„Kopernikusz” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a újabb forrás |
→Elmélete és művei: csupán a korábbi megfigyeléseknek megfelelő számításokat ismertet |
||
41. sor:
== Elmélete és művei ==
[[Fájl:Nicolai Copernici torinensis De revolutionibus orbium coelestium.djvu|bélyegkép|A ''De Revolutionibus Orbium Coelestium'' címlapja (1543)]]
Kopernikusz görög nyelvtudása révén ismerkedett meg az [[i. e. 3. század]]ban élt görög csillagász, a [[Szamoszi Arisztarkhosz]] ideájával, amely szerint a Föld és a többi bolygó a Nap körül kering. 1510-ben már nagy vonalakban az ötlet nyomán dolgozta ki a heliocentrikus világmodellt, erről szóló tanulmányát ''Commentariolus'' címen kéziratos formában terjesztette. A mű kiadásán ekkor még töprengett, egyesek szerint az egyháztól való félelme miatt, ami igaz, de nem úgy, ahogy gondolnánk. Ez még a [[reneszánsz]] és nem [[Galileo Galilei|Galilei]] kora, tehát nem az egyházi üldözéstől félt, hanem attól, hogy nevetségessé válik a kortársak, az egyház és a tudósok (ami akkoriban majdnem ugyanazt jelentette) előtt.
1539-ben azonban felkereste Georg Joachim Rheticus, akinek sikerült meggyőznie elmélete publikálásának fontosságáról. Sőt Rheticus, az ő engedélyével, 1540-ben egy rövid tanulmányban, ''Narratio Prima'' címen ismertette a lengyel csillagász fő művében a ''De Revolutionibus Orbium Coelestium''ban leírt, '' Az égi pályák körforgásairól'' című könyvben kifejtendő nézeteit. Rheticus 1542-ben [[Lipcse (Németország)|Lipcsében]] kapott professzori állást, így a mű kiadásával kapcsolatos teendőkkel [[Andreas Osiander]] [[Evangélikus kereszténység|lutheránus]] papot bízta meg Nürnbergben. Osiander volt az, aki egy aláírás nélküli előszóban a heliocentrikus világképet nem a valóság leírásának, hanem csupán egy [[Tudományos módszer#hipotézis|hipotézisnek]] állította be
: ''Kétségem sem fér hozzá, hogy bizonyos tanult férfiak most, hogy széles körben ismertté vált a könyvben ismertetett újszerű hipotézis — jelesül, hogy a Föld mozog és valójában a Nap áll mozdulatlanul a világegyetem középpontjában — mélységesen megdöbbentek. De ezen feltevés nem feltétlenül igaz, sőt még csak nem is valószínű, csupán arról van szó, hogy a korábbi megfigyeléseknek megfelelő számításokat ismertet.''<ref>idézi [[Neil deGrasse Tyson]] (2007, magyarul 2017): Ha felfal egy fekete lyuk és egyéb kozmikus komplikációk. Kossuth Kiadó, p. 37. ISBN 978-963-09-8874-2</ref>
A ''De Revolutionibus'' hat könyvből áll. Az 1. könyv a [[Nap]]-központú modell általános ismertetése. A 2. könyv egy csillagkatalógust is tartalmazó csillagászati fogalomgyűjtemény és a csillagos ég bemutatása. A 3. könyvben a Nap látszólagos mozgása és a [[precesszió]] kerül megtárgyalásra. A 4. könyv a [[Hold]] mozgásával és fogyatkozásaival foglalkozik. Az 5-6. könyv az egyes bolygók hosszúság illetve szélesség menti mozgását írja le.
Kopernikusz e művekben bebizonyította, hogy a heliocentrikus világkép – szemben [[Klaudiosz Ptolemaiosz|Ptolemaiosz]] [[
▲A ''De Revolutionibus'' hat könyvből áll. Az 1. könyv a [[Nap]]-központú modell általános ismertetése. A 2. könyv egy csillagkatalógust is tartalmazó csillagászati fogalomgyűjtemény és a csillagos ég bemutatása. A 3. könyvben a Nap látszólagos mozgása és a [[precesszió]] kerül megtárgyalásra. A 4. könyv a [[Hold]] mozgásával és fogyatkozásaival foglalkozik. Az 5-6. könyv az egyes bolygók hosszúság illetve szélesség menti mozgását írja le.
▲Kopernikusz e művekben bebizonyította, hogy a heliocentrikus világkép – szemben [[Klaudiosz Ptolemaiosz|Ptolemaiosz]] [[Geocentrikus világkép|geocentrikus modelljével]] – egyszerű és logikus magyarázatot ad a megfigyelt égi jelenségekre, mint például a bolygók fényességének változása vagy a [[Hold#Holdfázisok|Hold fázisainak]] különbözősége. A Földnek a többi bolygó közé sorolásával Kopernikusz megszüntette az éles különbségtételt a földi és az égi történések között. Felfedezésének zsenialitása abban is megmutatkozott, hogy az összes matematikai nehézséget az [[euklideszi geometria]] segítségével oldotta meg, s az égitestek lehető legkevesebb mozgásával megmagyarázta a lehető legtöbb jelenséget. Felfogásának egyetlen hibája, hogy ragaszkodott a bolygók körpályájához. A szerző ezért is késlekedett művének kiadásával, mert a rendszerével kiszámított bolygópozíciók pontatlanabbak voltak a korábbiaknál, s ennek oka a körpályák feltételezése volt. A problémát később [[Johannes Kepler|Keplernek]] sikerült megoldania [[ellipszis (görbe)|ellipszis pályák]] feltételezésével.
Sajnálatos tény, hogy míg Ptolemaiosz a teljes égi mozgást 40 kör felhasználásával vélte leírni, addig Kopernikusznak a pontatlanabb leíráshoz 48 [[epiciklus]]ra volt szüksége.
| |||