„Bizmut” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Kékítés |
az infoboxban is másodfajú fém van, és a források többsége is a fémek közé sorolja |
||
50. sor:
{{Elemdoboz_lábléc | color1=#cccccc | color2=black }}
A '''bizmut''' (nyelvújításkori magyar nevén: '''keneny''') a 83-as [[rendszám (kémia)|rendszámú]] [[kémiai elem]], [[vegyjel]]e '''Bi'''.
== Felfedezése és tulajdonságai ==
[[Fájl:Bismuth crystal macro.jpg|left|300px|thumb|Kristályos bizmut]]
Első írásos említése egy német szerzetestől, ''Valentius Basilius''-tól származik 1450-ből. Mint önálló, a hét klasszikustól (arany, ezüst, ón, ólom, réz, cink, vas) különböző fémet először Agricola (Georg Bauer) írta le a XVI. században De re metallica című munkájában. Nevének eredete a német weisse Masse, illetve a szász tájnyelvi „wise Must” (fehér tömeg) kifejezésből ered, mely az Érchegységbeli bányászok által használt kifejezés volt a „hasznos ércet” nem szolgáltató bizmutos ércesedésre
Fémes elem<ref name="Greenwood"/><ref name="atlasz">Hans Breuer: Kémia. Atlasz sorozat. Athenaeum 2000 Kiadó Kft., 2003., 169. oldal. {{ISBN|963-9471-35-6}}</ref><ref>Természettudományi kisenciklopédia. Gondolat, Budapest, 1987., 709. oldal. {{ISBN|963-281-740-0}}</ref><ref>A Dictionary of Chemistry. Oxford University Press, 2008., 73. oldal. {{ISBN|978-0-19-920463-2}}</ref>, bár néhány forrásban a [[félfémek]] közé sorolják.<ref name="Römpp1">{{cite book|year=1981|title=Römpp vegyészeti lexikon: Első kötet A–E|location=Budapest|publisher=Műszaki Könyvkiadó|isbn=963 10 3270 1|pages=359}}</ref><ref>{{MNL|4|115}}</ref> Rossz hővezető, nem mágnesezhető, de mágneses mezőben és különböző nyomásviszonyok alatt elektromos vezetőképessége változik. Olvadáspontja alacsony, szilárdulási fázisban térfogata növekszik. Savak közül a [[salétromsav]] oldja.
== Előfordulása, előállítása ==
133 ⟶ 135 sor:
{{Portál|Kémia}}
[[Kategória:
[[Kategória:Nitrogéncsoport]]
| |||