„Almásy Pál (politikus)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Egyértelműsítő lapra történő hivatkozás |
→Életpályája: fogalmazás |
||
11. sor:
1849. július 2-án lemond házelnöki tisztségéről, a menekülő országgyűlést Szegedre már nem követi. Pesten, majd a világosi fegyverletétel után Szilvásvárad környékén bujkál és a szabadságharc leverése után emigrálni kényszerült, és [[Párizs]]ban telepedett le, de az emigrációja alatt Zürichben, Brüsszelben, Londonban és Genfben is tartózkodott. [[1851]]-ben a pesti haditörvényszék távollétében halálra ítélte és jelképesen az ítéletet végre is hajtották. Szoros kapcsolatot tartott fenn az emigráció több tagjával, így például [[Klapka György (tábornok)|Klapka Györggyel]], [[Teleki László (politikus, 1811–1861)|Teleki Lászlóval]], [[Puky Miklós]]sal és [[Horváth Mihály (történész)|Horváth Mihállyal]], [[Kossuth Lajos]]sal azonban nem, mert elítélte egyszemélyi vezetési stílusát.
[[1859]]-ben hazatért, de továbbra is kapcsolatban maradt Klapka Györggyel. Az [[1861-es választások]]on nem jelöltette magát, de aktívan politizált a [[Határozati Párt]] mellett. [[Nedeczky István (földbirtokos)|Nedeczky István]]nal és [[Beniczky Lajos (ezredes)|Beniczky Lajos]]sal szervezkedésbe kezdett Magyarország függetlenségének helyreállítására, amit a 48-as törvények alapján képzeltek el. Csak 1918-ban vált ismertté, hogy a szervezkedés egyik résztvevője, [[Asbóth Lajos]] az osztrák rendőrség besúgója volt. [[1864]]-ben Almásyt letartóztatták, és [[1865]] januárjában 20 év várbörtönre ítélték. [[1867]] februárjában kegyelemmel szabadult. A kiegyezés után birtokaira visszavonulva gazdálkodott és haláláig a közélettől távol
== Források ==
| |||