„Cion bölcseinek jegyzőkönyvei” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Jelene |
|||
56. sor:
A ''Jegyzőkönyveket'' Oroszországban a szószékekről olvasták fel. A viszonylag nagy feltűnés után csak kevés ember érdeklődött a szöveg iránt, melyről egyre többen belátták, hogy csupán egy összeesküvés-elmélet. Ez azonban az [[1917-es októberi orosz forradalom]] után megváltozott. A [[Orosz polgárháború|polgárháború]]t követő években, amikor a „[[Orosz polgárháború|fehérek]]“ a „Jegyzőkönyveket“ kezdték el tanulmányozni, hogy így értsék meg a számukra érthetetlen történéseket.
A balti német emigráns [[Alfred Rosenberg]] hozta őket Nyugat- és Közép-Európába, mert remélték, hogy segítségével szervezkedni lehet a [[Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt|bolsevikok]] ellen. Németországban megjelent [[Theodor Fritsch]] és [[Ludwig Müller von Hausen]] (
A ''Jegyzőkönyvek'' hatásával gyilkosságokat és merényleteket is kapcsolatba hoztak a [[Weimari köztársaság]]ban. 1922-ben [[Pável Nyikolájevics Miljukov]] történész, az orosz emigránsok legfontosabb vezetője lett ilyen merénylet célpontja. A gyilkosok - [[Pjotr Nyikolajevics Sabelszkij-Bork]] és [[Fjodor Viktorovics Vinberg]] – azonban nem őt ölték meg, hanem Vlagyimir Nabokovot, aki Miljukovot védte. Még több figyelmet kapott ugyanebben az évben a [[Walther Rathenau]]-gyilkosság. Az ő gyilkosai a ''Jegyzőkönyvek'' közvetlen hatása alatt cselekedtek. Rathenau az antiszemita agitáció fő célpontja volt és ''„Cion bölcseinek egyikének számított a 300 között, akik vele állítólag hatalomra jutottak“''.<ref>Ernst Piper: ''Alfred Rosenberg. Hitlers Chefideologe'', Verlag Pantheon 2007, S.72.</ref>
Hitler a ''[[Mein Kampf]]''-ban kijelentette, a ''Jegyzőkönyveknek'' feltétlen igazaknak lenniük, mivel az általa zsidó újságnak tekintett ''Frankfurter Zeitung'' autenticitásukat megkérdőjelezte. [[Julius Streicher]] a ''[[Der Stürmer]]'' (Rohamozó) nevű propagandaújságában viszont egyenesen felmagasztalta azokat. Hitler sem szégyellte a jegyzőkönyvekben szereplő idézetet „Minden, ami júda népének hasznos, erkölcsös és hasznos“ átformálva kölcsönözni: „Igaz az, ami a német népnek hasznos“. A ''Cion bölcseinek jegyzőkönyvei'' a [[nemzetiszocializmus]] alapvető szövegévé lettek. [[Norman Cohn]] brit történész találóan nevezte a ''Jegyzőkönyveket''
A ''Jegyzőkönyvek'' angol fordítása ''The Jewish Peril'' címen 1920 elején jelent meg a brit könyvpiacon. A ''[[Morning Post]]'' újság leközölte a szöveget, de kétségbe vonta annak valódiságát. Miután a ''[[Time (magazin)|Time]]'' a könyvet előbb nagyon egyetértően fogadta, [[Philip Graves]], a lap sokéves tudósítója 1921-ben [[Isztambul]]ban hozzájutott Joly könyvének egy 1864-ből származó eredeti példányához és kiderítette a hamisítást.
69. sor:
A ''Jegyzőkönyvek'' kiadója elleni, 1933 és 1935 közötti [[Bern]]ben tartott bírósági perek nem segítettek. 1935 májusában a bírák ugyan a ''Jegyzőkönyveket'' plágiumnak és rágalmazó irodalmi műnek nyilvánították, pénzbüntetésre ítélték a kiadót, de ezt az ítéletet 1937 novemberében formai hibák alapján a fellebviteli bíróság törölte. Az alperes kártérítési igényét azonban elutasították a következő indoklással: „Aki aljas hecciratokat forgalomba hoz, annak magának kell viselnie az abból keletkező költségeket.“<ref>Norman Cohn: ''"Die Protokolle der Weisen von Zion" Der Mythos der jüdischen Weltverschwörung'' (Cion bölcseinek jegyzőkönyvei a zsidó világ-összeesküvés mítosza), Elster Verlag 1998, {{ISBN|3-89151-261-9}}, 236. o.</ref>
1938-ban a [[Muszlim Testvériség]] egy konferenciáján (''Iszlám parlamenterek konferenciája Palesztina érdekében'') a "Jegyzőkönyvek" arab fordítását és Hitler
== Jelene ==
|