„Akvadukt” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
7. sor:
Városaik vízellátását a [[Római Birodalom|rómaiak]] az [[i. e. 4]]. századtól kezdve oldották meg a földfelszín feletti, a [[gravitáció]]t kihasználó aquaeductusokkal. Az így kialakított építmények 0,25–0,5%-os lejtése optimális és egyenletes esést biztosított a víznek, amely a városba érve föld alatti csatornákon jutott el az egyes házakhoz. A friss ivóvíz gyors célba juttatása szempontjából ezek az építmények rendkívül hatékonynak bizonyultak: az ókori [[Róma]] tizennégy akvaduktja napi 700 ezer köbméternyi vizet juttatott a városba (leírásuk [[Sextus Julius Frontinus]] ''De aqueductibus Urbis Romae'' című munkájából ismert). Róma legrégebbike az [[i. e. 312]]-ben [[Appius Claudius Caecus]] által építtetett, 16,5 kilométeres [[Aqua Appia]], a leghosszabb pedig az [[i. e. 46]]-ban elkészült [[Aqua Marcia]] volt, amely a 91 kilométerre lévő [[szabinok|szabin]] hegyek vizét vezette a városba.
Minden idők leghosszabb, 132 kilométeres akvaduktját [[Hadrianus római császár|Hadrianus császár]] építtette [[Karthágó]]ban. További épségben fennmaradt, nevezetes akvaduktok a [[nîmes]]-i (nemaususi), a [[segovia]]i, a [[tarragona]]i (tarracói), a [[merida]]i (Emerita Augusta-i), a [[metz]]i (divodurumi), a zahlbachi (mogontiacumi, ma [[Mainz]]
== Képgaléria ==
| |||