|
== Megjelenése, felépítése ==
1–3 m magasra növő, el nem ágazó szárú, kórós [[Lágy szárú növény|lágyszárú]]. [[Szár (botanika)|Szára]] dudvás, belül szivacsos; érés közben durva, érdes felületű, megfásodottfásodott kóróvá alakul. A régebben termesztett tájfajták magasabbak (2,5–3,2 m), száruk időnként elágazó, többtányéros. Nagyüzemi termesztésre csak az alacsony vagy középmagas (1–2 m), bókoló, és el nem ágazó, egytányérú fajták alkalmasak.
Gyökérzete[[Gyökér]]zete fejlett. A mélyre hatoló főgyökérből dúsan fejlődő oldalgyökerei 60–70 cm mélységig átszövik talajt. Ezeket a sűrűn növő, fehér gyökereket „esőgyökereknek” is nevezik, mert tömegesen akkor fejlődnek ki, ha a napraforgó sok csapadékot kap. Ennek hiányában a vizet a mélyebbre nyúló és ugyancsak nagy szívóerejű gyökereivel veszi fel.
Nagy, szív alakú, serteszőröktől érdes, mellékeres [[Levél (botanika)|levelei]] szórtan [[Levélállás|állnak]], nyéllel kapcsolódnak a szárhoz.
Virágzatának[[Virágzat#Fészek|Fészekvirágzatának]] (fészek, tányér) peremén fészek-pikkelyeketfészekpikkelyek találunktalálhatók. A fészekvirágzattányér szélén vannak a rovarok csalogatására szolgáló, sárga, nyelves virágok. A tányér közepe felé haladva, szabályos körökben helyezkednek el a hímnős csöves virágok, amelyekben a [[Porzótáj|porzók]] előbb érnek, mint a [[bibe]]. Ezért a napraforgókat kölcsönös beporzással, rovarok termékenyítik meg. A virágokvirágzat átmérője eléri a 40 cm-ertt is, virágzási ideje július és szeptember között van.<ref>Rudi Beiser: ''Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás''. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 120. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8</ref>
Termése[[Termés]]e a fajtától függő színű és méretű, egymagvú [[kaszat]].
== Életmódja, termőhelye ==
|
