Tanári pályafutását az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848-as forradalom]] szakította félbe, belépett a győri nemzetőrségbe, tábori papként. 1848. április 1-jén Győrött, a Fő téren (ma Széchenyi tér) Lukács Sándor forradalomra felhívó beszéde után elmondta a pesti nemzetőrök imáját. Április 9-én a győri [[nemzetőrség (1848)|nemzetőrséggel]]gel tartott [[Pozsony]]ba, s itt a Grassalkovich-palota ablakából lelkesítő beszédet mondott a pozsonyi néphez és hálaadó imát tartott az első magyar minisztérium kineveztetése alkalmából tartott isteni tiszteleten. Visszatérve Győrbe kiáltványt intézett a magyar papsághoz ''Szózat a magyar papsághoz'' címmel. 1848 májusától követve csapatát részt vett a [[Komárom (Szlovákia)|komáromi]] vár védelmében, maga is segédkezett a sáncok építésénél, ezután a [[schwechati csata|schwechati csatá]]nál is jelen volt. A csatvesztés után visszatért Győrbe. Ekkor Csány László forradalmi kormánybiztos, decemberben Pestre küldte Kossuthoz, azzal az üzenettel, hogy Győr tarthatatlan. Czuczor Gergelynél szállt meg, Czuczort azonban letartóztatták, ő pedig Tatán keresztül visszatért Pannonhalmára, ahol a főapát zárdafogollyá nyilvánította, amit csak a magyar győzelmek után tett semmissé.
Ezalatt Győrött már készült ellene a vádirat (Haubner Máté evangélikus szuperintendenssel egyetemben), ám Balogh Kornél, a konzervatív alispán megmentette, így nem került gr. Zichy Bódog vésztörvényszéke elé.
