„Major (Románia)” változatai közötti eltérés

[[1757]]-ben korábbi két, [[1717]]-ben elpusztult és később újjáépített fatemploma mellé egy harmadikat is építettek (egyik sem maradt fenn). [[1761]] és [[1850]] között a [[Határőrvidék|Naszódi határőrezredhez]] tartozott. [[1766]] és [[1816]] között [[triviális iskola]] működött benne. [[1876]]-ban csatolták [[Beszterce-Naszód vármegye|Beszterce-Naszód vármegyéhez]]. Bár a [[román görög katolikusgörögkatolikus egyház|görög katolikusgörögkatolikus egyházat]] a kommunista hatalom hivatalosan megszüntette, a kommunizmus idején, illegálisan, mindvégig működött a faluban görög katolikusgörögkatolikus pap, sőt 1963 után egy ideig ketten is voltak. [[Baziliták|Bazilita]] nővéreket és [[harmadrend]]ieket is felszenteltek.<ref>Maria Avram: Strategii clandestine în practica religioasă greco-catolică din comuna Maieru, județul Bistrița Năsăud, în timpul persecuției comuniste (1948–1989). In ''Anuarul Institutului de Istorie Orală'' I (1998), 375–384. o.</ref>

* [[1850]]-ben 1572 lakosából 1523 volt román és 47 cigány nemzetiségű; 1570 görög katolikusgörögkatolikus vallású.

* [[1900]]-ban 2918 lakosából 2683 volt román, 141 német és 58 magyar anyanyelvű; 2669 görög katolikusgörögkatolikus, 113 római katolikus, 88 zsidó és 26 ortodox vallású.

* [[2002]]-ben 5615 lakosából 5614 volt román nemzetiségű; 4332 ortodox, 812 pünkösdista és 399 görög katolikusgörögkatolikus vallású.

* [[román görög katolikusgörögkatolikus egyház|Görög katolikusGörögkatolikus]] temploma [[Zichy Domonkos]] adományából épült.

* Itt élt [[1858]]-tól haláláig, [[1879]]-ig [[Zichy Domonkos]] egykori [[Veszprémi főegyházmegye|veszprémi püspök]]. Felfogadta Bartók Zsigmond korábbi kincstári bányaorvost és kórházat alakított ki a beteg parasztok számára, valamint jelentős áldozatokkal támogatta a környék [[román görög katolikusgörögkatolikus egyház|görög katolikusgörögkatolikus]] egyházait.<ref>Biró Vencel: Gróf Zichy Domonkos Erdélyben. ''Erdélyi Múzeum,'' 1942, 337–356. o. <br>Zichy Domonkosról ld. még Koós Ferenc: ''Életem és emlékeim.'' Brassó, 1890, 2. köt., 449–450. o.</ref>