„Fényes László” változatai közötti eltérés

Gyógyszerésznek, később pedig mérnöknek készült, ám egyetemi tanulmányait félbehagyta, s [[1894]]-től újságíróként tevékenykedett. [[1910]]-től ''Az Est'' munkatársa volt. Az [[első világháború]] alatt, [[1917]]-ben választották [[Nyíregyháza]] országgyűlési képviselőjévé. Annak ellenére, hogy pártonkívüliként indult, közel állt a polgári radikálisokhoz, illetve [[Károlyi Mihály (miniszterelnök)|Károlyi Mihály]] pártjához, s ő leplezte le a [[Tisza István|Tisza]]-rendszer visszaéléseit. Tiltakozott a [[Galilei Kör|galileisták]] elleni rendőri brutalitások ellen, illetve interpellált a júniusi sztrájkot<ref group="m">1918. június 20-28. között lezajló ún. júniusi sztrájk. A MÁV Gépgyár béremelést követelő munkásaira a csendőrök sortüzet zúdítottak, amely 4 munkás halálát és további 20 megsebesülését okozta. Válaszként a munkások sztrájkolni kezdtek, melyhez a vidéki ipari központok munkásai is csatlakoztak. A mozgalom irányítására az [[Magyarországi Szociáldemokrata Párt|MSZDP]] vezetőiből, a [[Szakszervezeti Tanács]]ból és a pártvezetőséget követő üzemi bizalmiakból munkástanács alakult. Június 22-i felhívásukban követelték a csendőri brutalitás beszüntetését, a kormány lemondását, általános választójog megadását, a béke megkötését, illetve egyéb szociális rendelkezések kiadását. A rendőrség több száz munkást letartóztatott, s őrizetbe vették a mozgalom egyik legfőbb vezetőjét, [[Landler Jenő]]t. Betiltottak két szakszervezeti lapot, s 27-én a munkástanács a harc kilátástalanságára hivatkozva felszólította a sztrájkolókat a munka folytatására, amelybe azok belenyugodtak. Forrás: {{MmtLex|1972}}</ref> megelőző MÁV gépgyári sortűz ügyében is. 1918 októberében a [[Magyar Nemzeti Tanács|Nemzeti Tanács]] tagja, a Nemzetőrség kormánybiztosa és hadügyi államtitkár lett. A [[Kommunisták Magyarországi Pártja]] ellen erélyes fellépést követelt. A proletárdiktatúra kikiáltása után passzivitásba vonult, ám korábbi tevékenysége miatt 1919. április 21-én, mint "''ellenforradalmárt''" letartóztatták a Royal Szállóban.<ref>HU BFL - XVI.3 - fogoly - 1919 - 821</ref> [[Szamuely Tibor (népbiztos)|Szamuely Tibor]] emberei fel akarták akasztani, ám [[Korvin Ottó]] ezt megakadályozta.<ref>Faludy György: ''Pokolbéli víg napjaim''. Budapest, 1989, Magyar Világ Kiadó, 214. o. {{ISBN|963 7815 00 7}} </ref>

[[1934]] február közepén Bécsben részt vett a szocialisták oldalán a szocialisták és a konzervatív fasiszták közötti pár napig tartó polgárháborúban, s megsebesült. [[Pozsony]]ba menekült, később [[Prága|Prágába]] ment, majd [[Párizs]]ban telepedett le. A náci megszállás elől Dél-Franciaországba ment, [[Marseille]]-be. Időközben [[Vámbéry Rusztem]] és [[Jászi Oszkár]] csatlakozott ahhoz az amerikai bizottsághoz, amely a [[Franciaország]]ban és Észak-[[Afrika|Afrikában]] lévő politikai emigránsok, illetve emigráns magyar írók és művészek [[Amerikai Egyesült Államok|Amerikába]] juttatását tűzte ki célul. A listán, amelyen azok nevei szerepeltek, akiken segíteni kívántak Vámbéryék, szerepelt [[Faludy György]], [[Kéri Pál]] és [[Lorsy Ernő]] mellett Fényes is. Így a marseille-i amerikai követségen Fényes megkapta az amerikai vízumot, s [[1940]]-ben kiutazott az USA-ba. [[1941]]-ben egy ideig ''A Harc'' szerkesztőjeként dolgozott.<ref>{{cite web |url=http://opacresolver.pim.hu/index.jsp?from_page=result&page=details&dbname=database_tla&group=0&bib1id=20003&bib1field=0&term=54362&too_many_records=false&rc=31&pos=21&offset=21&stepsize=10&oldOffset=100000auth/PIM54362 |title= Fényes László|accessdate= 2015-05-11|author= |last= |first= |authorlink= |coauthors= |date= |year= |month= |format= |work=Petőfi Irodalmi Múzeum|publisher= |pages=}}</ref> Fényesnek az USA-ban nem mindig volt állása, így olykor Jászi Oszkár támogatására szorult.<ref>