Mint költő, [[Kallimakhosz]] nyomdokain járt. Költeményeiből három nevezetesebb: a „Hermész” című az isten életét beszélte el, az „Anterinüsz”''Anterinüsz'' című [[Hésziodosz]] halálával szólt. Leghíresebb az „Érigoné” volt, amely arról szólt, hogy [[Dionüszosz]] isten [[Attika|Attikában]] járva egy '''Ikariosz''' nevű parasztot egy [[szőlő]]vesszővelszőlővesszővel ajándékozott meg, a szerencsétlen embert azonban megölték a [[Bor (ital)|bortól]] lerészegedett társai abban a hiszemben, hogy megmérgezte őket. Leánya, Erigoné bánatában felakasztotta magát. Az istenek csillagképpé változtatták mindkettőjüket és Ikariosz kutyáját is. „Katasztériszmoi”''Katasztériszmoi'' (Csillagok közé helyezések) című művében az egyes csillagképek eredetmondáit gyűjtötte össze (e mű szerzősége nem egyértelmű). Foglalkozott irodalomtudománnyal is (ő nevezte először filológusnak magát, és ezzel a szóval valószínűleg mindenirányú érdeklődését kívánta jelölni), fontos volt a „Peri''Peri arkhaiasz kómódiasz”kómódiasz'' (Az ókomédiáról) című műve. Egy verse:
