„Rendszerváltás Magyarországon” változatai közötti eltérés

A '''rendszerváltás Magyarországon''' (avagy ''rendszerváltozás'', vagy ''rendszerváltoztatás'') szűkebb értelemben [[Magyarország]] történelmének azon korszakát jelöli, mely során a magyar állam a [[pártállam]]mal és annak kulturális, ideológiai relációival szakítva [[Demokrácia (politikai rendszer)|demokratikus]] állammá vált, s felszámolva az [[államszocializmus|államszocialista]] rendszert, békés úton átalakult egy demokratikus, [[Pluralizmus|pluralista]], [[köztársaság]]i berendezkedésű, európai állammá. A rendszerváltást alapvetően az [[1989]]-es évhez kötik, mivel ebben az évben történtek a legjelentősebb, legemblematikusabb események ezzel kapcsolatban (Magyar Köztársaság kikiáltása, [[Nagy Imre (miniszterelnök)|Nagy Imre]] [[Nagy Imre újratemetése|újratemetése]], [[Kádár János (politikus)|Kádár János]] halála), de mind az azt megelőző, mind az azt követő években számos lényeges mozzanat játszott szerepet ebben az eseménysorozatban.

A rendszerváltás megítélése vitatott. A polgári szabadságjogok és a [[kapitalizmus]] sikeres bevezetése után a nagy többség életszínvonala nem emelkedett a lakosság által elvárt mértékben, a társadalmi egyenlőtlenségek viszont jelentősen megnőttek. Sok, főleg alacsony iskolázottságú vagy fizikai munkát végző ember [[Munkanélküliség|elveszítette az állását]], megjelent a [[hajléktalanság]]. A rendszerváltástól várt jobb életkörülmények a szélesebb társadalmi rétegekben nem, vagy nem eléggé alakultak ki, emiatt idővel többeknél nosztalgia alakult ki a [[Kádár-rendszer]] iránt, mivel az sok embernek nyújtott stabil egzisztenciális hátteret iskolázottságtól vagy munkajellegtől függetlenül.<ref>[[Valuch Tibor]]: [http://www.rev.hu/ords/f?p=600:2:::::P2_PAGE_URI:tanulmanyok/kadarrendszer/gulyas ''A „gulyáskommunizmus” valósága'']</ref> A bécsi Institut für die Wissenschaften von Menschen (IWM) 1995-ös és a Medián 1997-es rendszerváltásról szóló közvélemény-kutatása alapján a többi "átmenet"-országhoz képest, Magyarország lakossága csalódott a legjobban a rendszerváltásban. Bár a magyar állampolgárok értékelik a pozitívumokat, mint például a politikai szabadságot biztosító struktúrák kiépítését, a rendszerváltás megítélése mégis nagyon negatív, nagyobb az emberek veszteségérzete “szomszédainkhoz” képest. Ebbe belejátszhat, hogy a korábbi rendszer vezetőit és annak fenntartóit (például titkosszolgálatok ellenzékiekről jelentő ügynökeit) csak Magyarországon nem számoltatták el a rendszerváltás során, illetve csak itt nem tették teljesen nyilvánossá a velük foglalkozó inkrimináló dokumentumokat, míg ez más volt szocialista országban megtörtént. Az IWM felmérésében a volt szocialista országoktól egy 1-5 közötti skálán kértek értékelést arról, hogy az új rendszer rosszabb-e, vagy jobb, mint az előző volt. Az adatok középértéke, ami semlegességet fejezett volna ki, vagyis azt, hogy a két rendszer nagyjából egyforma - 3 volt. E középértéket csak a német és cseh vélemények haladták meg, nem túl sokkal (mindkét esetben 3,4 az osztályzat). Ezt követték a lengyelek 2,9-es, a szlovákok 2,6-os osztályzattal, míg a magyarok átlagértéke a legalacsonyabb, 2,4 volt. Az előző korszakokkal való elégedettséget firtató kérdésekből az derült ki, hogy a nyolcvanas évekhez képest, szinte mindegyik megkérdezett országban rosszabbnak tartják a jelenlegi rendszert. Az új politikai intézmények nagy részének a népszerűsége 20 év alatt erősen lecsökkent, a beléjük vetett társadalmi bizalom 2009-ben minimális. A felmérésben a nyolcvanas éveket hetes fokozatú skálán a magyarok 4,3-as osztályzattal illették, míg a mostani időszakot{{mikor}} 3,4-gyel.

* [[1989]]. [[október 23.|október 23-án]], déli 12 óra 3 perc 28 másodperckor [[Szűrös Mátyás]] ideiglenes köztársasági elnök a [[Parlament]] egyik teraszáról kikiáltotta a [[Magyar Köztársaság (1989–)|harmadik magyar köztársaság]]ot. (Azért a „harmadik” köztársaság, mert [[1918]]–[[1919]] között, az [[őszirózsás forradalom]] után „[[népköztársaság]]” néven, majd [[1945]]–[[1948]] között már volt Magyarországon [[köztársaság]]i [[államforma]].)

Az [[áprilisi törvények]] a Szent István óta létező [[feudalizmus|feudális]] rendszert egy polgári-parlamentáris berendezkedéssel váltották fel, a hatalom nagy részét az azt addig kizárólagosan gyakorló mindenkori magyar királytól egy felelős kormány kezébe utalva. A békés, ám radikális változást rövid időn belül [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|egy forradalom]] követte, melynek bukásával Ausztria totális diktatúrát vezetett be Magyarország területén. A [[Bach-korszak]] kezdete az áprilisi törvényekhez hasonlóan szintén „békés” és radikális rendszerváltozást jelentett, melyet egy újabb radikális rendszerváltás, a [[kiegyezés]] követett. Az így kialakult [[Osztrák–Magyar Monarchia|dualizmust]] és vele a királyságot az [[első világháború]]t követő [[őszirózsás forradalom]] győzelméből született (első) [[ElsőMagyar magyarNépköztársaság köztársaság(1918–1919)|Magyar (Nép)köztársaság]] kikiáltása söpörte el. Ezt hamar váltotta a [[Magyarországi Tanácsköztársaság]], hogy azt ismét, ezúttal egy király nélküli királyság váltsa, a maga sajátos, az általa restaurálni kívánt rendszerhez nem túlzottan hasonlító berendezkedésével. Ezt a politikai rendszert a [[nyilas hatalomátvétel]]t követő diktatúra számolta fel, mely a [[második világháború]]ba bukott bele. A háború után egy rövid, valóban demokratikus átmenet következett, amit [[Magyar Köztársaság (1946–1949)|második magyar köztársaság]]ként tartanak számon, melynek a kommunisták erőszakos hatalomra jutása és a [[sztálinista]] diktatúra bevezetése vetett véget. Ezt az [[1956-os forradalom]] törölte el, melynek bukása újbóli rendszerváltásként is értelmezhető. Ezt a [[Kádár-korszak]]nak nevezett politikai berendezkedést váltotta [[1989]]. [[október 23.|október 23]]-án a (harmadik) [[HarmadikMagyar magyarKöztársaság köztársaság(1989–)|Magyar Köztársaság]] kikiáltása és a jelenleg is működő rendszer.