„Andrei Șaguna” változatai közötti eltérés

Rendes szemináriumi és tanítóképző tanfolyamot nyitott [[Nagyszeben]]ben; az egyetemen saját költségén tanulókat tartott fenn, hogy idővel azokat tanárként alkalmazhassa; sürgette a községenkénti román iskolák felállítását. A [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|szabadságharc]] alatt csatlakozott Stratimirovics patriárkához, illetőleg a szerbek magyarellenes mozgalmához, és részt vett mindazon politikai tevékenységekben, bécsi, [[olmütz]]i deputációkban, melyek a magyar érdekek ellen irányultak. Az uniótörvényt, az 1848. évi VII. törvénycikket, a király 1848. június 10-én erősítette meg. Andrei Șaguna 1848 őszéig kiváró politikát folytatott, majd Pestről Erdélybe utazott. 1848-ban Erdély és Magyarország unióját követően a román vezetők végveszélyre hivatkozva fegyveres felkelésre hivatkozva mozgósították a népet. Andrei Șaguna görögkeleti püspök elnökletével és [[Simion Bǎrnuțiu]] alelnökletével, aki a román nemzeti-radikálisok vezetője volt, Nagyszebenben megalakult a [[Román Nemzeti Komité]].