„IV. Béla magyar király” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Visszavontam az utolsó változtatást (84.2.170.9), visszaállítva Iulius Aegidius szerkesztésére |
Taz (vitalap | szerkesztései) a →A tatárjárás: jav |
||
60. sor:
[[1241]] nyarára a Dunától északra és keletre lévő országrész a mongolok kezére került, csak néhány megerősített vár és erődítmény állt ellen. A muhi csata után pár nappal a tatárok elfoglalták [[Pest (történelmi település)|Pest]]et, hatalmas mészárlást rendezve. Közben a Kádán, illetve Büdzsek és Borundaj által irányított déli szárnyak sorra vették be [[Erdély]] várait, többek között [[Óradna|Radnát]], [[Kolozsvár]]t és [[Nagyvárad]]ot. Télen a tatárok a hideg időjárás miatt átkelhettek a befagyott Dunán, és erőfeszítéseket tettek, hogy tatár szokás szerint kézre kerítsék az uralkodó személyét. IV. Béla király előbb Ausztriába, majd Horvátországba menekült. [[1242]]-ben Gradecen aranybullát bocsátott ki, családját pedig [[Split]]be (''Spalato'') küldte. A splitiek azonban azt tanácsolták a királynénak, hogy gyermekeivel a megerősített [[Klissza]] várába húzódjon vissza, ahol [[I. Osl nembeli Herbord]] comes, a királyi udvar tagja, őrizte és védelmezte a tatároktól.<ref>MNL.DF.86766.1248-05-01</ref> Béla nemsokára követte családját Klisszába, majd innen az akkor még szigeten álló Trogir (Trau) várába menekült tovább Klisszát a horvát védők oltalmára bízva.
Kádán kán bele is kezdett Trau ostromába, ám [[1242]] tavaszán a mongol sereg váratlanul elvonult, romba döntött országot hagyva maga után. A kivonulás oka még vita tárgyát
=== Reformok ===
|