„Louis de Broglie” változatai közötti eltérés

Eleinte humán pályát képzelt el magának, első képesítését [[történelem]]ből szerezte. Utána azonban, — valószínűleg bátyja hatására, — figyelme a matematika és fizika felé fordult. Az [[első világháború]] kitörésekor, [[1914]]-ben felajánlotta szolgálatait a hadseregnek a [[rádió]]kommunikáció fejlesztésének területénfejlesztésére.

Elsősorban kísérleti fizikus Maurice bátyjával ellentétben, aki elsősorban kísérleti fizikus volt, Louis de Broglie-nakgondolkodása inkább elméleti, minttudományos kísérletijellegű vagyvolt. mérnökiAz gondolkodásaelektronhullámokról volt.kialakított Doktori disszertációjaelméletét [[1924]]-ben, doktori disszertációjában (''Recherches sur la théorie des quanta''-''Kvantumelméleti kutatások'') bevezettevezette elméletét az elektronhullámokrólbe. Ez magában foglalta az anyag [[hullám-részecskeAlbert kettősségEinstein]]ének elvét,és [[AlbertMax EinsteinPlanck]] ésmunkásságára alapozta az anyag [[Maxhullám-részecske Planckkettősség]]ének munkásságára alapozva,elvét: a [[de Broglie hipotézis]]ben tetőzve,szerint miszerint ''minden mozgó részecske,részecskéhez vagy objektumobjektumhoz rendelkeziktartozik egy hozzárendelt hullámmalhullám''. LouisEzzel, dea Brogliefény ígyés egyaz újanyag területetfizikáját teremtettegyesítve teremtette meg a fizikában, a ''hullámmechanikát'', egyesítve a fény és az anyag fizikáját. Ezértamiért [[1929]]-ben megkapta a [[fizikai Nobel-díj]]ban részesültat. EzenEnnek munkájánakegyik, alkalmazásailátványos közé tartozottalkalmazása az [[elektronmikroszkóp]] kifejlesztése, ami sokkal jobb felbontással rendelkezik,felbontást mintad az optikai [[mikroszkóp]]nál, köszönhetően annak, hogymivel az [[elektron]]nak hullámhossza a [[látható fény]]hez képesténél rövidebb a hullámhossza.

Későbbi elméleti tevékenységét a hullámmechanika [[kauzalitás|kauzális]] magyarázatának szentelte, szemben a [[kvantumelmélet]]et domináló teljesen [[valószínűség]]i modellekkel. Ma ezt a magyarázatot [[de Broglie-Bohm elmélet]]ként ismerjük, mivel ezt az [[1950-es évek]]ben [[David Bohm]] ezt átdolgozta. [[1924]]-től de Broglie a Párizsi Egyetemen tanított elméleti fizikát, [[1932]]-től 30 éven át az elméleti fizikai tanszék vezetője is volt.

Louis de Broglie [[1933]]-ban lett a [[Francia Természettudományi Akadémia]] tagja lett, [[1942]]-ben pedig örökös titkára. [[1944]]. [[október 12.|október 12-én]] a [[Francia Akadémia]] tagjává választotta [[Émile Picard]] matematikus helyére. Az akadémiai tagoknakMivel a megszállás és a háború egyéb hatásainakhatásai következtébenmiatt bekövetkezetttöbb halálaakadémikus ésmeghalt bebörtönzésevagy miattbörtönbe került, az Akadémia ülésén nem tudtajelent meg a határozatképességhatározatképességhez feltételét, a legalábbszükséges 20 tag, jelenlététde biztosítani. Aa rendkívüli körülmények miatt azonban a jelenlévő 17 tag egyhangú titkos szavazataszavazatával következtében megválasztását elfogadtákmegválasztották. Az Akadémia történetében egyedülálló módon bátyja, Maurice mellett foglalhatott helyet a tagok sorában bátyja, akitaz [[1934]]-ben választottakmegválasztott megMaurice mellett foglalhatott helyet.

Az [[UNESCO]] neki ítélte meg [[1952]]-ben az első [[Kalinga-díj]]at a tudomány népszerűsítéséért. [[1953]]. [[április 23.|április 23-án]] a londoni [[Royal Society]] is tagjává választotta. [[1961]]-ben megkapta a [[Becsületrend]] Nagykeresztjének Lovagja címet. De Broglie [[1945]]-ben tanácsadói posztot kapott a Francia Atomenergiai FőbiztosságnálFőbiztosság tanácsadója lett az ipar és tudomány közeledésének előmozdításáértelőmozdítása érdekében. AzAlkalmazott mechanikai központot hozott létre az [[Henri Poincaré]] Intézetben, alkalmazott mechanikai központot hozott létre,és aholott optikai, [[kibernetika]]i és [[atomenergia]]i kutatásokkutatásokba folytakfogtak.