„Cion bölcseinek jegyzőkönyvei” változatai közötti eltérés

A ''Jegyzőkönyveket'' Oroszországban a szószékekről olvasták fel. A viszonylag nagy feltűnés után csak kevés ember érdeklődött a szöveg iránt, melyről egyre többen belátták, hogy csupán egy összeesküvés-elmélet. Ez azonban az [[1917-es októberi orosz forradalom]] után megváltozott. A [[Orosz polgárháború|polgárháború]]t követő években, amikor a „[[Orosz polgárháború|fehérek]]“ a „Jegyzőkönyveket“''Jegyzőkönyvek''-et kezdték el tanulmányozni, hogy így értsék meg a számukra érthetetlen történéseket.

A balti német emigráns [[Alfred Rosenberg]] hozta őket Nyugat- és Közép-Európába, mert remélték, hogy segítségével szervezkedni lehet a [[Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt|bolsevikok]] ellen. Németországban megjelent [[Theodor Fritsch]] és [[Ludwig Müller von Hausen]] (Gottfried zur Beek írói álnév alatt) fordítása, mely 22 kiadást élt meg 1938-ig. Az első kiadás 1920. januárjában jelent meg. [[Konstantin von Gebsattel]], a [[Német Népi Véd- és Dacszövetség]] titkos vezetője (akinek a „Jegyzőkönyvek“''Jegyzőkönyvek'' már 1919 márciusában rendelkezésére álltak) úgy nyilatkozott egy [[Heinrich Claß]]hoz írt levelében: „Hamisítvány-e, vagy sem, mindenesetre megfelel a valóságnak.“<ref>[[Uwe Lohalm]]ot idézve: ''Völkischer Radikalismus : Die Geschichte des Deutschvölkischen Schutz- und Trutz-Bundes. 1919 – 1923(Népi radikalizmus. A Német népi véd- és dacszövetség története)''. Leibniz-Verlag, Hamburg 1970, S. 394, Anm. 8. {{ISBN|3-87473-000-X}}.</ref> A [[Völkischer Beobachter]] nemzetiszocialista újságban megjelent Rosenberg részleges kiadása, valamint egy kommentált kiadás (előbb 1923-ban<ref>Alfred Rosenberg: ''Die Protokolle der Weisen von Zion und die jüdische Weltpolitik.(Cion bölcseinek jegyzőkönyve és a zsidó világpolitika)'' Boepple (= [[Deutscher Volksverlag]]), München 1923, 160 oldal. (Deutscher Volksverlag, 1924; Deutscher Volksverlag 1933, 143 oldal; átdolgozta: Alfred Philipp, [[Hoheneichen-Verlag]], 4. kiad. 1933; Hoheneichen-kiadó, 6. kiadás 1941)</ref>), ami publicisztikai siker volt.

A ''Jegyzőkönyvek'' hatásával gyilkosságokat és merényleteket is kapcsolatba hoztak a [[weimari köztársaság]]ban. 1922-ben [[Pavel Nyikolajevics Miljukov|Pavel Miljukov]] történész, az orosz emigránsok legfontosabb vezetője lett ilyen merénylet célpontja. A gyilkosok -– [[Pjotr Nyikolajevics Sabelszkij-Bork|Pjotr Sabelszkij-Bork]] és [[Fjodor Viktorovics Vinberg|Fjodor Vinberg]] – azonban nem őt ölték meg, hanem Vlagyimir Nabokovot, aki Miljukovot védte. Még több figyelmet kapott ugyanebben az évben a [[Walther Rathenau]]-gyilkosság. Az ő gyilkosai a ''Jegyzőkönyvek'' közvetlen hatása alatt cselekedtek. Rathenau az antiszemita agitáció fő célpontja volt és ''„Cion bölcseinek egyikének számított a 300 között, akik vele állítólag hatalomra jutottak“''.<ref>Ernst Piper: ''Alfred Rosenberg. Hitlers Chefideologe'', Verlag Pantheon 2007, S.72.</ref>

Hitler a ''[[Mein Kampf]]''-ban kijelentette, a ''JegyzőkönyveknekJegyzőkönyvek''-nek feltétlen igazaknak lenniük, mivel az általa zsidó újságnak tekintett ''Frankfurter Zeitung'' autenticitásukat megkérdőjelezte. [[Julius Streicher]] a ''[[Der Stürmer]]'' (Rohamozó) nevű propagandaújságában viszont egyenesen felmagasztalta azokat. Hitler sem szégyellte a jegyzőkönyvekben szereplő idézetet „Minden, ami júda népének hasznos, erkölcsös és hasznos“ átformálva kölcsönözni: „Igaz az, ami a német népnek hasznos“. A ''Cion bölcseinek jegyzőkönyvei'' a [[nemzetiszocializmus]] alapvető szövegévé lettek. [[Norman Cohn]] brit történész találóan nevezte a ''Jegyzőkönyveket'' „a népirtás igazolásának“.

Az USA-ban [[Henry Ford]] gyártulajdonos kiadta a ''The International Jew: The world's foremost problem'' (''A nemzetközi zsidó: a világ legfontosabb problémája'') című könyvét. Ezt 16 nyelvre lefordították. Ezzel a ''JegyzőkönyveketJegyzőkönyvek''-et elterjesztették az egész világon; megjelent Franciaországban, Norvégiában, Dániában, LengyelországbenLengyelországban, Bulgáriában, Olaszországban, Görögországban és végül elérte Japánt, és Kínát is.

1938-ban a [[Muszlim Testvériség]] egy konferenciáján (''Iszlám parlamenterek konferenciája Palesztina érdekében'') a "''Jegyzőkönyvek"'' arab fordítását és Hitler ''Mein Kampf'' c. könyvét osztották szét. Ezzel kezdődött el a pamflet karrierje az iszlám világban.