„Hedrehely” változatai közötti eltérés

A település környéke már a [[római birodalom|római korban]] lakott volt, nevét viszont csak az [[1332]]-[[1337|37-es]] pápai tizedjegyzékben említik először írásban, Hedruch alakban. [[1403]]-ban itt ültek össze a [[Zsigmond magyar király|Zsigmond]] uralmával elégedetlen urak, hogy az ország lakosságához kiáltványt intézzenek. [[1443]]-ban [[Héderváry Lőrinc]] [[nádor]] birtokába került a település, amely ekkorra városi rangot kapott. A középkorban a [[Ferences rend|ferencesek]] [[kolostor]]a állt itt, az itt élő Atyai Péter prior kezdte írni az első magyarországi latin-magyar szótárt. A [[A török kiűzése Magyarországról|törökök kiűzése]] után a község rohamos fejlődésnek indult: a [[18. század]] végén már 728 lakosa és tanítója is volt. Az [[1900-as évek]] elejére lakosainak száma 1 200-ra emelkedett. Említésre méltó, hogy a lakosság egy része a településen kialakult iparágakban dolgozott - agyagos és fazekas mesterként, gabona-, baromfi- és terménykereskedőként. A [[mezőgazdasági termények és termékek kötelező beszolgáltatása|beszolgáltatás évei]] sok szenvedést hoztak a lakóknak. A nagy múltú mezőváros hanyatlása ekkor indult meg, a földtulajdonosokat szövetkezetekbe kényszerítették, majd azokat egyesítették a visnyeivel és a kőkútival. [[1973]]-ban a felső tagozatos iskola Kadarkútra került, [[1977]]-ben pedig az önálló tanács is megszűnt, ekkor a lakosság száma rohamosan csökkenni kezdett. A rendszerváltás után az önkormányzat nagy erőfeszítéseket tett a község újjáélesztéséért. Felújították és bővítették az iskolát, valamint visszahozták a felső tagozatot. A fontosabb utakat szilárd burkolattal látták el, rendezték a faluközpontot és restaurálták a templomot. Az itt álló világháborús emlékműveket felújították.