[[Fájl:Nicolas Poussin - Sainte Cécile.jpg|jobbra|bélyegkép|200px|[[Nicolaus Poussin]]: Szent Cecília]]
A legkorábbi billentyűs hangszerek az [[orgona (hangszer)|orgona]], a [[klavikord]] és a [[csembaló]]. Ők voltak azok, akikamelyek mélyen be tudták fúrni magukat a köztudatba, ellentétben a [[Viola organista|viola organistával]], a [[vonós zongora|vonós zongorával]] és [[tangens zongora|tangens zongorával]]. Mindenesetre a történészek már megegyeztek abban, hogy az orgona volt legelőször, hisz' annak első felbukkanása már az [[i. e. 5. század]]ra tehető. Igaz, ekkor az orgona vízi meghajtású volt, és ''hydraulis'' ([[víziorgona]]) néven volt ismert. Az utóbbi két évezredben ennek a továbbfejlődéséből lett a mai modern templomi orgona.
Egészen a [[14. század]] közepéig nem volt kihívója, mígamíg megjelentmeg nem jelent a clavichord, majd nem sokkal később a csembaló. Ez nem csak a másfajta építés miatt fontos, hanem mert a [[15. század]]ig csak hét billentyű volt egy oktávon belül. Ezt bővítendő először a b/áisz-billentyűt adták hozzá (erre [[összhangzattan]]ilag volt szükség), majd az esz/disz-billentyű következett. Ezután pedig a többi hiányzó módosított hangot is hozzáadták, úgymint: fisz/gesz, cisz/desz, gisz/ász.
Ezen hangszerek sokáig uralkodtak, sok hátrányukhátrányaik ellenére, mindaddig, amíg meg nem jelent a mindent forradalmasító [[zongora]].
A technológia előrehaladtával pedig az elektromos hangszerek is létrejöttek.
