„Ljudevit Gaj” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→További információk: portál |
illírek |
||
9. sor:
==Élete==
Gaj német származású családban látta meg napvilágot. Apja Gáj János a [[Felvidék]]ről költözött Horvátországba. Édesanyja Schmidt Julianna is német származású volt, a szülei csak a [[18. század]]ban települtek le Horvátországban. Krapinán született, [[Varasd vármegye|Varasd vármegyében]], ahol apja patika vezetésével foglalkozott. [[Varasd]]on és [[Károlyváros]]ban végezte tanulmányait, a jogot a [[Eötvös Loránd Tudományegyetem|Pesti Egyetemen]] hallgatta, de nem fejezte be, ezért doktorátust nem szerzett. Kapcsolatba került a [[szlovákok|szlovák]] értelmiségiekkel és megismerte [[Ján Kollár]]t, aki jelentősen befolyásolta pályáját és gondolkodását; Kollár avatta be a [[cseh irodalom]]ba, s megismertette a cseh [[neologizmus]]t is vele. Kollár meggyőzte Gajt, hogy cseh mintára alakítson ki egy ábécét. Gaj csakhamar egy röpiratban indítványozta ezt az új írást, amelyet csak néhány módosítással látott volna el. [[Klemens Wenzel Lothar von Metternich|Metternich]] herceg megbízhatónak és hasznosnak ítélte Gajt, ezért 1835-ben engedélyt adott neki egy lap kiadására, mely ''Novine Horvatzke'' (Horvát Újság) cím alatt [[Zágráb]]ban került nyomtatásra. Bár Gaj ekkor még nem döntötte el, vajon az eddigi illír nyelvet használja-e, amely szlovén és horvát normákon nyugodott, vagy esetleg a szlavón, kaj, illetőleg felső-szlovén normákat. Ezért a beküldött cikkeket több dialektusban és regionális irodalmi nyelven jelentette meg nemcsak a Novinéban, hanem a ''Danica Horvazká''ban (Horvát hajnalcsillag), azon is jelentek meg a cikkek. A lapot nagy lelkesedéssel fogadták, mert programjában alkotmányosságról, a magyar koronához való hűségről, s a horvátok történeti ragaszkodásáról és egyedül a [[horvát nyelv]] és irodalom műveléséről volt szó. Bár titkon a teljes horvát önállósággal szimpatizált, ezt az énjét ellenben titkolta, ezért az egész nemesség, a későbbi horvát–magyar párt, Jozipovich-csal együtt a lelkesedést osztotta. [[Vlassich Ferenc]] bán azonban Gaj ellen volt és cikkeiért keményen támadta. A Gaj elleni hadjáratban a magyar párt vezérei is részt vettek és az ablaka alatt egyik művét a ''Još Hrvatska ni propala'' (Nincs még veszve Horvátország) c. művét dalolászták, ami tulajdonképpen egy adoptációja volt a lengyel [[Lengyelország himnusza|''Jeszcze Polska Nie Zginęła'']] c. nemzeti dalnak. 1837-ben nyomdai szabadalmat kapott és lapját mások által tovább is szerkesztette, szerkesztett még illír nyelvtant, melyet magának ajánlott; szerkesztetett és kiadott egy illír–német szótárt, melyet már normatív, sztenderd műnek tartott és nem hagyott semmilyen változtatást. Eleinte ellenezte a što nyelvjáráson alapuló irodalmi nyelvet (ez ekkoriban még a [[Dubrovnik|raguzai]] nyelvjáráson alapult), aztán úgy látta a szerb és horvát népnek össze kell tartania. Ekkor lapját ''Illyrske Noviné''nek nevezte el és a szerb–horvát egység szószólója lett. Habár a szerbek eleinte abszolút nem rokonszenveztek az illírizmussal, mert vallásukkal szemben a katolicizmus előretörésétől féltek, illetve veszélyben látták nemzeti homogenitásukat. Rajtuk kívül horvát nemzeti körök épp a szerbekkel szemben féltették katolikus vallásukat és nemzetiségüket, ezért az illírizmusban a szerb előretörést látták. Gaj azzal érvelt, hogy az [[
[[1848]]-ban egy horvát küldöttség élén [[Bécs]]ben volt és címzetes császári tanácsossá nevezték ki, azonban az idő más színvonalra emelte ügyét és az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc]] alatt természetesen a magyarok ellen foglalt állást, s a bécsi udvart támogatta. Az [[1850-es évek]] elején rendszeresen Magyarország ellen emelt szót és a Magyar Királyság területén élő horvátok egyesítését követelte az anyaországgal (néhány horvát-lakta terület, mint a [[Muraköz]] akkoriban nem volt Horvátország része). Kieszközölte, hogy a prágai pánszláv kongresszusra délszláv képviselők is küldjenek küldöttséget, a horvát küldöttségbe pedig őt is beválasztották. Aktívan kereste a szerbekkel való minél szorosabb együttműködést. Mivel a [[olmützi alkotmány|olmützi oktrojált alkotmány]] Horvátország önállóságát is megnyirbálta, kezdett szembehelyezkedni a Habsburgokkal is. A bécsi udvar is veszélyesnek kezdte ítélni, s amikor Gaj Szerbiában is párthíveket igyekezett szerezni emiatt [[1853]]-ban Zágrábban elfogták és Bécsbe vitték. Ott azonban tisztázta magát és szabadlábra helyezték.
|