„Werner Forßmann” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Magánélete, halála: könyve |
a jegyzetek |
||
31. sor:
'''Werner Theodor Otto Forßmann''' ([[Berlin]], [[1904]]. [[augusztus 29.]] – [[Schopfheim]], [[1979]]. [[június 1.]]) német orvos. 1956-ban [[André Frédéric Cournand|André Cournanddal]] és [[Dickinson W. Richards|Dickinson Richardsszal]] megosztva [[Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj|orvostudományi Nobel-díjban]] részesült a szívkatéterezés technikájának kidolgozásáért.
== Tanulmányai ==
Werner Forßmann 1904. augusztus 29-én született Berlinben. Apja Julius Forßmann ügyvéd, anyja Emmy Hindenberg tisztviselőnő volt. Apja 1916-ban elesett az [[első világháború]]ban, a galíciai fronton. Werner a középiskolát a berlini Askanische Gymnasiumban végezte, utána pedig 1922-ben beiratkozott a [[Humboldt Egyetem|Fridriech Wilhelm Egyetem]] orvosi szakára. 1929-ben megkapta diplomáját és sebészrezidensként a fővároshoz közeli [[Eberswalde]] Auguste Victoria Klinikáján helyezkedett el (ma Werner Forßmann Kórház).
== Szívkatéterezési kísérlete ==
[[Fájl:Werner Forssmann.jpg|bélyegkép|bal|160px|Forßmann röntgenképe a bevezetett szívkatéterrel]]
A 25 éves, friss-diplomás Forßmannak itt támadt az az ötlete, hogy ha a [[Szív|szívbe]] [[katéter|katétert]] vezetnének, akkor el lehetne kerülni a veszélyes direkt szívinjekciót, amivel egyes gyógyszereket és röntgenkontrasztanyagot juttattak be a vérkeringés központjába, valamint meg lehetne mérni a szívbeli vérnyomást is. Állatkísérletek után az egyik orvostársát rábeszélte, hogy próbálják ki a technikát saját magán, de miután egy gumicsövet 35 cm-re bejuttattak a vénájába, társa megijedt, hogy a kísérlet akár halálos is lehet és félbeszakították a procedúrát. Forßmann ezután egy nővért győzött meg a kísérletről (egyedül nem fért hozzá a szükséges felszereléshez), de nem a műtőasztalhoz szíjazott nőébe, hanem saját karjának könyökvénájába vezette be a vulkanizált gumiból készült csövet 65 cm-nyire, és amikor úgy gondolta, hogy elérte a szívet, lesétált a két emelettel lejjebb lévő röntgenlaboratóriumba, ahol felvétellel bizonyította, hogy elérte a szív jobb pitvarát.
40. sor:
Az akkor még semmibe vett felfedezését jóval később kiemelkedően jutalmazták.
== Élete a második világháborúig ==
A klinika vezetőjének ajánlásával a berlini [[Charité]] kórház kardiológiai osztályára került, és a [[mainz]]i városi kórházban is dolgozott. Miután Forßmann publikálta önkísérletét, hősködő bolondnak tartották, ráadásul plágium miatt is panaszt tettek a főnökénél, mert korábban Ernst Unger és Fritz Bleichröder már próbálkozott hasonló technikával, de nem tudták bizonyítani, hogy elérték a szívet. 1932-ben felmondtak neki a Charitén és Forßmann inkább az [[urológia]] felé fordult, mert úgy gondolta kétes hírnevével, előmenetele a [[kardiológia]] területén nehézkes lesz. A [[mainz]]i városi kórházat azért kellett elhagynia, mert itt megismerkedett későbbi feleségével, Elsbet Engellel és a kórház nem engedte, hogy házaspárok együtt dolgozzanak. Igy 1933-ban a berlini Rudolf Virchow Kórházban helyezkedett el. Ezután Dresden-Friedrichstadt kórházában, majd a berlini Robert Koch Kórházban a sebészeti osztály főorvosa lett.
== A világháborúban és utána ==
1932-ben belépett az [[Nemzetiszocialista Német Munkáspárt|NSDAP]]-be {{forr|majd az [[Sturmabteilung|SA]]-ba is}}. 1939-ben önként jelentkezett a [[Wehrmacht|Wehrmachtba]], és a [[Második világháború|második világháborút]] katonaorvosként szolgálta végig; őrnagyi rangig jutott. A háború vége előtt nem sokkal fogságba esett és egy amerikai fogolytáborban volt 1945 októberéig. Mint volt náci párttagot nem engedték praktizálni és a feleségével a [[Fekete-erdő|Feketeerdőbe]] mentek, ahol favágóként tartotta fent magát, majd 1948-ban a francia megszálló hatóság rehabilitálta és 1950-től már urológusként praktizált [[Bad Kreuznach]]ban. 1958-ban kinevezték a [[Düsseldorf|düsseldorfi]] Evangélikus Kórház sebészeti osztályának vezetőjévé.
== Elismerései ==
* 1954-ben megkapta a berlini Német Tudományos Akadémia Leibniz-érmét.
* 1956-ban [[André Frédéric Cournand|André Cournanddal]] és [[Dickinson W. Richards|Dickinson W. Richardsszal]] közösen [[Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj|orvostudományi Nobel-díjat]] kapott a szívkatéterezés technikájának kidolgozásáért.
54. sor:
* Tiszteletbeli tagja lett a Svéd Kardiológia Társaságnak (''Svenska Kardiologföreningen'') a Német Urológiai Társaságnak (''Deutsche Gesellschaft für Urologie'') és a Német Gyermekjóléti Szövetségnek (''Arbeitsgemeinschaft für Kinderhilfe'')
== Magánélete, halála ==
1933-ban vette feleségül a szintén urológusdoktor Elsbet Engelt. Öt fiuk (Klaus, Knut, Jörg, Wolf-Georg és Bernd), valamint egy lányuk (Renate) született.
61. sor:
1979. június 1-én Schopfheimben halt meg [[szívelégtelenség]] következtében, 74 éves korában.
==
{{jegyzetek}}
== Források ==
*[http://www.utmb.edu/forssmann/history_of_werner_forssmann.asp Who is Werner Forssmann?] ''University of Texas, Medical Branch'' {{dead link}}
*[http://www.nobelprize.org/nobel_prizes/medicine/laureates/1956/forssmann-bio.html Werner Forssmann - Biographical] ''NobelPrize.org''
*[http://www.nndb.com/people/706/000129319/ Werner Forssmann] ''Notable Names Database''
{{OrvosiNobelDíj}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
| |||