„Domenico Michele” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a link |
||
15. sor:
=== Keleti hadjárat a kereszténység jegyében ===
Miután Domenico elsimította az utolsó jogi és politikai vitákat is tervei elől, elkezdte fejleszteni flottáját. Negyven új gályát építtetett, flottájába ezen felül még negyven kereskedelmi hajót fogadott be és további huszonnyolc [[rosztrum]]mal ellátott ostromhajót is hadrendbe állított. A megerősített flotta [[1123]] [[április]]ában indult útnak a mesés kelet felé. Domenico elsődleges célja az volt, hogy a [[Szentföld]]ön már jelentős területeket uraló államokkal egyezségre jusson. Ezért a dózse elsősorban a [[szaracénok]] által fogságban tartott [[II. Badouin]] [[jeruzsálem]]i [[király]] kiszabadítását tűzte ki célul.
A nagy flottáról tudomást szereztek az [[arabok]] is, és igyekeztek megakadályozni a velencei csapatok célbaérését. [[Egyiptom]]i hajók zárták körbe az ''Ascalona'' (a mai [[Libanon]]ban fekvő Ashqalon) kikötőjében megpihenő flottát. Az egyiptomiak a [[türosz]]i [[szultán]] hívására jelentek meg a kikötőben. Azonban az erős és gyors velencei hajók hamar kitörtek az egyiptomi gyűrű szorításából, és súlyos veszteségeket okoztak az ellenséges flottának. Domenico az arab hajóhad elűzése után is folytatta a velencei hadműveletet, és Türosz városának ostromába kezdett. A közel öt hónapon keresztül tartó ostrom egyre reménytelenebbnek tűnt, ugyanis az ókori falak már évezredek óta biztonságot nyújtottak a városnak. Végül a dózse hasonló trükkel nyerte meg a csatát, mint amilyennel a mitikus [[görögország|görög]] harcosok bevették [[Trója|Tróját]].
21 ⟶ 22 sor:
=== Bizánci konfliktus ===
A császár neheztelése súlyos gazdasági lépéseket vont maga után. János eltörölte az összes bizánci törvényt és császári rendeletet, amely a velencei kereskedőket segítette, és visszavonta az [[1084]]-ben kiadott ''Aranybullát'' is, amelyben eltörölte birodalma minden vám- és adóterhét a velenceiek előtt, és biztosította Bizánc összes kikötőjének és piacának szabad használatát.
Velence ugyan egyre szélesebb területeken kereskedett, de közelsége miatt még mindig Bizánc volt az egyik legfontosabb partnere. Ráadásul a császár elűzte a velenceieket a [[Konstantinápoly]]ban felépített kereskedelmi negyedükből, és azt a [[
Domenico a hírek hallatán azonnal elhagyta flottájával [[Jeruzsálem]]et, és gyors döntéssel Bizánc ellen vonult. Az [[Égei-tenger]] több bizánci uralom alatt álló szigetét is megtámadta, és elfoglalta [[Rodosz (sziget)|Rodosz]], [[Számosz]], [[Leszbosz]], [[Ándrosz]] és [[Kósz]] szigetét is. Domenico csapatai egészen [[Athén]] kikötőjéig jutottak el. János nem tudott visszavágni, hiszen a bizánci birodalomnak éppen eléggé lekötötte hadi erejét a keletről támadó arab, és az északi frontokon lázongó [[Szláv népek|szláv]] nép. Ezért [[1126]]-ban kénytelen volt békét kötni Domenico Velencéjével. Újabb Aranybullát adott ki, amely megerősítette a korábban garantált velencei jogokat. Ennek a konfliktusnak a megoldása jelezte, hogy a keleti rablóhadjáratok során mennyire megerősödött Velence hadereje és gazdasága is.
=== Harcok a dalmát kikötőkért ===
[[1105]] óta kisebb szünetekkel folyamatosan háború dúlt [[Magyarország]] és Velence között a dalmát városok megszerzéséért. Egész [[Dalmácia]] partvidékét sohasem sikerült megszereznie egyik félnek sem. Domenico elődje, Ordelafo dózse komoly harcokat vívott a szomszédos [[Árpád-ház]] ellen, de sikerei egy csapásra köddé váltak, amikor [[1117]] végén egy csatában halálosan megsebesült.
A magyar trónt [[1116]]-ban [[II. István magyar király|II. István]] foglalta el, aki felújította támadásait a velencei flotta ellen. Hamarosan [[Zára]], [[Trogir|Trau]] és [[Split|Spalato]] városa is birtokába került. A keleti hadjáratával elfoglalt dózse csak hazatérte után tudott komolyan foglalkozni a magyar térnyeréssel. A dalmát városok talpraesett kereskedői a magyar korona védő szárnyai alatt hamar fejlődésnek indultak, és pár éven belül a velencei kereskedők vetélytársaivá fejlődtek. Ezért a velenceiek egyre többször üzenték meg a dózsénak, hogy térjen haza, és keljen harcra a dalmát városok ellen.
33 ⟶ 36 sor:
== Egy kiváló befejezés ==
[[1126]]-ban a harcos [[velencei dózse|dózse]] végleg hazatért, és csak a dalmát harcokkal foglalkozott. Még ugyanabban az évben követek érkeztek Jeruzsálemből, akik közölték Domenicoval, hogy II. Badouin király kiszabadult fogságából, és hálája jeléül korlátlan és adómentes kereskedelemmel jutalmazza Velencét.
Domenico utolsó évei azonban a külpolitikáról a belpolitikára irányultak. Távolléte alatt leszármazottjai igen gyenge kézzel próbálták irányítani a lagúnák városának ügyeit. A velenceiek egyre gyakrabban panaszkodtak, hogy a városban sok a bűneset. A rablások, gyilkosságok és betörések szinte mindennapossá váltak a kereskedővárosban. Ez leginkább a gazdag kalmárcsaládokat sújtotta.
| |||