„Bárdos Artúr” változatai közötti eltérés

A [[Eötvös Loránd Tudományegyetem|budapesti egyetemegyetemen]]en jogot végzett. Pályafutását újságíróként kezdte ([[Pesti Napló]], [[Egyetértés (folyóiratnapilap)|Egyetértés]], [[Budapesti Hírlap]]). 1909-ben [[Max Reinhardt]] asszisztense volt. Egy évvel később [[Színjáték (hetilap)|Színjáték]]{{ideig|Színjáték (hetilap)|megj=lásd: [http://mek.oszk.hu/02100/02139/html/sz24/445.html Magyar színházművészeti lexikon]; [http://www.kosztolanyioldal.hu/sites/default/files/236_biblio-kd-3.pdf Kosztolányi bibliográfiája (237.o.)] }} című rövid életű színházi és zenei hetilapot alapított, és rendszeresen jelentek meg írásai a [[Nyugat (folyóirat)|Nyugat]]-ban is. 1911-ben a [[Feld Irén]] vezette Kamarajátékok rendezője volt.

1912-ben [[Révész Béla (író)|Révész Béla]] íróval megalapította a csupán két hónapot megélt ''Új Színpad''ot. 1915-ben megkapjamegkapta az [[Andrássy út]]i [[Modern Színpad]]{{ideig|Modern Színpad|megj=(1907–1925) Budapest, [[Andrássy útonút]]on, többször kabaréként[[kabaré]]ként működött, később a [[Nemzeti Színház]] kamaraszínháza. Ma a [[Budapest Bábszínház]] működik a helyén. [http://www.szineszkonyvtar.hu/contents/lexikon.htm Színészkönyvtár]; [http://epa.oszk.hu/01300/01326/00043/12mgp.html Molnár Gál Péter: Modern Színpad Cabaret]; [http://www.mazsike.hu/modern+szinpad+cabaret.html MAZSIKE: Modern Színpad Cabaret]}} igazgatását, ahol Kabarét vezetett. Egy év alatt felvirágoztatja a színházat, ezért a bérlő-tulajdonos egy újabb színházat nyitnyitott, melynek -– "jutalomként"„jutalomként” -– szintén ő lett a vezetője 1916-tól. A helyiség később [[Belvárosi Színház (1917–1951)|Belvárosi Színház]] néven vált ismertté. AAz háború[[első világháború]] után az anyagi nehézségek kiküszöbölésére a tulajdonossal és másik két -– majd három -– igazgatóval kartellt alapítanakalapítottak, azonban pozícióját lassanként elvesztette. Így -– szakítva az eddigaddig vezetett színházakkal -– 1921-19261921–1926 között egy új, a [[Thália Színház|Renaissance Színház]] alapítóigazgatója lett. De 1925-ben ismét a Belvárosi Színháznál is dolgozott, ám csak rövid ideig. LeváltjákLeváltása ésután a [[Nagymező utcaiutca]]i, saját tőkéjén alapított színház helységéthelyiségét is visszakövetelik mozinak.

1926-19301926–1930 között [[Berlin]]ben élt, ahol megalapította a ''Theater in Palmenhaus'' nevű, magas színvonalon működő színházat, melyamely azonban csődbe ment. Ez utánEzután újra Budapestre költözött. 1932-ben ismét elfoglalta a Belvárosi Színház igazgatói székét. 1936-ban kirobbanó színházi sikert aratott [[George Bernard Shaw]] Szent Johanna című művének bemutatásával, [[Bulla Elma|Bulla Elmával]] a főszerepben. Még ebben az évben megvásároljamegvásárolta a csődbe ment [[Budapesti Operettszínház|Fővárosi OperettszínházOperettszínházat]]at, és némi átalakítással, felújítással újra életre kelkelt a Művész Színház és „Világirodalmi ciklusa”, azonban mellette, vele együtt az [[operett]] is. 1938-tól és a [[Második világháború|háború]] alatt származása miatt félreállították. 1942- és 19431942–43-ban így megírjamegírta két ezzel kapcsolatos könyvét: "''Játék a függöny mögött",'' és "''A színház műhelytitkai"'' címmel.

1945-ben tagja lett a [[Magyarországi Szociáldemokrata Párt]]nak. 1945-19481945–1948 között újra a [[Belvárosi Színház (1917–1951)|Belvárosi Színház]] első embere lett. A kezdetben magántőkével fenntartott színházát 1946-ban a főváros vette át, s bár eleinte ellenszenvet vátott ki ezzel, döntése mégis a színház megmaradását eredményezte, és műsorpolitikájával is szolgálni tudta az új idők új elvárásait. 1948-ban kinevezték a [[Eötvös Loránd Tudományegyetem|Pázmány Péter Tudományegyetem]] magántanárává, ahol színháztudományi előadásokat tervezett. Ám még ugyanebben az évben, miután a -– színház élére a főváros által -– kinevezett bizottság [[Ilja Grigorjevics Ehrenburg|Ilja Ehrenburg]] ''Oroszlán a piactéren'' című művének előadására kötelezte, eladta a színházat, és az [[Amerikai Egyesült Államok|USA]]-ba]] utazott a fiához. Az [[Amerika Hangja]] és a [[Szabad Európa Rádió]] munkatársaként hangjátékokat rendezett, és színházi tárgyú írásokat olvasott fel. 1967–ben Amerikában kiadta utolsó művét: az „Alkonyat” című verseskötetét. [[1974]]. [[augusztus 10.|augusztus 10-én]], 92 évesen hunyt el [[Buffalo (New York)|BuffaloBuffalóban]]-ban, [[Amerikai Egyesült Államok|USA]]-ban. Egy évvel később végakaratának megfelelően [[Budapest]]en, a [[Farkasréti temető]]ben helyezték örök nyugalomra.