„Birtalan József” változatai közötti eltérés

a (múlt időben)
A marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskola karvezetőképző szakának tanáraként a legnépszerűbb és legismertebb karnagyok egész sorát indította útnak. Zeneszerzőként a [[kommunizmus|kommunista]] diktatúra időszakában is [[egyház]]i kórusműveket komponált. A Debreceni Református Kollégium Kántusának felkérésére írt ''Tíz népdalzsoltár'' [[1989]]. [[november 5.|november 5-én]] hangzott el először a [[debrecen]]i Nagytemplomban a ''Templom és iskola'' című kompozíció; az ősbemutatón a zeneszerző még ''Bagosi József'' álnéven szerepelt. [[1990]] elejétől a vallási kórusművei is szélesebb körben váltak népszerűvé. Az 1989-es [[1989-es romániai forradalom|rendszerváltás]] után alakította meg a Marosvásárhelyi Vártemplom ''Cantemus'' leánykarát.
 
{{szövegdoboz|keretszín = #A3B0BF|háttérszín = #CEBFF2|
<small>[[Molnár H. Lajos]] így emlékezik róla:
„''Az első összpróbákon tudtam meg, ki a gyerekegyüttes igazi vezetője, ki az, aki okosan tartja kezében az egészet: Birtalan József zeneszerző és karmester, akit csak Jóska bácsinak lehetett szólítani. Nem azért, mert ő másként nem is engedte volna, de annyira a második vagy első atyjává vált a kicsi együttesben énekelő, táncoló és zenélő kétszáznál több gyereknek, hogy ő kezdettől fogva mindmáig az egyetlen és oszthatatlan és összehasonlíthatatlan Jóska bácsink lett és maradt. (Ha az utóbbi években, ebben a szétszórtságban nagy ritkán és véletlenül összefutok egy hajdani gyerekegyüttes-taggal, szinte kisimulnak arcunkon a ráncok Jóska bácsi felemlegetésekor.) Egyedül ő tudta előcsalni abból a kórusból azokat a gyönyörű pianissimókat, amiknek hallatán az ember önkéntelen visszatartotta a lélegzetét.''” (Volt egyszer egy udvar)</small>
}}
 
[[2000]] [[ősz]]én családegyesítés miatt a [[magyarország]]i [[Tiszaújváros]]ba települt át feleségével, ott folytatta zeneszerzői munkásságát.