„VII. Sándor pápa” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a infobox egységesítése AWB |
a kékít |
||
32. sor:
=== Megromlott kapcsolatok Párizzsal ===
Már a konklávé befejeztekor tudható volt, hogy Mazarin bíboros erős ellenvetései nem fognak egyhamar elcsitulni a pápa személyét illetően. Sándornak egész pontifikátusa alatt szembe kellett néznie az ifjú [[XIV. Lajos francia király]] és államminisztere, Jules Mazarin állandó támadásaival. A franciabarát kardinálisok szintén mindenben kritizálták a pápát, és mivel a francia külpolitikát leginkább a katolikus egyház rangos tagjai irányították, szinte minden francia bíboros Sándor személyes ellenségének tartotta magát. Mazarin egészen [[1661]]-es haláláig megszakította a diplomáciai kapcsolatokat a pápával. Még azt is megakadályozta, hogy Lajos követséget küldjön Rómába, hogy gratuláljon Sándor trónra lépéséhez, és hogy hűséget fogadjon neki, mint katolikus uralkodó. Egészen [[1662]]-ig nem neveztek ki francia nagykövetet sem az örök városba.
Mazarin halála után a diplomáciai kapcsolat úgy ahogy helyreállt, bár feltehetőleg a pápának több haszna származott volna abból, ha [[Párizs]] továbbra sem küld nagykövetet. 1662-ben Duc de Créquy személyében érkezett meg hosszú évek óta az első francia követ Rómába. A követeknek kijáró diplomáciai védettséget kihasználva de Créquy azon munkálkodott, hogy minél több viszályt szítson a Szentszék és Franciaország között. A sokszor ürügyként szolgáló viták alkalmat adtak a francia terjeszkedésre, így Sándor elveszítette [[Avignon]]t, és [[1644]]-ben a [[
=== Újabb roham a janzenizmus ellen ===
Sándor korábban még államtitkárként több lépést tett a [[janzenizmus]] visszaszorítására. Ő segített X. Incének összehívni azt a francia zsinatot, amelyen az összegyűlt püspökök öt pontban eretneknek találták [[Cornelius Jansen]] ''Augustinus'' című művét. A francia felsőbb társadalmi réteg köreiben viszont a pápai intés ellenére is népszerű maradt a janzenizmus, és amikor VII. Sándor trónra lépett, a francia kapcsolatok megszakadásával ez a folyamat új lendületet kapott. A katolikus egyház, és főleg a [[Jézus Társasága|jezsuiták]] mindenképpen gátat akartak vetni az új szemlélet elterjedésének. Miután a király gyóntatója mindig jezsuita volt, és maga Mazarin is ellenezte Jansen tételeit, [[1656]]. [[október 16.|október 16-án]] a francia klérus fogadta Sándor ''Ad sacram'' kezdetű [[pápai bulla|bulláját]]. Ebben a pápa megerősítette az Ince által kiadott Cum Occasione bullát, és kijelentette, hogy a janzenizmus Jansen értelmezésében eretnek irányzat.
A jezsuiták közbenjárására Sándor beleegyezett egy szabályzat megszerkesztésébe, amelyet minden janzenistának alá kellett írnia. Ebben elismerik a pápai bullát és azt, hogy tanaik tévesek. A francia klérus még tovább ment, és az ország minden papjának kötelezővé tette a Sándor-formula aláírását. A többek között [[Blaise Pascal]] által is hevesen bírált intézkedés évtizedeken át húzódó teológiai vitába torkollott. Az elkötelezett janzenisták nem akarták aláírni a szerződést, és amikor kényszerűségből alá is írták azt, rögtön vitába szálltak a katolikus álláspont képviselőivel. Leginkább a korábban eretneknek nyilvánított öt pont körül zajlott a vita, amelyet a janzenisták szerint az Augustinus nem is tartalmazott. A jezsuiták vezette vitákon több fontos és nehéz kérdés is felmerült. Ezek közé tartozott az a tény is, hogy a janzenizmus követői nem értették, hogy amennyiben Jansen tételeit elveti az egyház, amelyek [[Hippói Szent Ágoston]] írásaira épülnek, akkor a pápaság hogyan viszonyul a szent tiszteletéhez. Az egyre bonyolódó vita Sándor pontifikátusán túl ért véget.
48 ⟶ 50 sor:
=== A művészetek bűvkörében ===
[[Fájl:St Peter's Square, Vatican City - April 2007.jpg|bélyegkép|300px|jobb|A [[Giovanni Lorenzo Bernini|Bernini]] által kialakított Szent Péter-tér]]
Mint az kiderült, Sándor szinte teljesen visszavonult a politikától, és leginkább irodalommal, filozófiával és műkedveléssel múlatta idejét. A művészetek iránti rajongása nem volt meglepő, hiszen ő maga is több irodalmi művet alkotott. [[1656]]-ban Párizsban adták ki verseskötetét ''Philomathi Labores Juveniles'' címmel. Emellett a [[heliocentrikus világkép]] teológiai vitáját is megírta. Kiadta a tiltott könyvek jegyzékének legújabb átdolgozását, amelyet a ''Speculatores Dominus Israel'' kezdetű bullával vezetett be. A bullában az általa írt helicentrikus elmélkedés alapján elvetette a nap körüli világképet, és annak elfogadását kötelezővé tette a katolikusok számára.
Az írott világon kívül Sándor az építészet és a szobrászat támogatója is volt. Főleg [[Giovanni Lorenzo Bernini]] kapott tőle monumentális megbízásokat. Ezek közül mindenképpen a legnagyobb és legszebb alkotása a [[Szent Péter-bazilika]] előtti tér árkádsorának, a tér szökőkútjainak és magának a térnek a kialakítása volt. Ekkor újult meg a Santa Maria del Popolo-templom, amely korábban több Chigi bíboros címtemploma volt. Bernini újította fel a Scala Regiát és [[Szent Péter]] trónusát is. A kiváló barokk építész- és szobrászmester alkotta meg Sándor síremlékét is a Szent Péter-bazilikában, ahova [[1667]]. [[május 22.|május 22-ei]] halála után örök nyugalomra helyezték.
| |||