„Szentendrei sorozatgyilkosság” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
46. sor:
[[File:Lajosforrás 170827 02 Háziipari-forrás környéke.jpg|thumb|Az egyik bölcső-hegyi forrás (valószínűleg a Háziipari-forrás) környezete, turistatérképek adatai szerint errefelé történhetett a kettős gyilkosság]]
[[File:Lajosforrás 170827 03 Kékvizű-forrás.jpg|thumb|Az egyik bölcső-hegyi forrás (valószínűleg a Kékvízű-forrás) vízmosása a sárga jelzésű turistaút felől nézve]]
A korszak minden apró-cseprő ügyre ráharapó, szenzációéhes sajtója kezdetben egyáltalán nem kapta fel az ügyet. Augusztus 21-én [[Dinnyés Lajos]] egy minisztertanácsi ülésen meg is jegyezte, hogy számára úgy tűnik, mintha a sajtó agyon akarná hallgatni az esetet.<ref>Minisztertanácsi jegyzőkönyv; 1947. augusztus 21.</ref> Ennek magyarázata az lehet, hogy a sajtó zöme ekkorra már a hatalomra törő [[Magyar Kommunista Párt]] befolyása alá került, a választásokra készülő pártnak azonban rendkívül rosszkor jött a merénylet. A közrendet fenntartó a rendőrség ugyanis az MKP-s miniszter által irányított belügyi tárcához tartozott. A háború után azonban példátlan méretű és durvaságú
A háború utáni két évben a sajtó rendszeresen beszámolt a szétesett fasiszta hadseregek hazafelé tartó katonái által elkövetett bűncselekményekről. Ezen bűncselekmények azonban a szentendrei esettől gyökeresen eltérő jellegűek, jobbára állat- és termény[[lopás]], illetve a tolvajokat felfedező gazdák ellen irányuló szóbeli fenyegetések voltak. Nem volt jellemző, hogy a kóborló katonák huzamosan és nagyobb számban tartózkodtak volna egy-egy helyen, és érthetetlen volt az is, hogy miért pont az év utazásra legalkalmasabb időszakában (alacsony folyami vízállások, gyümölcsérés, a gyors megbúvást lehetővé tevő lombos erdők, meleg éjszakák) táboroztak volna le hosszabb időre egy idegen és ellenséges helyen. A kiránduló csoport elleni támadó viselkedése kifejezetten ellentmondásos. Bár elrejtőzhetett volna a kirándulók elől, a merénylő azonban nem csak elbeszélgetett a túrázókkal, de ha hinni lehet a korabeli rendőrségi jegyzőkönyvnek, gondosan be is számolt jelenlétének okáról, 10 társáról, majd a gyilkosság elkövetése után szemtanúkat hátrahagyva menekült el. A Zbórai-birtokon történt vérengzés pontos ideje nem ismert, ugyanakkor nehezen magyarázható, hogy az elkövető miért vállalkozott egy második [[emberölés|gyilkosság]] elkövetésére is, amikor érdeke az lett volna, hogy minél hamarabb és a lehető legjobban eltávolodjon az előző gyilkosság helyszínétől.
| |||