„Alexander Hamilton” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
(kékít)
| előd2 =
| utód2 =
| születési dátum =[[1757]]. [[január 11.]]
| születési hely =[[Charlestown (Saint Kitts és Nevis)|Charlestown]], [[Fájl:Union flag 1606 (Kings Colors).svg|20px|keretnélküli]] [[Nagy-Britannia Királysága|Nagy-Britannia Egyesült Királyságának]] gyarmata a mai [[Fájl:Flag of Saint Kitts and Nevis.svg|20px|keretnélküli]] [[Saint Kitts és Nevis]] területén
| halálozási dátum =[[1804]]. [[július 12.]] {{életkor-holt|1757|1|11|1804|7|12}}
==Korai élete==
[[Fájl:Alexander Hamilton 1888 Issue-30c.jpg|bélyegkép|balra|185x185px|Hamilton postai bélyegen]]
Hamilton, James Hamilton és Rachel Faucette törvénytelen gyermekeként született a levéltári kutatások szerint 1757-ben, bár ő maga 1755-re dátumozta a születési idejét. Anyja születése idején John Michael Lavine felesége volt. James Hamilton, a valódi apa még csecsemőkorban elhagyta a családot, s bár személyesen valószínűleg soha nem találkoztak. Édesanyja születése után két évvel hunyt el trópusi lázban. Ez után unokatestvére vette gondozásba, majd az ő halála után örökölt, s így fenn tudta tartani magát.
Alexander Hamilton már korán tanúbizonyságot tett intelligenciájáról, illetve arról, hogy szeret dolgozni. Nem tudunk arról, hogy hivatalos iskolai tanulmányokat végzett-e, de olvasni és írni elég jól tudott, valamint 1771 és 1773-ben megjelentetett több verset a helyi újságban, a Dán Királyi Amerikai Közlönyben. Korán kiderült, hogy az üzleti és menedzsment tehetség. 1767-től (gyakorlatilag 11 éves korától) dolgozott Beekman & Kruger kereskedelmi vállalatnál, majd 1771-től, amikor a tulajdonos átmenetileg New Yorkba költözött átvette a cég ügyeinek vezetését. Egy az 1771-es hurrikánról szóló, újságban megjelent beszámolója annyira lenyűgözte a sziget vezetőit, hogy úgy döntöttek tanulni küldik az amerikai brit gyarmatokra. 1771. októberében indult el [[Boston (Massachusetts)|Boston]]ba, s soha többet nem tért vissza a Karib-térségbe.
[[Fájl:Graf.Alexander.Hamilton.jpg|left|thumb|Hamilton sírja New Yorkban, a [[Wall Street]] és a [[Broadway]] találkozásánál álló [[Wall Street#Trinity Church|Trinity Church]] sírkertjében|225x225px]]
==Politikai háttér==
A Függetlenségi Nyilatkozat 1776. július 4-én mondta ki az Amerikai Egyesült Államok függetlenségét. A szövetség formáját illetően két álláspont fogalmazódott meg, egyik egymástól teljesen elkülönült, független államok laza szövetségéről beszélt, mely gyakorlatilag egy államközi megállapodást jelentett csupán, míg a másik véglet a teljesen egységes új államot szorgalmazta. Kezdetben az előbbi, konföderációs modell valósult meg. A konföderáció egyetlen szövetségi szerve a kongresszus volt, amelynek egyetlen házában minden állam egy szavazattal rendelkezett. A közös védelemről az egyes államok gondoskodtak, és a tagállamok a közös kincstár fenntartásához a kongresszus által megállapított kvóta szerint járultak hozzá. Nem rendelkeztek központi végrehajtó hatalom felállításáról, és bírói szervezetet sem hoztak létre, a központi állam adót sem szedhetett, és a kereskedelmet sem szabályozhatta. Minden állam maga adóztatott, bocsátott ki fizetőeszközt és finanszírozta saját haderejét.
Ez a függetlenség többek között azt is eredményezte, hogy az ország hirtelen alkotmány és jogszabályok nélkül maradt. Ennek megoldására összehívtak egy bizottságot, melynek feladata az volt, hogy előterjessze a konföderáció tervezetét. A konföderáció azonban nem volt több, mint egy lehetséges együttműködése a tagállamok kormányzatainak. Legfőbb hátránya a végrehajtó hatalom viszonylagos gyengesége volt. A tagállamok egy úgynevezett végrehajtó bizottságot (Committee of States) választott, amely maximum három évre választott elnököt. Noha mindegyik delegáltnak volt egy szavazata, a fontosabb döntésekhez a tagállamok közül legalább kilencnek egyet kellett értenie. Noha történetek próbálkozások a Konföderációs Cikkelyek megváltoztatására, de ezek sikertelenek voltak. Alexander Hamilton vetette föl az Alkotmányozó Nemzetgyűlés gondolatát 1780-ban, melynek megnyitását hosszas tervezés után 1787. május 14-ére tervezték, de ekkorra csak Philadelphia és [[Virginia]] küldöttei érkeztek meg, így az ülés kezdete kitolódott május 25-re. A problémát különösen az jelentette, hogy a küldöttek nem voltak felhatalmazva lényegi módosításokra, így komoly vita alakult ki a küldöttek között, mely a következő években Hamilton politikai vetettekarrierjét is fölbefolyásolta, hiszen teljes erejével állt ki az új Alkotmány és az erős végrehajtó hatalom eszméje mellett.
Alkotmányozó Nemzetgyűlés gondolatát 1780-ban, melynek megnyitását hosszas tervezés után 1787. május 14-ére tervezték, de ekkorra csak Philadelphia és [[Virginia]] küldöttei érkeztek meg, így az ülés kezdete kitolódott május 25-re. A problémát különösen az jelentette, hogy a küldöttek nem voltak felhatalmazva lényegi módosításokra, így komoly vita alakult ki a küldöttek között, mely a következő években Hamilton politikai karrierjét is befolyásolta, hiszen teljes erejével állt ki az új Alkotmány és az erős végrehajtó hatalom eszméje mellett.
A végül 1787. szeptember 17-én aláírt alkotmány létrejöttéhez az eltérő érdekű kisebb és nagyobb népességű államok kompromisszumára volt szükség. 1788 közepére a tizenhárom egykori gyarmat közül tizenegy már tagja volt az új uniónak, majd 1790-re [[Észak-Karolina]] és a legtovább ellenálló [[Rhode Island]] is ratifikálta az alkotmányt. 1789 tavaszán összeült az első kongresszus és George Washington elnök letette a hivatali esküt. A föderalizmus tehát győzelmet aratott, noha még hosszú évekig viták alapja volt, s a mai napig felmerül a Szövetségi Kormány fontosságának szerepe, de az ehhez szükséges megegyezés részét képezte az is, hogy a szövetségi kormány felelősséget vállalt a 13 tagállam hadiadósságáért, amely az USA akkori GDP-jének 40%-át tette ki.
 
[[Fájl:An Advertisement of The Federalist - Project Gutenberg eText 16960.jpg|balra|bélyegkép|229x229px|A Föderalista - Hamilton legfőbb műve]]
Már 1774-ben feltűnést keltett a Szabadság fiai (Son of Liberty) csoport gyűlésein, ahol szenvedélyes hangú beszédekben, illetve megjelent újságcikkekben érvelt a függetlenség mellett.
A [[Amerikai függetlenségi háború|Függetlenségi Háborúban]], kapitányi rangban vett részt, s a tüzérségben bizonyította bátorságát, például a [[Long Island]]-i, a White Plains-i és a [[Trenton (New Jersey)|Trenton]]-i csatákban. [[George Washington]], későbbi amerikai elnök felismerte Hamilton vezetői képességeit és 1777-ben Washington szárnysegéde lett, s felismerve azt, hogy a függetlenség célját a hadsereg rossz szervezése, valamint a finanszírozás hiánya hátráltatja mindent megtett ezek kiküszöböléséért. Ez idő alatt ismerkedett össze Plilip Schuyler newNew yorkiYork-i katonatiszt és földbirtokos lányával Elizabethhel, akivel 1780-ban kötöttek házasságot. Nyolc gyermekük született, de házasságuk nem volt kiegyensúlyozott, mivel Hamiltonnak több szeretője is volt.
1782-től Robert Morrisnak a Bank of North America tanácsadója lett. Később Washington elnök titkára lett, majd 1783-tól New York állam képviselője a [[Philadelphia|Philadelphiában]] székelő Kontinentális Kongresszusnak. Fontos képviselője a Föderalisták csoportjának, amelynek célja egy erős kormányzat létrehozása volt. E célból cikksorozatot indított Publius álnéven, a születendő [[Az Amerikai Egyesült Államok alkotmánya|Alkotmány]] mellett. Magára az Alkotmányra mérsékelt hatással volt a politikája, de erős lobbija segítette annak ratifikálását.
[[George Washington]] 1789-es elnökké választása után felkérték, hogy legyen az Amerikai Egyesült Államok első pénzügyminisztere. Hat éven át tartó pénzügyminisztersége idején megteremtette a feltételeket az adósságállomány törlesztésére és leépítésére. Az új berendezkedésben immár a központi kormány is szedhetett adót és megkapta a pénzkibocsátás kizárólagos jogát. Létrejött a központi bank (First Bank) valamint Hamilton javaslatára egy törlesztési alap (Sinking Fund) is.
 
 
==Konfliktusa Aaron Burrel==
[[Fájl:Hamilton-burr-duel.jpg|left|thumb|120x120px|Párbaja Burrel]]1783-ban a versailles-i szerződés értelmében az angol király elismerte az Amerikai Egyesült Államok függetlenségét. A még csak alakulófélben lévő államnak döntenie kellett politikai rendszeréről, állammá kellett szerveződnie. A föderalisták és a republikánusok gyakran élesen eltérő elképzelést dédelgettek Amerika jövőjével kapcsolatban. Nemegyszer olyan politikai viták generálódtak közöttük, melyekből hosszú éveken át tartó gyűlőlködésekgyűlölködések születtek. 1800-ban Hamilton régi ellenfele [[Aaron Burr]] nyilvánosságra hozott egy dokumentumot, amelyben Hamilton erősen kritizálja a szintén föderalista [[John Adams (amerikai elnök)|John Adams]] későbbi elnököt. Ez ellentéteket szült a föderalista pártban, ami miatt (hosszas viták és szavazategyenlőség miatt kongresszusi döntéssel) [[Thomas Jefferson]] megnyerte az elnöki széket, s alelnöke pedig [[Aaron Burr]] lett. Burr négy évvel később, mandátuma lejártakor, a New York-i kormányzói címért szállt harcba, s ez ellen Hamilton minden erejével és kapcsolatrendszerével kiállt. Bár a tényleges lejárató kampányt nem elsődlegesen Hamilton szervezte, de Burr 1804 júliusában párbajra hívta ki. Maga a párbaj New York állam területén tiltott volt, ezért átmentek a szomszédos New Jersey-be. A pisztolypárbajra [[Weehawken]]ben 1804. július 11-én került sor. Hamiltont a csípőjén találta el kihívójának golyója és másnap belehalt sérülésébe, de előtte a halálos ágyán még megbocsátott Burrnek. A feljegyzések szerint utolsó szavai az orvosához fordulva hangoztak el: „This is a mortal wound, doctor.” - „Ez egy halálos seb, doktor.”
 
Az amerikai történelem leghíresebb párbajának tartott küzdelem után gyilkosság címén vádat emeltek Burr ellen. Perre azonban nem került sor, Burr 1805-ig zavartalanul elláthatta az alelnöki tisztséget Thomas Jefferson elnök mellett.
* Julius Goebel, Jr. (Hrsg.): The Law Practice of Alexander Hamilton: Documents and Commentary. 5 Bände. Columbia University Press, New York 1964–1981.
* Joanne B. Freeman (Hrsg.): Alexander Hamilton: Writings. The Library of America, New York 2001.
* Noble E. Cunningham: Jefferson vs. Hamilton: Confrontations That Shaped a Nation , Boston, Massachusetts [ua]: Bedford 2000, ISBN 0-312-08585-0 .
* Ron Chernow : Alexander Hamilton . Penguin, New York 2004.
* Stanley Elkins und Eric McKitrick: The Age of Federalism. Oxford University Press, New York 1993.
* James Thomas Flexner: The Young Hamilton: A Biography . 2. Auflage. Fordham Univ Press, New York 1997.
* Roger G. Kennedy: Burr, Hamilton, and Jefferson: A Study in Character . Oxford University Press, New York 2000, ISBN 0-19-514055-9 .
* Broadus Mitchell: Alexander Hamilton. 2 Bände. Macmillan, New York 1957–62.
* Willard Sterne Randall: Alexander Hamilton: A Life. Henry Holt and Co., New York 2000.