„Balti országok” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
34. sor:
Ezek után kinevezték a szovjet kommunista helytartókat is: Észtországba [[Andrej Alekszandrovics Zsdanov|Zsdanov]], Lettországba [[Andrej Januarjevics Visinszkij|Visinszkij]], Litvániába pedig [[Vlagyimir Georgijevics Gyekonozov|Gyekonozov]]. A Szovjetunióból érkezett megbízottak nem vesztegették az időt, azonnal hozzálátták a Moszkvának tetsző kormányok létrehozásához. Az ily módon felállított kormányok törvény ellenes parlamenti választásokat írtak ki. A fegyverek árnyékában az elhurcolásokkal nyomatékosított „választások” – egyetlen jelöltre – meghozták a kívánt eredményt, a jelöltek 98-99 százalékos elsöprő győzelmét.
A választások nyomán létrejött „népi parlamentek” első ténykedése
A [[második világháború]] idején 1941-ben német hadsereg foglalta el az akkor már [[Szovjetunió]]-hoz tartozó, annak részét képező balti államokat. A lakosság ekkor felszabadítóként ünnepelte a nácikat.
44. sor:
A három balti nemzet [[1990]]–[[1991|91]]-ben szerezte vissza függetlenségét; [[1991]]. [[szeptember 6.|szeptember 6-án]] a Szovjetunió is elismerte különválásukat. A három ország a [[második világháború]] előtti független köztársaságok folytatásának tekintik magukat, ezzel is erősítve azt a nézetüket, hogy a Szovjetunió illegálisan csatolta őket a birodalomhoz és tartotta őket megszállva.
[[2002]]-ben beadták csatlakozási kérelmüket az [[Európai Unió]]hoz, és a [[Észak-atlanti Szerződés Szervezete|NATO]]-ba. [[2004]]. [[március 29.|március 29-én]] felvételt nyertek az Észak-Atlanti Szerződés Szervezetébe (NATO), az EU-hoz
== A balti nyelvek és kultúra ==
| |||