negyedik helyezést érte el.

Az [[1978-as Formula–1 világbajnokság|1978]]-as]] idényre a [[Bernie Ecclestone]] vezette [[Brabham]] csapathoz szerződött. Lauda sokat szenvedett a gyenge [[Alfa Romeo]]-motorral, de így is két futamgyőzelmet, három második és két harmadik helyezést szerzett, a többi futamon viszont kiesett. A világbajnoki pontversenyben a negyedik lett. A korszak egyik emlékezetes technikai építése a Fan Car volt, amely a porszívó alapelvére építve növelte az autó tapadását, mivel vákuumot képzett az autó alatt, és a földre szívta a kocsit. Ezzel az autóval nyerte meg Lauda a [[1978-as Formula–1 svéd nagydíj|svéd nagydíjat]], a négykerekű utolsó versenyén, ugyanis sokan fellázadtak, mivel a kocsi hátulra kifújta a levegőt, és előfordult, hogy a földről felszívott köveket a mögötte haladóra szórta.

[[1979-es Formula–1 világbajnokság|1979]]-ben]] szerződése meghosszabbításával kapcsolatban élvezetes csatát vívott Ecclestone-nal, aki kétmillió dollárt akasztott le róla (a felét a csapat főszponzora, a [[Parmalat]] fizette), de Lauda nem szerepelt eredményesen. Ugyan [[1979-es Formula–1 dél-afrikai nagydíj|Dél-Afrikában]] és [[1979-es Formula–1 olasz nagydíj|Olaszországban]] pontszerző volt egy hatodik illetve egy negyedik helyezéssel, a többi nagydíjat azonban feladni kényszerült. Szintén [[1979-es Formula–1 kanadai nagydíj|Kanadában]], az egyik edzés alatt bejelentette Ecclestone-nak, hogy befejezi. Ezután a csapatfőnök a bokszutcában rátalált az argentin [[Ricardo Zunino|Ricardo Zuninóra]], akitől kért némi pénzt, majd átadta neki Lauda öltözetétversenyöltözékét, és beültette annak autójába.

Az ezt követő két évet saját légitársasága kiépítésével töltötte és a televízióban kommentátorként dolgozott. [[1981-es Formula–1 világbajnokság|1981]]-ben]] [[Ron Dennis]] felkérte a [[McLaren]] egyik pilótájának, Lauda pedig elfogadta az ajánlatot. Dennis szerződést ajánlott neki, de a légitársasága megmentéséért is küzdő osztrák hárommillió dollárt kért, ezért csak részben állapodtak meg. Miután Lauda megnyerte az évad harmadik futamát, az [[1982-es Formula–1 nyugat-amerikai nagydíj|1982-es nyugat-amerikai nagydíjat]], újra leültek, és Lauda évi négymillió dolláros szerződést kapott.

A [[1982-es Formula–1 brit nagydíj|brit nagydíjat]] is megnyerte, a következő évben, [[1983-as Formula–1 világbajnokság|1983]]-ban]] azonban nem sikerült győznie, mindössze 12 pontot szerzett. [[1984-es Formula–1 világbajnokság|1984-re]] elkészült a [[Techniques d'Avant Garde|TAG]] [[turbófeltöltő|turbóturbómotor]]-motor, amellyel fél ponttal meg tudta nyerni a világbajnoki címet francia csapattársa, [[Alain Prost]] előtt. Laudának 7hét évet kellett várnia a legutóbbi vb -cím óta, hogy egy újabbat szerezzen meg, ilyenami senki mással nem fordult még elő. 1984-ben öt versenyt nyert. Az [[1985-ös Formula–1 világbajnokság|1985]]-ös]] idényt már csak levezetésre szánta, majd a szezonzáró ausztrál nagydíjat követően végleg visszavonult. Utolsó szezonjában 14 pontot szerezve a tizedik lett az egyéni bajnokságban. Alain Prost ebben az évben ünnepelhette első világbajnoki címét.